V.

Nem tudom, menyi id� telik el, mire magamhoz t�rek. J�l �reztem, a kellemesen h�v�s flaszteron hever�szek. Pokolian f�j a fejem, sz�d�l�k, �s h�nyingerem van. Minimum, hogy agyr�zk�d�s. Az a barom a fegyver markolat�val csaphatott le. Meg is halhattam volna! R�ad�sul a sz�m is v�rzik. Biztos kidobtak a kocsib�l amely m�velethez bizony�ra m�g a lass�t�ssal sem foglalkoztak sokat. Nagy nehezen felt�p�szkodom �s elindulok, amint r�j�v�k egy�ltal�n hova akarok menni ilyen s�rg�sen? Oh igen, a b�zisra. Legal�bb t�bb okom is lesz a gyeng�lked�n tart�zkodni.

Szokatlan vezet�si st�lust veszek f�l. A c�l a gyalogosok �s egy�b j�r�kel�k izmainak megdolgoztat�sa oly m�don, hogy elugr�ljanak a sz�guld� kocsi el�l. Ha nem siker�l, h�t pech. V�gre meg�rkezem a c�lhelyre, ahol

tov�bbra is t�bben a pihen�snek �ldoznak. Szerencse, hogy nem futok �ssze senkivel. Az arcom a f�jdalomb�l �t�lve el�g meggy�t�rt lehet. Nincs kedvem magyar�zkodni.

A gyeng�lked�ben percek alatt meglelem az orvost. Rosszall�an cs�v�lja a fej�t, mik�zben fel�ltet egy betegasztalra �s vizsg�lgat. Az�rt ell�t. A legjobban a f�jdalomcsillap�t�nak �r�l�k. Magam mellett tal�lok egy t�kr�t, de amint belen�zek, megb�nom. Arcomon t�bb horzsol�s van, sz�m val�ban felrepedt, de nem v�szes. Miel�tt felocs�dhatn�k, Daniel jelenik meg az ajt�ban. Rossz �rz�s fog el.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezi. Szemeivel vill�mokat sz�r.

- Velem? – �rtetlenkedem.

- Mit gondolsz ki m�ssal? – �v�lti.

- Uram, ha k�rhetn�m, f�kezze mag�t. – pr�b�lja csillap�tani az orvos. Azut�n fel�m fordul, bar�ts�gos tekintettel – Kisasszony, ha lehet, p�r napig pihenjen. Enyhe agyr�zk�d�sa van. – k�zli. Ahogy eln�zem a vihar, azaz Daniel kit�r�se el�tt le akar l�pni.

- H�t j�. Nem �rdekel mi t�rt�nt. – folytatja belet�r�d�en f�n�k�m. – De itt maradsz, �s nem mehetsz el, ha nem kapsz r� enged�lyt szem�lyesen t�lem!

- Mi van? – d�bbenek le. Biztos, hogy meg�l�m. Azonban miel�tt reag�lhatn�k, Daniel szorosan mag�hoz �lel. Egyre er�sebb az a h�nyinger. Egyre nehezebben viselem hangulatv�ltoz�sait.

- N�zd, nem haragszom r�d. �nfej� vagy, rendben. L�zadni akarsz ellenem, elfogadom. De ne keveredj bajba emiatt. – Mint m�skor, most is azt hiszi, minden r�la sz�l.

- Te el sem tudod k�pzelni, milyen vagyok val�j�ban. �n nem leszek a Barbie bab�d. – suttogom a f�l�be. – Menj a pokolba, �s majd v�rj meg ott. Nem �ll m�dodban ir�ny�tani engem.

Felfogni sincs id�m, mit akar. �ppen meg�tne, mikor Lionel m�ly hangj�t hallom. Ez t�r�ti el sz�nd�k�t�l Danielt. Keze �pp az arcom el�tt �ll meg. Hab�r m�r nem is l�tszana a s�r�l�sek mellett.

- Mit m�velsz Sharp? �gy oldod meg, ha valaki nem �rt egyet veled? Az sem hat meg, hogy �pp egy n�t k�sz�lsz meg�tni? – k�rdezi megrov�n.

- Semmi k�z�d hozz� mit teszek. Pont te besz�lsz?

