III.

Hamarabb �rkezett el az este, mint szerettem volna. Mire a b�zisra �rtem, mindenki indul�sra k�szen �llt, legal�bbis majdnem. Szemeimmel t�rsamat kerestem a z�rzavarban. El sem tudom hinni, hogy ekkora felfordul�st okozhat p�r ember. Szerencs�re nem kellett t�l sokat k�rdez�sk�dn�m Lionel ut�n, k�zeleg a baj mag�t�l.

- Te nem j�ssz! – jelenti nemes egyszer�s�ggel, l�tva, hogy �ppen sz�lni akarok.

- Mi�rt is? – tudakolom. V�g�l is �gy illik, hogy legal�bb megmagyar�zza, valamint ezzel is besz�dre fakaszthatom.

- El�sz�r is: nem volt�l itt eg�sz nap. M�sodszor: megtagadtad a parancsot. – feleli mik�zben egy pillanatra sem �llna meg, hogy ne kelljen ut�na loholnom. Ahogy arc�ra n�zek, val�ban irt� d�h�s a tekintete, b�r az az�rt vigasztal, hogy a kocsi fel� tekinget ily m�don, r�m nem is n�z. H�tha az aut�val van baja, m�g �l bennem a rem�ny halv�ny l�ngja.

- Nem voltam itt igaz, de milyen parancsot tagadtam meg? – �rdekl�d�m kitart�an �s m�r-m�r leveg� ut�n kapkodva a nagy siets�gben.

- Te minek nevezn�d azt, ahogyan reggel viselkedt�l?

- Nem is tudom? Mondjuk s�rt�d�tts�gnek. – ismerem el. Fogalmam sincs, mi�rt �rzem egyre rosszabbul magam emiatt. Eddig sosem �rdekelt, hogy ki mit gondol r�lam.

- Pontosan ez az, ami nem elfogadhat�. – Kezdek t�nyleg f�lni. – De nem kell agg�dnod, Jeremy is itt marad. Tal�n � el tud viselni t�ged! – csapja r�m a kocsi ajtaj�t. �s m�g �n vagyok s�rt�d�tt?

Bevallom, m�skor tal�n zavart volna, hogy nem vehetek r�szt egy ilyen esem�nyen, viszont most m�s c�lok vez�relnek. Mintha Lionel tudta volna, kire van sz�ks�gem, Jeremyt hagyta itthon, nekem. Lehet a v�g�n, m�gis megkedvelem. Meg sem �llok a k�ly�k szob�j�ig. Kopogok. Ez a gyerek k�sz informatikai zseni, b�r azon m�g jobban csod�lkozn�k, ha nem lenne az. Nincs olyan perc, hogy ne valamelyik g�p el�tt kattintgasson.

- Ki az? – sz�l ki valaki az ajt� m�g�l. Mit rejteget?

- Leah vagyok. Sz�vess�get szeretn�k k�rni �m�lt�s�g�t�l. – ennek megvolt a hat�sa. Kiny�lik az ajt�, de ezt nem hiszem el: Jeremy ki�lt�zve, �s tal�n t�ls�gosan is illatozva �ll el�ttem. Most m�r biztos, hogy tervez valamit. – Hova k�sz�lsz? – k�rdezem nem kis vigyorral a sz�mon.

- Nem sz�m�t. Mit szerett�l volna?

- Nos, el�sz�r is azon t�n�d�m, hogy a bar�tn�d h�ny perc ut�n �jul el a parf�m�dt�l? M�sr�szt szeretn�m megtudni, hogy egy bizonyos Jeremy Heller nev� egykori nyomoz�nak volt-e t�rsa, �s ha volt, kicsoda?

- Nem gond. �t percet adj �s kikeresem. Bej�ssz, vagy megv�rsz, am�g �tviszem a szob�dba? – ekkor er�sen gondolkod�ba esem. Ha itt maradok, biztosan fullad�sos hal�lt fog meg�llap�tani a halottk�m. Ha viszont bej�n a szob�mba, napokig szell�ztethetek, ism�telten �lmatlanul.

- Tudod mit? Megv�rlak itt, a szob�d el�tt. – javaslom.

- Rendben, ahogy gondolod. – z�rja r�m az ajt�t. Ma mindenki csak r�m z�r dolgokat.

Alig �t perc telik el, mire val�ban �tny�jtja a sz�ks�ges adatokat.

- Leah! – sz�l ut�nam a fi�, mikor m�r induln�k.

- Igen?

