I.

Lassan mindenemet �tj�rja a hideg, k�s� �szi sz�l. Ahogy er�s�dik, bennem is egyre n� ez a retteg�, fesz�lt �rz�s. Valami k�sz�l a s�t�tben. A korm�ny nem akar k�zbeavatkozni. Egyel�re nem �ll �rdek�ben. M�r csak az�rt sem, mert a L�zad�k elegend� p�nzt visznek a konyh�ra. Azonban ez a sz�vets�g is gyenge, mint a reggeli pillang�. Csak annyi hi�nyzik, hogy valaki rossz kezekt�l haljon meg.

Ideje indulnom. Ma este �rkezik egy m�sik osztag. Fel kell �ltenem vend�gszeret� arcomat. A legut�bbi rajta�t�sen kiss� megfogyatkoztunk. Musz�j kieg�sz�teni a csapatot, k�l�nben es�ly�nk sincs.

Kifordulok a s�t�t sik�torb�l �s pr�b�lok nem felt�n� lenni. K�vetem az utcai l�mp�k tompa f�ny�t. Nem szeretn�m, hogy megt�madjanak. Nem az�rt, mert engem b�ntan�nak, hanem, mert f�lek, a t�mad�k s�r�ln�nek meg.

Am�g oda�rek megpr�b�lok r�j�nni, hogyan is jutottam id�ig. Ahogyan a kartonomon is �ll: a nevem Leah Watson, 19 �ves, vesz�lyes fert�z�tt. Ennyi el�g is ahhoz, hogy az embert el�t�lj�k, �s m�gly�ra k�ldj�k. P�r �ve t�rt�nt. Kutat�k kifejlesztettek egy v�rust, amely �rdekesen befoly�solja az emberi g�neket. C�ljuk az volt, hogy er�sebb, gyorsabb, ellen�ll�bb katon�kat tudjanak ki�ll�tani. Mell�khat�sk�nt egyes esetekben �r�let, t�lzott agresszi�, a k�ls�n bek�vetkez� v�ltoz�s, esetleg korai hal�l k�vetkezett be. Val� igaz, a hozz�m hasonl�k k�z�l m�g egy nyugd�jas kor�t sem ismerek. Akkor �n m�g kisl�ny voltam. Mire �szbe kaptunk, m�r bevetett�k. A tud�sok nem sz�moltak azzal a t�nnyel, hogy nem istenek, a v�rus pedig elterjedt az eg�sz vil�gon. Kit�rt a k�osz. A korm�ny nem tudta tov�bb titkolni k�s�rleteit. Akir�l kider�lt, hogy megfert�z�d�tt, elvitt�k, hogy „kezelj�k”. H�t persze. M�g most sincs ellenszer, nemhogy akkoriban, �s ha volt is, nem r�nk, p�rn�pre akart�k pazarolni. Csoda, hogy a n�p feld�h�d�tt? A probl�ma csak ott kezd�d�tt, hogy ellen�nk fordultak.

Hamarosan megindult a szervezked�s. A fert�z�ttek megoszlottak a tov�bbiakat illet�en. Azok, akik bossz�hadj�ratot akartak ind�tani az emberis�g ellen lettek a L�zad�k. Szerint�k az egynapos csecsem�t�l, a sz�z �ves aggasty�nig mindenki b�n�s abban, ami vel�nk t�rt�nt. Az igazat megvallva roppant meggy�z� �rvel�s�k van id�nk�nt a t�m�t illet�en. Azt�n vagyunk mi, akik pr�b�lj�k meg�ll�tani �ket, az �rz�k. A korm�ny pedig csendben hallgat. Titokban t�mogatja a L�zad�kat, mert azok fegyvert vesznek, �k pedig el tudj�k adni, �s ez �ltal p�nzhez jutnak. Idilli. Azonban most csend van. Napok �ta a h�bor� balj�s el�szele v�g szemtelen�l a k�p�nkbe. Nem tudunk mit tenni, v�runk…

Mikor oda�rek a b�zishoz, m�g l�tom �j bar�tainkat. Legfeljebb t�zen vannak. Nagyszer�. Legal�bb elegend�en lesz�nk egy p�kerpartihoz. Ha pedig megt�madnak, majd megh�vjuk a rosszfi�kat is. Aranyos.