- Pont �n. Azt aj�nlom, hord el magad.

Nem �rtem mi t�rt�nik k�r�l�ttem. K�rd�n n�zek hol egyikre, hol m�sikra. Meglep, hogy Daniel nem akar komolyabb �sszet�z�st. Tal�n f�l Lionelt�l? Van is r� oka, ahogy eln�zem. Igaz d�lva-f�lva, de csendben kivonul a k�rteremb�l.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezi imm�r t�lem Lionel, de k�zel sem olyan hangnemben, mint ahogy Danielhez besz�lt.

- Rosszul sz�lltam ki az aut�b�l. – felelem neg�desen.

- �rtem. El�tte le kellett volna �ll�tani a motort. Azt�n az is �rdekelne, hogy ezek szerint az ajt� csapott le visszafel�, h�tulr�l.

- Pontosan �gy t�rt�nt. – mosolygok angyalian.

- Az orvos szerint agyr�zk�d�sod van. – jegyzi meg, mikor l�tja, hogy megpr�b�lok felkelni, egyel�re sikertelen�l.

- Igen, nekem is eml�tette. Ahelyett, hogy okoskodsz, ink�bb seg�ten�l, am�gy te mi�rt kelt�l fel? Tegnap m�g az is k�ts�ges volt, hogy �letben maradsz.

 - Gyorsabban gy�gyultam, mint gondolt�k. Nem sz�m�t. – k�zben v�gre hajland� seg�teni. – Hov� k�sz�lsz?

- Nos, ezt bevallom, nem akarom k�z�lni.

- �s mit szeretn�l? Mi legyen a fejf�dra �rva?

- Nem is tudom. R�d b�zom, ha egy�ltal�n marad bel�lem valami, amit eltemethetnek.

- Gondolom ez m�g csak figyelmeztet�s volt r�sz�kr�l. K�pzeld el, hogy m�g alig tudsz valamit, de �k m�r eml�keztetnek, hol a helyed. Mit hiszel, meddig engednek t�nykedni? – mondja, mik�zben t�tlen�l n�zi, ahogy veszem kab�tom �s egy�b felszerel�sem.

- K�sz�n�m a h�sies bel�p�st Sharppal kapcsolatban. – l�pn�k ki az ajt�n, de megragadja karomat.

- Nem meg�ll�tani akarlak. Nem lenne �rtelme, igaz? De ne �lesd meg magad m�r az elej�n. – tekintet�ben el�sz�r l�tszik  valamif�le f�lelem.

- Szerinted mit tehetn�k? – imm�ron d�h�s vagyok. – N�zzem v�gig, ahogy mindannyian meghalunk?

- Ez nem a te kereszted. Minek v�llalod magadra?

- Mert senki m�s nem teszi.

- Akkor engedd, hogy seg�tsek. – aj�nlja fel.

- Seg�ten�l? Mi�rt?

- Csak. �n ismerem �ket.

- Tudok r�la. Tudok mindent. Tudok r�lad, meg err�l az eg�sz tetves band�r�l. – kiab�lom.

- Val�ban azt hiszed? – hangja nyugodt ugyan, de k�zben kezem egyre er�sebben szor�tja. – Szerinted mi�rt figyelmeztettek ma? Mert nem tetszett nekik a st�lusod? Val� igaz, t�l pimasz vagy.

- M�g nem tudom mi�rt, de el�bb-ut�bb r�j�v�k.

- H�t j�. Elmondom, de nem itt.

- Hol?

- �tk�zben. Hova k�sz�lsz? – ellenkez�semet l�tva folytatja – Ne k�resd magad. �gy sem tudsz vezetni ilyen �llapotban.

- Rendben. – t�r�d�m bele.

Megmondom a c�met, majd kocsiba sz�llunk. N�m�n kikanyarodunk a f��tra. Azon elm�lkedem, vajon � mennyit tud? �s mennyi k�ze lehet a t�rt�ntekhez? Hiszen azt mondta, nem ismerem �ket? De kiket is? Oldalra pillantok, de arc�n semmi sem l�tszik. Nem �rtem, hogy Daniel mi�rt engedelmeskedett neki szinte sz� n�lk�l. Vajon � is ismeri Lionel m�ltj�t?