- Tudod, van egy l�ny. – hebegi – Szerinted, hogyan, h�d�thatom meg? – tal�lt, s�llyedt.

- Egy biztos. Ennyire nem sz�ks�ges ki�lt�zn�d �s illatoznod. Csak nem randiztok? – vigyorgok.

- H�t, igazs�g szerint elh�vtam, de att�l f�lek…

- Hogy esetleg meggondolja mag�t? Na figyelj. Mi n�k nagyon szeretj�k a hat�rozotts�got, �s valamennyire a term�szetess�get. Pr�b�lj olyan dolgokr�l besz�lni, amik tudod, hogy �t is �rdeklik. L�gy vicces, figyelmes, �szinte, udvarias �s nyert �gyed van.

- K�sz. Szerinted ez a szerel�s nem t�lz�s? – �rdekl�dik agg�d� tekintettel.

- De, egy cs�ppet. – helyeslek egy�tt�rz�n.

Ezzel v�ge is tan�csad� szolg�latomnak. Lev�g�dom az �gyamra, �s komoly tanulm�nyoz�sba kezdek. Nem t�vedtem: Amadeusnak val�ban volt t�rsa, egy bizonyos Amanda Keaton. A mell�kelt k�pen egy csinos, sz�ke haj�, alig 30 �ves n� tekint r�m. Csal�dja nincs, a sz�leivel �l. Er�sen hallgatnak az adatok arr�l, hogy valaha is egy fert�z�ttel dolgozott. Val� igaz, nem mutatna j�l az �n�letrajz�ban. A c�m�t is megtal�lom a lap alj�n, mintha csak n�vjegyk�rtya lenne. Holnap biztosan felkeresem otthon�ban. �gy l�tszik Jeremynek nem okozott k�l�n�sebb gondot a rend�rs�gi adatb�zis felt�r�se.

Elny�lok az �gyon. Valami t�l sz�p, ilyen kor�n m�g sosem ker�ltem a pihen�shez k�zel. T�rsaimra gondolok. K�v�ncsi vagyok, hogy siker�lt az akci�. Az�rt rem�lem, nem keveredtek komolyabb bajba. Azt�n r�m telepszik a s�t�ts�g megk�zel�t�leg t�z percre.

Hangzavarra �bredek. J�l sejtettem, valami t�l sz�p volt. Rebecca ront a szob�mba, �s valamit pr�b�lna kiny�gni, de alig �rtem. Szemem sokkal ink�bb a fej�n v�rz� sebre tapad.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezem elh�lve.

- Kisz�rtak minket. Mint legut�bb. Ketten meghaltak. – zokogja. Megrend�t� l�tv�nyt ny�jt.

- Kik haltak meg? Mi van a t�bbiekkel?

- Amy �s Denis… – �jul�s k�zelbe �r ebben a pillanatban, alig tudom elkapni, hogy legal�bb jobban meg ne s�r�lj�n.

Eszm�letlen. Megpr�b�lom valahogy elcipelni a gyeng�lked�be. Csak tudn�m mi�rt idej�tt? Mikor oda�rek, l�tom mindenki megs�r�lt kisebb, vagy nagyobb m�rt�kben. M�r nem is figyelek, amikor valaki seg�t �s felfekteti Rebecc�t egy �gyra. Mindenki itt van, kiv�ve k�t embert: Lionel �s Daniel. Hol a francban vannak?

Kisz�rom Nathanielt a t�megben. Enyh�n idegbajos �llapotban, a zokog�s �s az �jul�s hat�r�n �llok, elkapom a titk�r karj�t.

- Hol vannak? – k�rdezem, b�r magam sem �rtem, hogy mi�rt agg�dom ennyire kettej�k�rt. Szerencs�re �rti a k�rd�st.

- Nem tudom, m�g nem �rtek vissza, de �ll�t�lag Lionel s�lyosan megs�r�lt.

- Mi van a t�szokkal?

- M�r nem �ltek, mikor oda�rtek. Valaki el�rulta az eg�szet. Felfegyverkezve v�rt�k �ket. Semmi es�ly�k nem volt. – L�tom rajta, � is kivan. Hossz� id� �ta most el�sz�r fedezem fel egy k�z�s von�sunkat.

- J�jjenek �s seg�tsenek! – kiab�l valaki m�g�ttem, valami orvosf�le lehet. �ppen valaki v�rz� seb�t pr�b�lja ell�tni. Azonnal ott termek, oldalamon Nathaniellel. – K�rem, k�sse be, m�r rendben van. Azt�n j�jj�n ut�nam.