Az utols�, aki kisz�ll a kocsib�l lehet a f�n�k. Sz�vd�gleszt� a pasas. Magas, vonz� arc, nemesi von�sokkal, szigor� tekintettel. Haja hossz�, eg�szen vil�gos, ez�st�s. Le sem tagadhatn� mif�le. R�m n�z ez�stk�k szemeivel, mire ereimben megfagy a v�r. Ebben rejlene ereje? Tekintet�vel megfagyasztja �ldozat�t, majd felfalja. Nem foglalkozik velem, nem is baj. Ut�nuk indulok, k�zben pedig pr�b�lok �jra felolvadni, kev�s sikerrel.

Bel�ptemet Nathaniel k�sz�nti. � amolyan titk�rf�le, mert k�l�n�sebb feladata nincs. Ezen k�v�l pedig a legideges�t�bb ember a vil�gon. Sz�momra valami�rt k�ts�gtelen, hogy �jszak�nk�nt n�i ruh�kban flang�l. Folyton fontoskodik valamin, jelenleg �ppen rajtam.

- V�gre itt vagy! Daniel m�r �gen, f�ld�n keresett. �pp azt latolgatta, hogy keres�csapatot ind�t ut�nad. – mondja rettent�en izgatottan �s magasabb hangon.

- Ez remek, ha hamarabb mondod, akkor megv�rtam volna �ket. – v�laszolom h�nyavetin.

- Hol volt�l eddig? – hallom magam m�g�tt Daniel hangj�t. M�r k�s�, nem tudom elker�lni a vele val� tal�lkoz�st. – M�r azon voltam, hogy…

- … keres�csapatot k�ldesz ut�nam? – k�rdezem angyali mosollyal a sz�mon. – M�r �rtes�ltem r�la.

- Ne g�nyol�dj! – rivall r�m – Jelenleg fokozott vesz�lyben van mindenki. Egyel�re nem tudjuk, hogy mire k�sz�lnek a l�zad�k.

- De vannak, akik tudj�k. �k maguk. Csak vannak olyan undokok, hogy nem osztj�k meg vel�nk, h�t nem szem�ts�g? – felelem, de m�r nem d�h�s f�n�k�met, hanem a m�g�tte �ll� fagyos tekintet�t figyelem. Hat�rozottan engem n�z, �n pedig �llom. Sajnos, �gy f�nyben m�g vonz�bb. Daniel �szreveszi, �s v�gre megteszi, azt, ami percek �ta egyre jobban �rdekel.

- Hagy mutassam be Lionel Martins-t, �j bar�taink f�n�k�t. Gondolom te is hallott�l arr�l, mit tervez�nk? – k�rdezi f�l�nyesen. Tudja, hogy nem voltam itt m�r napok �ta. Pont � k�ld�tt el megfigyel�sre, hozz�teszem teljesen feleslegesen.

- Nem, nem �rtes�ltem. Tudod, az t�vhit, hogy a madarak besz�desek. �vek �ta nem dalolnak. – K�zben Daniel v�gig az arcomat f�rk�szi. Tudom mit akar, de nem fogja megkapni.

- Holnap bevet�sre megy�nk. – sz�lal meg Lionel. M�ly hangja nyom�n h�tamon borzong�s fut v�gig, abb�l a j�fajt�b�l. – Elfogtak p�r embert a mieinkb�l. Ki kell �ket szabad�tanunk a L�zadok kezei k�z�l. �gy is egyre kevesebben vagyunk.

- Igen, val�ban fogyatkozunk. De pontosan hogy is gondolj�tok ti ezt? – vonom fel szem�ld�k�m a k�t f�rfire tekintve.

- Ma este lesz megbesz�l�s. – folytatja Daniel. – Majd akkor kider�l.

- Ha nem gond, nem fogok r�szt venni rajta. Napok �ta nem aludtam, tudod, a megfigyel�s. – f�n�k�m v�lasza m�r csak a h�tamnak sz�l. D�h�t, hogy h�ly�re vesz. T�ntet�leg elvonulok.