- Min t�r�d a fejed? – k�rdezi v�ratlanul.

- Tess�k?

- Nem az�rt, de m�r-m�r zavarba ejt�, ahogy n�zel.

- Nem �llt sz�nd�komban. Sajn�lom. – fordulok magam el�. – Mintha eml�ttetted volna, hogy besz�lni akarsz. Hallgatlak.

- Igen. A helyzet az, hogy nem v�letlen�l vagy Sharp �gyk�d�se miatt tal�lkozott a k�t csapat. �n int�zkedtem. – Mik�zben vezet, t�bbet n�z r�m, mint az �tra.

- Volt egy ilyen feltev�sem.

- �s azt sejted, mi�rt?

- Daniel? – v�laszolom. Arc�n nincs meglepetts�g.

- Igen. Ezek szerint m�r r�j�tt�l, hogy � �geti k�t v�g�r�l a gyerty�t. – mosolyog r�m. Nyoma sincs annak a v�rfagyaszt� tekintet� f�rfinak. – Komoly kapcsolatban �ll Tesserttel. Amikor reggel bej�tt�l hozz�m, ez�rt k�rdeztem r�, hogy mi�rt t�madtad meg. Azt hittem, m�r biztosan tudod. Nyilv�n � is ezt hitte �s ez�rt tal�lkozt�l ma Tessert embereivel. 

- Igazs�g szerint csak gyan�s volt. Nem ez�rt akartam nekiesni. De nem fontos. B�r a m�sik tippem, bevallom, te volt�l.

- Ez h�zelg�. Meg akartam bizonyosodni Sharp fel�l. Egy j� ideje sejtem, hogy valaki folyamatosan �rtes�ti Christiant a terveinkr�l, de most valami nagy dologra k�sz�lnek. Sehol sem ind�tanak t�mad�st. Abban rem�nykedtem, Sharp tud r�la, de t�vedtem. � is csak egy b�bu, aki t�l sokat gondol mag�r�l.

- De mi�rt m�k�dik egy�tt Tesserttel? Ennyire m�g � sem lehet aljas.

- Nem aljas, csak p�nz�hes. Christiannak pedig akad b�ven.

- Daniel is gazdag csal�db�l val�. – t�j�koztatom rezign�ltan.

- Tudom, csakhogy a p�nz�gyekr�l gondolom nem szokott besz�molni?!

- Nem, val�ban nem.

- Egy j� ideje elfogyott a csal�di vagyon. Dr�ga b�ty�m felaj�nlhatta neki, hogy p�nzeli, ha cser�be inform�ci�khoz juttatja. Nem tenne j�t neki mostans�g, ha valaki bezavarna az �zletbe. Mi az? – k�rdezi gyanakodva, mikor l�tja meg�tk�z� tekintetem.

- B�ty�d?

- Ebben nincs semmi. Tudsz r�la, nem? Mit tegyek, ha t�nyleg az?

- Csak furcs�n hangzik. Nem hasonl�tasz hozz�.

- Ezek szerint vele is tal�lkozt�l?

B�lintok: - Finoman k�z�lte, hogy ne �rtsam magam az �gyeibe. Daniel biztos �rulkodott, b�r �rdekes, eddig mindig a legt�volabb k�ld�tt a vesz�lyes helyekt�l, erre meg r�m szabad�tja �ket.

- Pedig �rthet�: megijedt. Mag�t jobban f�lti mindenkin�l. Kellett�l neki, de nem �lt�l k�t�lnek, ez pedig nem tetszett Sharpnak. Azt akarhatta, hogy egy kicsit r�d ijesszenek.

- Bizonyos tekintetben siker�lt is. – tapogatom meg a tark�mon �rezhet� duzzanatot. Ha haza�rek, lejegelem. Ha, haza�rek. – Szerinted mire k�sz�lnek a fejesek?

- �tleteim vannak, de semmi biztos.

Le�ll�tja a motort. Meg�rkezt�nk a volt t�glagy�rhoz. Mindketten kisz�llunk.

- Te is bej�ssz? – k�rdezem megillet�dve.

- Be h�t. Nem gondoltad, hogy egyed�l hagylak. Mi lesz, ha csapd�ba csalnak?