Megteszem. Tal�n t�l elhamarkodott volt a kijelent�sem, hogy a titk�rral b�rmi k�z�s tulajdons�gom volna, ugyanis ahelyett, hogy itt fontoskodna, ahogy mindenkor teszi, el�jul. Remek. Ha nem t�r mag�hoz �n halottnak nyilv�n�tom. Rendbe teszem az el�ttem fekv� fiatalember karj�t, �gy l�tom l�tt sebek �s kett�t is kapott ugyanoda.

Nincs t�l sok id�m foglalkozni vele, tov�bb megyek, ahogy az orvos rendelte. Rebecc�t �lesztgeti, �gy v�lem sikeresen. Ugyan feje v�res, de m�r legal�bb mag�n�l van.

- K�rem kisasszony, k�s�rje el a szob�j�ig �s maradjon vele. Jelenleg csak a helyet foglalja. Tartsa ott. T�l fogja �lni, ha nyugton marad. – t�j�koztat a doki �s megenged mag�nak egy b�tortalan mosolyt.

- K�rem, ha meg�rkezne m�g valaki, �rtes�tsen. – sz�lok ut�na, mert k�zben egy �jabb s�r�ltet l�t el.

Nem vitatkozom. Felnyal�bolom a m�g mindig k�ba l�nyt �s elk�s�rem a szob�j�ba. �vatosan lefektetem az �gyra �s pr�b�lom �n is �sszeszedni magam. Eszembe sem jut, hogy valaha �lmos voltam. Mivel �gy tal�lom, hogy Rebecca nem fog ism�telten mag�hoz t�rni, mag�ra hagyom egy ideig. Kil�pek a szob�b�l, de nincs er�m b�rhov� is menni, nekid�l�k a falnak �s lecs�szom a f�ldre. A sz�vem tal�n m�g az �letben nem vert ilyen gyorsan. El�sz�r azon t�n�d�m, hogy tal�n az �gyhoz kellett volna k�tn�m a l�nyt, nehogy m�gis fel�ledjen �s hal�l�t az okozza, hogy leesik. Szent �g, ha �n is ott vagyok, lehet m�r nem �ln�k. Ebb�l a szempontb�l el�sz�r �rzek h�l�t Lionel ir�nt. Jeremynek a legjobb, r�g elment itthonr�l. Jobb, ha ki�lvezi az elk�vetkezend� napok el�tt a boldog perceket. Ha belegondolok, a k�ly�k is meghalhatott volna. Nathaniel azt mondta, v�rt�k �ket, ez pedig nyomat�kot ad elk�pzel�semnek, hogy valaki t�nyleg kett�s �gyn�k�t j�tszik. Id�m sincs feleszm�lni, mire valaki fel�m rohan. Megismerem, Nathaniel. Ezek szerint mag�hoz t�rt.

- Leah! Leah! A doktor mondta, hogy sz�ljak neked. Vissza�rtek!

- Maradj itt! Vigy�zz Rebecc�ra! – ki�ltom vissza, mert k�zben m�r a gyeng�lked� fel� rohanok, ism�t.

�s igaz a h�r. Val�ban visszat�rt a k�t f�n�k is. Csoda, hogy �lnek. Lionel nincs mag�n�l, de ezt csak egy �nk�ntes n�v�r k�zli velem, jelenleg is pr�b�lj�k �sszefoltozni, egyel�re nem nagy eredm�nnyel. Ha m�st nem, h�t Danielt kifaggathatom. J� �tlet, magam is elcsod�lkozom �les eszemen. Mivel m�r nem engednek be a gyeng�lked�be, h�t a folyos�n pr�b�lok �rdekl�dni ut�na, v�g�l megtal�lom. Nem akarok hinni a l�tv�nynak: alig s�r�lt meg p�r karcol�st lesz�m�tva. Ez �rdekes, ha azt tekintj�k, hogy t�rsa jelenleg is az �let��rt k�zd. Oda�llok el�, de nem vagyok k�pes megsz�lalni. Legsz�vesebben nekiugran�k, �s addig fojtogatn�m, am�g temethetik. �lvezn�m is.

- Sajn�lom. Nem �gy tervezt�k. – sz�l halkan. Nem n�z r�m. Mintha valami nagyon b�ntan�.