- Abban az esetben kett�s temet�st tarthatnak. Jobb volna, ha…- befejezni nem tudom, mert elindul. – Legal�bb v�rj meg! – sz�lok ut�na.

A nagykapu nyitva, ehhez m�rten gyanakodva l�p�nk be rajta. �rzem, reszketek, meg-meg�llok m�terenk�nt. Egyre bizonytalanabb vagyok abban, hogy itt kellene lennem. Lionel �szreveszi rajtam, �s biztat�sul megfogja kezem, �s �gy h�z maga ut�n - eszm�letlen egy pasi. Hosszas keresg�l�st k�vet�en egy n�i hang sz�l nem messze t�l�nk, mire fel� vessz�k az ir�nyt, k�zben pedig mind jobban szor�tom Lionel kez�t. Miel�tt oda�rn�nk, finoman fel is h�vja a figyelmem zsibbad� ujjaira.

A s�t�tben felismerni v�lem Amand�t. Kez�ben egy bor�t�kot szorongat idegesen.

- Sajn�lom, de t�bbet nem tehetek �n�rt. – ny�jtja �t. Tartalm�t tekintve egy lemez lehet. Elrejtem kab�tom zseb�ben.

- Az�rt k�sz�n�m, �gy is sokat seg�tett.

- Nincs mit. Kedveltem Jasont, de akkor nem �llhattam ki mellette. A legkevesebb, hogy a bar�tainak seg�tek. Am�gy hogy van?

- J�l. – felelem. Mit mondhatn�k? Haldoklik? Szenved? �sszet�rt ember lett bel�le?

- �r�l�k. – mosolyodik el t�tov�n. Mintha kicsit k�ba lenne. Tal�n ittas. – Akkor, viszl�t!

- Viszl�t. – intek fel�.

- Ki az az Amadeus? – k�rdezi Lionel k�v�ncsian mikor m�r kifel� tartunk az �p�letb�l.

- Egykori nyomoz�. J� bar�tom.

- �rtem.

P�r m�terre vagyunk a nagykaput�l, mikor egy l�v�st, majd tompa puffan�st hallunk. Tekintet�nk tal�lkozik a s�t�tben �s el�kapjuk fegyver�nket. Rossz �rz�sem van. Visszafel� belebotlok Amand�ba, holtan. Profi lehetett a gyilkos, mert pontos fejl�v�st adott a n�nek: r�gt�n meghalt, nem szenvedett. F�lek azonban, hogy m�g itt van, majd h�rom l�v�s is d�rd�l egyazon pillanatban, legal�bb ugyanannyi ir�nyb�l. Lionel r�nt be egy sil� m�g�, miel�tt szit�v� l�n�nek.  H�l�s pillant�st k�ld�k fel�, de a s�t�tben sajnos tehetetlen vagyok, nem l�tom, hova l�jek. T�rsamat viszont nem kell f�lteni: � tudja. R�gt�n le is szed egyet. �n, ha m�st nem, h�t l�v�k a hang ir�ny�ba. Azt hiszem egyik�ket el is tal�lom, de csak megs�r�lhetett. Hirtelen csend telepszik r�nk. Vagy elmentek, vagy t�ltenek, nem akarom kider�teni. Nem k�retj�k magunkat, fut�snak ered�nk. Nem l�nek. Mire v�rnak? Bev�g�dunk a kocsiba, de ez�ttal �n vezetek.

- Hova megy�nk?

- Bemutatlak Amadeusnak. – mosolygok rejtelmesen.

VI. 

R�pke egy �ra alatt meg is �rkez�nk Amadeushoz. Lionel egy sz�t sem sz�l arra, ahogyan vezetek. Bizony�ra l�tszik rajtam a kezd�d� ideg�sszeoml�s. Ha sokszor t�rt�nik m�g ilyen, legal�bb teljes ell�t�ssal kapok egy k�l�n szob�t. B�r az is igaz, hogy a falak gumib�l lesznek.

Bar�tom meg sem lep�dik j�tt�nkre. Nem k�rdezi, mi�rt vagyunk itt, egyszer�en beenged.

Amit betess�kel a nappaliba, r�gt�n hoz is valami italt. Nem k�rdezek, megiszom. T�rsam hasonl�k�pp j�r el. Eszembe jut k�teless�gem, �gy h�t bemutatom �ket egym�snak:

- Amadeus, ez Lionel Martins. Lionel, ez itt Amadeus.

- Hallottam m�r h�r�t. – sz�lal meg a vend�gl�t�, miut�n hosszasan f�rk�szt�k egym�st.

- Igaz�n? Sajnos nekem m�g nem volt szerencs�m. – v�laszol Lionel.

- M�g szerencse. Leah, mi t�rt�nt?

- Semmis�g. L�v�ld�z�s, stb.. Nem nagy sz�m. Amanda Keaton halott.

- Honnan tudsz te r�la? – d�bben le.

- Nem csak neked vannak kapcsolataid.

- Sajnos.

- Mellesleg, m�g �lt, �dv�z�lt. – mondom kiss� k�b�n.

- Majd egyszer viszonzom. Na j�, menjetek fel. Van egy szoba, pont az ilyen hirtelen vend�geknek. Rem�lem, nem hoztatok senkit a nyakamra?! – jegyzi meg ep�sen.

Fent Lionel udvariasan �tengedi az �gyat rendelkez�semre, j�maga pedig a f�ldre telepszik.

- J�l vagy? – k�rdezi, mikor enyh�n inger�lten pr�b�lom a p�rn�m helyre pofozni – sz� szerint.

- Nem vagyok biztos benne. Ma megfenyegettek, le�t�ttek, kidobtak egy mozg� aut�b�l �s r�m l�ttek. Szerinted hogy vagyok? – l�pek az ablakhoz.

Az utc�n egy �rva lelket sem l�tni. T�tova bogarak keringenek rem�nytelen�l az utcai l�mp�k tompa f�ny�ben. Jobb lett volna, ha ma fel sem kelek. Lionel vigasztal�s k�pen hozz�m l�p �s �t�lel. Nem tiltakozom, �tkarolom nyak�t, �s s�rva fakadok.

- Kik voltak, akik r�nk l�ttek? – k�rdezem, miut�n megnyugodtam v�gre.

- Nem minket k�vettek, az biztos. Szerintem a rend�rs�g is nyakig benne van. az � embereik lehettek.

- Nagyszer�. Ha nem keresem fel, m�g �lne. – s�hajtom f�radtan.

- Nem a te hib�d. L�thattad, hogy enyh�n r�szeg is volt. Nem figyelt fel a k�vet�kre.

- K�v�ncsi vagyok, mi van a lemezen. Nem akarod megn�zni…

Hozz�m l�p �s gyeng�den megcs�kol.  V�g�l leveg� ut�n kapkodva v�lunk el. Kezeimmel a nyak�ba kapaszkodok, l�baimat a cs�p�j�re fonom. K�s�bb hagyja, hogy finoman v�gigkaristoljam izmos v�ll�t, h�t�t, feszes has�t. Mellkas�n ujjaimmal egy nemr�g friss sebhelyet tapintok. K�rd� pillant�som l�tva csak halv�nyan elmosolyodik, �s �jra megcs�kol. Figyelem, ahogy szeme sz�rk�sk�kt�l eg�szen �ttetsz�v� szel�d�l. Cs�kjait�l, �rint�seit�l kezdem eszem veszteni. Tudatunk pillanatok alatt ellobban. Azt�n nincs semmi m�s rajtunk k�v�l. Nincsenek fert�z�ttek, nincsenek fegyveresek, vagy h�bor�. Nincs semmi: csak mi El�sz�r tudok feledni, az � karjaiban.

Reggel nem t�nik el, mint a filmekben szokt�k. M�g m�lyen alszik. Nem akarom, hogy fel�bredjen. Siker�l �gy kim�sznom mell�le, hogy ne vegye �szre, azt�n ir�ny a nappali. Amadeus m�r szint�n fent van, �s a konyh�ban munk�lkodik. Szent �g, ha megint k�v�t f�z, akkor biztosan megm�rgez minket.

- J� reggelt! Hogy aludtatok? – �rdekl�dik �lmosan.

- J�l. Ugye nem reggelit csin�lsz?

- De. Mi�rt? – n�z r�m sz�r�san.