- Abban biztos vagyok. – jegyzem meg f�l�nyesen. – Az az�rt igaz�n felkeltette �rdekl�d�semet, hogy mik�nt haldokolhat Lionel, mik�zben te itt vakar�zol. Tal�n ott is ezt tetted, mikor l�ttek r�tok? – ekkor m�r ord�tok. �rthetetlen, mi�rt viselt meg ennyire a dolog. De m�gis. �n lettem volna a t�rsa, tal�n az �n hib�m is.

Egy n�v�r pr�b�l csillap�tani, majd elr�ncig�lni. Ezek szerint m�r l�tszik rajtam a gyilkoss�gi sz�nd�k? Eddig is ut�ltam Danielt, de most m�r megvetem. Kezdem sejteni, mi�rt ilyen b�nb�n�?!

IV.

Nem zavar senki, nyugodtan alhatok. Mikor felkelek, m�r k�s� d�lel�tt van. Lezuhanyzok, majd egyszer�, h�tk�znapi ruh�ba b�jok. Utam el�sz�r a gyeng�lked�be vezet, alig tal�lkozok valakivel, mindenki a sebeit nyalogatja.

Megkeresem a doktort �s Lionel ut�n �rdekl�d�m. Nem csal�dom benne, t�nyleg orvos - egy szav�t sem �rtem. V�g�l levonom az egyszer� k�vetkeztet�st: a beteg jobban van, de m�g nem t�rt mag�hoz. S�lyos l�v�st kapott, de t�l�lte. Ha akarok, bemehetek hozz�, �s �n akarok.

Nincs t�l j� �llapotban. Egy j� oldala van ennek az �tkozott betegs�gnek, gyorsabban fog fel�p�lni, ennek ellen�re felel�snek �rzem magam miatta. Ha nem lett volna olyan d�h�s, tal�n jobban koncentr�lt volna. Ha �n lettem volna a t�rsa, tal�n nem ott lett volna, ahol, b�r az is igaz, nem tudom mi t�rt�nt, �s hogyan. �n m�r csak a v�geredm�nyt ismerem. Azt hiszem, kezdem sejteni agg�d�som nyilv�nval� ok�t, b�rhogy pr�b�ln�m tagadni ez a f�rfi egyre jobban vonz. Tehetetlen�l n�zem. V�g�l feladom. Egyel�re m�s dolgom van, meg kell keresnem Amanda Keatont. M�r az ajt�t nyitn�m, mikor a beteg m�gis �gy d�nt, mag�hoz t�r.

- V�rj. – hallom rekedtes hangj�t. Megfordulok, de nem mozdulok, nem megyek k�zelebb. Nem tudok. – H�re ment, hogy majdnem sz�tszedted Sharpot.

- Ezek szerint, ma m�r volt�l �bren. �rdekes, az orvosod v�ltig �ll�totta, hogy ez id�ig nem volt�l magadn�l.

- Tudod, b�rmire r� lehet venni egy n�v�rk�t, ha sz�pen n�z�nk r�. – mondja cinkos mosollyal a sz�j�n. Nem hittem volna, hogy k�pes ilyenre.

- Ez csak neked m�k�dik. Mellesleg rem�nykedtem, hogy kifejezhetem �szinte sajn�latomat a tegnapi viselked�sem miatt. �ltal�ban elviselhet� vagyok.

- Nem gond. B�r �gy hangzott, mintha felolvastad volna. – neveti.

- Ha el�bb tudom, hogy akkor nevetsz �s besz�lsz, ha hal�lodon vagy, m�r cselekedtem volna. – mondom megd�bbenve.

- Ha el�bb tudod, legal�bb nem lettem volna a goly�k keresztt�z�ben.

- Alig hiszem el, hogy eg�sz bar�ts�gos is lehetsz. Biztos j�l vagy? H�vjak papot? – k�rdem megj�tszott agg�d�ssal.

- Sok mindent nem tudsz r�lam. K�l�nben m�g nem d�nt�ttem el, hogy �rdemes-e �letben maradnom?!

- Ez nem vicc. – fedem meg. Igazs�g szerint t�bbet tudok r�la, mint azt hinn�. Most teljesen m�s, mint legel�sz�r. Szinte gyerekes. – Mennem kell. Van egy kis dolgom. Ha visszaj�ttem, rem�lem hivatalosan is magadhoz t�rsz. Szeretn�m hallani mi t�rt�nt. 

- V�rj! Mi�rt t�madt�l Sharpra? M�g nem v�laszolt�l.