- Semmi, semmi. Hagyd ink�bb r�m. – mondom neg�des mosollyal. Mert csak akkor fogunk enni is, gondolom magamban.

- Mi�rt hoztad ide? – k�rdezi k�s�bb, mikor m�r �tengedte a konyh�t.

- Lionelt?

- Igen, vagy volt m�g valaki m�s is, akir�l nem tudok?

- �gy alakult. Tal�lkoztam a volt t�rsaddal, � elk�s�rt. Ami �gy ut�lag n�zve nem is baj, mert l�ttek is r�nk. Ha egyed�l vagyok, m�r nem biztos, hogy �ln�k.

- Tudod, hogy ki �?

- Igen, �gy eml�kszem mes�lt�l r�la p�r r�mmes�t.

- Ne keveredj bajba miatta, nem �rn� meg.

- Tudom, de nem lesz semmi gond. M�r �gyis tudnak r�lam. Tudj�k, ki vagyok, hol lakom, mi a kedvenc sz�nem. Daniel bek�p�tt a nagyf�n�kn�l, az meg eml�keztetett, hogy �k a cs�nya b�csik �n meg a taposhat� cserebog�r.

- Sharp?

- Igen, kett�s�gyn�k, a tehets�gtelenebb fajt�b�l, de ez hossz� t�rt�net. Most sokkal ink�bb �rdekel, hogy mi van azon a lemezen, amit Amanda Keaton adott �t m�g �let�ben. Mondd, nem sajn�lod �t? – k�rdezem v�ratlanul, mik�zben egy nyomorult pir�t�ssal szenvedek.

- Amanda j� t�rsam volt. Kedvelt�k egym�st, egy�tt nyomoztunk kis ideig a fert�z�ttek �gy�ben, de alig jutottunk valamire. V�g�l elkaptak minket �s �n magamra v�llaltam, hogy � meg�ssza. R�szben siker�lt is.

Nem k�rdezek t�bbet. L�tom, ma �jjel sem aludt t�l sokat. Jobban megviselte, mint �ll�tja. Vigasztal�sul meg�lelem �s felh�vom figyelm�t, hogy a reggeli k�sz, majd felviharzom r�gt�nz�tt t�rsam�rt. Nem kell sokat �bresztgetnem, m�r r�gen k�sz van.

- J� reggelt! K�sz a reggeli. – nem v�laszol, csak mag�hoz von �s, megcs�kol. Nem ellenkezem.

Felt�nik, hogy m�g mindig sz�r�san n�znek egym�sra. Mikor tekintet�k az eny�mmel tal�lkozik v�gre abbahagyj�k.

- Amadeus, akad valahol egy f�l�sleges sz�m�t�g�p? – t�r�m meg a csendet.

- Akadni akad. A dolgoz�szob�mban. Ezut�n hova sz�nd�koztok menni?

- Egyel�re vissza a b�zisra, azt�n lel�phetn�k. Tartok t�le m�r tudj�k, hogy a fenyeget�z�s nem j�tt be, mert este ott voltunk. Aki t�l�lte bizony�ra besz�molt a f�n�k�nek. Sharp pedig jelentette, val�ban elt�nt�nk az �jjel. – sz�lal meg ma reggel el�sz�r Lionel is. Ezek szerint a k�v� a kulcsa mindennek.

- Szerintem is, de el�bb n�zz�k meg, mit szerezt�nk este. Szeretn�m tudni, mi�rt fogok meghalni.

- Ahhoz meg sem kell n�zned. El�g, ha megsz�lalsz. – jegyzik meg egyet�rt�sben. Legal�bb ezen a t�ren, egy oldalon vannak. Szek�rozzanak csak engem.

El�kutatom kab�tom zseb�b�l a tegnapi meglepet�st. Majdnem lel�ttek miatta, biztos �rdekes dolgok vannak rajta. Nem t�vedek. Egy lez�rt �gy bizony�t�kai. Ezek szerint a h�lgy, t�rsa t�voz�sa ut�n is nyomozott, m�r amennyire a l�nc engedte.