- Most nem is fogok. – k�zl�m ridegen. Mit mondhatn�k? Hogy v�lem�nyem szerint � a hib�s minden itt t�rt�nt baleset�rt, gyilkoss�g�rt?

Kocsiba �l�k �s meg sem �llok a nyomoz�n� otthon�ig. Cs�ngetek. Meg sem lep�d�m, hogy dolgozik. �jra aut�zom, ez�ttal a rend�rs�gre. Hatalmas, t�ld�sz�tett, csillog� �p�let, bel�pve m�g rosszabb. Napszem�veget kellett volna hoznom. A recepci�s l�ny telefon�l, odal�pek, de nem zavartatja mag�t, t�ls�gosan ritk�n j�rhat ide b�rki is. Rosszall� pillant�som lepattan r�la. A besz�lget�s st�lus�b�l �t�lve a bar�tn�j�vel t�rsalog a tegnap esti szappanoper�r�l. H�t igen, manaps�g nem sok h�v�s fut be ide megt�madott, meger�szakolt, meggyilkolt emberekt�l. Nincs �rtelme. Ha ne adj isten a rend�rs�g m�gis kivonul, a delikvens bizton sz�m�that arra, hogy megmaradt testi, lelki, anyagi �rt�keit elvesz�ti. Lassan �n is elvesz�tem a t�relmem, ezt a kedves h�lgy tudt�ra is pr�b�lom adni testjelz�ssel. Csod�k csod�j�ra m�k�dik, de a v�g�n �gy n�z r�m, hogy m�g netal�n b�ntudatom is t�madjon.

- Amanda Keatont keresem. – k�zl�m, mintha mi sem t�rt�nt volna.

- Milyen �gyben?

- Mag�n�gyben. Hol tal�lom?

- Az irod�j�ban.

- Merre keressem?

- Fel a l�pcs�n, jobbra a folyos�n. A harmadik iroda. – s�hajtja.

- K�sz�n�m. Nem is volt olyan neh�z, ugye?

Leny�g�z�, hogy ekkora tud�ssal itt dolgozik, legal�bb tudja merre van bal �s jobb. M�g eln�k is lehet bel�le. �tbaigaz�t�s�nak h�la, megtal�lom az irod�t, benne Amand�t.

- Seg�thetek? – k�rdezi bar�ts�gosan cseng� hangon.

- Ami azt illeti igen.

- Foglaljon helyet. Hallgatom. – int kez�vel, hogy hova. Ahogy eln�zem, r�gen nem kaphatott komolyabb feladatot. Ezek szerint az �n�letrajz�ban val�ban nem, de a f�n�kei eml�kezet�ben �l�nken �l az id�szak, mikor m�g Amadeus is itt dolgozott. – Teh�t, mi �gyben j�tt?

- Nos, azt hiszem, van egy k�z�s bar�tunk. Jeremy Heller, k�zismertebb nev�n Amadeus. Arr�l az esetr�l �rdekl�dn�k, ami�rt kir�gt�k.

- N�zze, itt �s most nem seg�thetek. – tekintete r�m�lt, hangja eg�szen halk. – Este r��r?

- H�nykor �s hol? – �rtem mit akar. Nem lepne meg, ha lehallgatn�k. F� a bizalom.

- Halkabban. – suttogja. Besz�d helyett �tny�jt egy cetlit. Rajta c�m �s id�pont. Este t�zkor egy r�gen elhagyatott �s lebont�sra v�r� t�glagy�rban. Milyen hangulatos lesz. N�m�n elk�sz�n�k �s rem�lem, nem ver �t.

Hamar v�geztem, a napokban egyre gyakrabban fordul el�, hogy nincs dolgom. A k�zeli park fel� veszem az ir�nyt. Embereket alig l�tok - rejt�zk�dnek, mert f�lnek. Meg�rtem �ket, �n is �gy �rzek. A k�l�nbs�g csak �rnyalatnyi: �n vagyok hivatott vigy�zni r�juk.

Siker�lt nyomot lelnem, de sajnos be kell ismernem, egyed�l egyre vesz�lyesebb vizekre evezem. Ha Keaton �tadja a bizony�t�kokat, tal�n bevonok valakit. V�g�l is, ha valakinek nem tetszene tev�kenys�gem �s elint�zne, gondoskodnom kell az ut�dokr�l. De ki? Amadeus m�r nem mer ilyenekben kutakodni, Danielben nem b�zom. Ha gyan�m igaz, akkor titkos kapcsolatai vannak. M�sk�l�nben, hogy lehetne az, hogy � mindig s�rtetlen marad? De mi�rt tenn�? P�nze van el�g, zsarolni nem tudj�k. �gy nincs �rtelme. Egyed�l Lionel az, aki seg�thetne, viszont � Tessert fia. Ugyanolyan gyan�s, mint Sharp, hi�ba �rzek �gy ir�nta. Mi�rt ne? Tegy�k fel szervezkedett a k�zelm�ltban v�grehajtott rajta�t�s el�tt, azt�n elint�zte, hogy a csapata a mi�nkhez ker�lj�n. Ez volt a legegyszer�bb, majd bejelentette a megfelel� helyen, mik�nt �s hogyan tervezik a szabad�t�si akci�t. Hiszen � tal�lta ki az eg�szet. Megs�r�lt, na �s? V�letlen baleset, vagy �ppen sz�nd�kos, hogy ne keveredjen gyan�ba.

Lassan eszemet vesztem a sok lehet�s�g miatt, b�r sokak szerint �gy sem vagyok �pelm�j�. Igazat adok nekik. A tal�lkoz� el�tt ben�zek Lionelhez. Addig is sok id�m van. Azonban miel�tt k�ts�gbeesn�k a tehetetlens�gt�l, valaki m�g�m �ll �s fegyvert nyom a h�tamba: b�rmit akar, engem meggy�z�tt.

- Indul�s! Be a kocsiba.

- Lel�ne a ny�lt utc�n? – tudakolom. Nem l�tom az arc�t, de nem t�l rokonszenves.

- Nem kell f�lni. Ha lel�n�m sem l�tna senki semmit.

Sajnos tudom, mire gondol. T�bb j�r�kel� is van a k�zelben, de ha baj lesz, m�gsem tesznek majd semmit.

Betuszkol egy limuzinba k�t gorilla mell�, szemben �l gazd�juk. Ezek szerint gazdag vend�gl�t�m van,

micsoda megtiszteltet�s. �lt�ny�s, fiatal f�rfi, eg�sz j�k�p�, ennek ellen�re nem olvadok el t�le. A kocsi elindul.

- Igaz�n sajn�lom, hogy �gy kell tal�lkoznunk.

- Igen, �n is. M�skor magamt�l is besz�lln�k egy ilyen aut�ba. B�r tudja hallottam egy olyan feltev�st, hogy egyes f�rfiak a kocsijuk m�ret�vel szeretn�k pal�stolni egy�b hi�nyoss�gaikat. De bocs�sson meg, att�l tartok nem ismerj�k egym�st. Tal�n titkos rajong�m? – k�rdezem ep�sen. Kezdem egyre k�nyelmetlenebb�l �rezni magam.

- M�g az is lehet, ahogy eln�zem. Kegyed val�ban csinos. Christian Tessert vagyok. �s elhiheti, nem pal�stolok �n semmit. Ez�ttal az aut� ink�bb a megl�v� dolgokat k�pviseli. – mondja mosolyogva. Fogai vak�t� f�nye miatt h�feh�r �lt�nye is s�rg�snak hat.

- �rvendek. Hogy �rti, hogy „val�ban csinos”? Hallott r�lam?

- Nem fontos. Nem kell tudnia. Lehet, van egy k�z�s ismer�s�nk.

- T�nyleg? Tippelhetek?

- Jobban teszi, ha nem. Ha r�hib�zna, nem biztos, hogy tetszene a f�d�j.

- �s minek k�sz�nhetem tal�lkoz�sunkat? – az aut� k�zben k�rbe-k�rbe hajt a parkban, kezdek sz�d�lni.

- Mondjuk �gy, k�v�ncsi voltam mag�ra. �s ez�ton szeretn�m figyelmeztetni. Ne kutakodjon a nagyok dolgaiban. K�r lenne mag��rt. – Nyugodtan hagyom, hogy hozz�m�rjen �s v�gigsim�tson arcomon. Legsz�vesebben kedvem lenne nekiesni puszta k�zzel a h�rom prib�k ellen�re is.

- Sosem �hajtottam a nagyok szennyes�ben t�rni. �rh�lgy vagyok.

- Ezt �r�mmel hallom.

Egy pillanatig m�g hallom cseng� nevet�s�t, ami nem t�l f�rfias. Azt�n teljes a s�t�ts�g. Mintha �rezn�m, hogy kem�ny �s hideg dolgon fekszem, de nincs mit tenni - eszm�letlen vagyok.