Hossz� jegyz�k�nyvek m�solatai, hangfelv�telek, k�panyagok ismertebb, vagy kev�sb� ismert emberekr�l, amint vid�man csemeg�znek egym�ssal. Egyik�ket biztosan megismerem: Christian Tessert. Azt�n k�l�nb�z� emberek le�r�sai, t�rt�netei, hogy mit tettek vel�k a laborokban, az elhurcol�s, bocs�nat „kezel�s” ut�n. Volt, aki egy�ltal�n t�l�lte?

Ha valakit elvittek, el�sz�r eld�nt�tt�k, hogy mire haszn�lhatj�k: lehet-e bel�le test�r, vagy csak k�s�rleti alanynak felel meg. Teljes embertelens�g. Nemr�giben azonban �zemi baleset t�rt�nt, ekkor szabadult ki egy nyuszi a ketrecb�l. Mai napig bujk�l, de m�g �l. A neve Adrian Winters.

A laborokban szerinte az ellenszert akart�k kik�s�rletezni, t�bb-kevesebb sikerrel. Azt�n m�gis elk�sz�tett�k. �rzem, ahogy h�tamon hideg ver�t�k folyik le. A m�g�ttem �ll� k�t f�rfi sem sz�l semmit, nem lehet mit sz�lni. �vekig azzal etett�k a n�pet, hogy nincs gy�gyszer, csak m�dszer, amivel enyh�thetik a betegs�g t�neteit. Persze �k azt �rtett�k ezalatt, hogy bez�rt�k a p�cienseket �s eldobt�k a kulcsot. A korm�ny er�sen hallgat mindenr�l. �gy l�tszik, �jfent �sszeszedte mag�t. Christian Tessert folytatja a csal�di hagyom�nyt �s l�tsz�lag olyan abszol�t tisztess�ges. K�zben persze fegyvereket szerez. De mihez? Ez lenne a nagy titok? Ez�rt hallgatnak mostan�ban a L�zad�k? Utal�st tesznek az adatok arra is, hogy az ellenszer igen labilis molekulaszerkezet�. Nem mindenkin�l v�lik be, �s ha m�gis, elk�pzelhet�, hogy tov�bbi k�rokat okoz a szervezetben. Nem egy �letbiztos�t�s bevenni, de el��ll�tott�k egy olyan v�ltozat�t is a gy�gyszernek, amely, az emberi g�neket t�madja meg. Ez�ltal az illet� egyszer�en belehal abba, hogy eg�szs�ges.

- Nem �rtem az �sszef�gg�st. Mi k�ze van az ellenszenek a fegyverekhez? – jegyzem meg k�zben.

- Pedig egyszer�. – v�laszol m�g�ttem Lionel. – Nem az ellenszer a l�nyeg, hanem a m�dos�tott v�ltozat. Fegyverekbe fogj�k t�lteni.

- Mi? – csuklik el hangom. – Mi�rt t�madna Tessert az emberekre, � is az, nem?

- Nem biztos. Mikor odaker�ltem, sokszor vitatkozott apj�val. Akkoriban m�g nem �rtettem. Az�rt akarta Abraham, hogy �tvegyem a vezet�st, mert �n megkaptam a betegs�get. Tal�n szeretett volna �lete v�g�n mindent helyre hozni, vagy csak jobban kedvelte a L�zad�kat. De nem voltam egyed�l, mert Christian is beteg volt, �s ez�rt �rezhette olyan m�lt�nytalannak, hogy nem � kapja a megtisztel� csal�di v�llalkoz�st.

Teh�t h�bor�ra k�sz�lnek?! Tal�n t�l n�tt rajtunk a feladat. Ekkora hull�mokkal szemben nem lehet evezni, csak belebukni. De ha m�r �gyis benne vagyunk nyakig, minek apr�zn�nk? Legal�bb legyen �rtelme hal�lunknak. M�st is tal�lok az adatok k�z�tt. Hossz� n�vsorokat, mind test�rnek �tk�pzett, agymosott katon�k. Egyszer csak megdermedek. Nem hiszem el, amit l�tok.

- Mi baj van? – k�rdezi agg�d� pillant�ssal Lionel. Amadeus �rti, mit akarok.

- Ez, ez, a… - kiny�gni nem tudom, szememben k�nny gy�lik.

- A b�ty�d. – suttogja Amadeus. – Isaac Watson, Christian Tessert test�re.