Szob�mban levetem magam az �gyra. Pr�b�lom �sszeszedni magam, �s r�j�nni mi f�j annyira. Csal�dotts�g, mag�ny, el�rults�g, tehetetlens�g? Mind egy�tt. Ezek csak fokozz�k az am�gy is hatalmas d�h�met. Kiskoromban ker�ltem ide. Akkor m�g Daniel is gyerek volt. Egy�tt kaptunk kik�pz�st. Igen, mintha katon�k lenn�nk. Akkoriban volt egy tan�rom, Vincent Parsons, aki arra pr�b�lt megtan�tani, hogyan ir�ny�thatom f�ktelen d�h�met, hogyan v�dhetem meg magam. N�ha napj�n filozofikus leck�t is adott. Azt �ll�totta, hogy az ember�let mindenn�l t�bbet �r. �s �n hittem neki, hinni akartam. Ebben tal�ltam vigaszt, arra a t�nyre, hogy nem mehetek t�bb� haza. Sz�leim most is azt hiszik meghaltam. De jobb �gy, mintha nekem kellene halottnak l�tnom �ket.

Egy nap, mikor el�sz�r vittek minket bevet�sre, l�ttam, ahogyan nagyra becs�lt tan�rom mik�nt gyilkolja halomra az embereket. Igaz, L�zad�k voltak. De nekik tal�n nincsen csal�djuk, szeretteik? Nekik nincs joguk az �lethez? Az az ember, akit akkor l�ttam semmi kegyelmet, j�indulatot nem tan�s�tott azokkal szemben sem, akik az �let�k�rt k�ny�r�gtek a v�g�n. K�t �ve halt meg. Ott voltam mellette �s v�gign�ztem hal�l�t. H�vhattam volna seg�ts�get. Nem tettem. Nem akartam. Az�ta sem tudom �sszeszedni magam. Tal�n majd egyszer �jra megtal�lom az egyens�lyt.

Kopog�s zavar fel �nmarcangol�somb�l. Ha nincs j� indoka, meg�l�m. Rebecca l�p be. R�vid, sz�ke haja �s k�k szeme egy�ltal�n nem illik a k�rnyezet�be. Egy milliomos l�nya volt, am�g ki nem der�lt, hogy fert�z�tt. Apja azonnal kitagadta a csal�di vagyonb�l, �gy ker�lt hozz�nk. � az egyetlen, akit el tudok viselni.

- Mi �t�tt bel�d? – k�rdezi.

- Mi is?

- M�r megint �sszeakasztottad a bajszod Daniellel.

- Pedig igaz�n pr�b�ltam borotv�lni. De ez van. Massz�van ellen�ll. – jegyzem meg ep�sen.

- Te nem vagy norm�lis. � a f�n�k�nk! �rted?! R�ad�sul oda van �rted, ez�rt vagy m�g itt. Itt minden l�ny, na j�, tal�n m�g Nathaniel, aki arra v�gyik, hogy Daniel kit�ntesse figyelm�vel. Te megkaptad. Erre eldobod magadt�l.

- Sokan mondt�k m�r. Most sem �rdekel. Csak az�rt j�tt�l, hogy ezt a szememre vesd? Nem szeretem, ha kisl�nyk�nt b�nnak velem �s � csak ezt teszi.

- Nem mintha te t�ls�gosan t�rn�d magad, hogy bebizony�tsd az ellenkez�j�t! Am�gy csak az�rt j�ttem, hogy t�j�koztassalak, tiszta a terep. H�dol�d elment lepihenni, nagy b�nat�ra n�lk�led.

- �s m�g egy j� darabig ez �gy is lesz. – mondom, mik�zben felpattanok �s pr�b�lom ler�zni Rebecc�t. A j�b�l is meg�rt a sok.

Utam a k�nyvt�rszob�ba visz. Rem�lhet�leg ott nem fog zavarni senki. Im�dom ezt a helyet. A f�ld alatt elrejtve, ak�r egy atomt�mad�st is kib�rna. Az akad�ly, hogy mi emberek nem b�rn�nk ki egym�st huzamosabb ideig. A berendez�se a legmodernebb, Daniel apj�nak h�la. Az �reg rettent�en gazdag �zletember �s halott. T�k�letes. Fiacsk�ja, Daniel Sharp, a gazdag �lethez szokott fics�r, aki most sem hajland� lemondani a luxusr�l. P�nz�t ebbe a rem�nytelen harcba �lte, �let�t nek�nk szentelte. K�sz�nj�k. Sajnos azonban �gy gondolja, mindent megkaphat p�nz�rt, engem is…

�br�ndoz�som a puha p�rn�kr�l, k�nnyfakaszt� ponyvareg�nyekr�l szertefoszlik, mikor Lionelt pillantom meg rejtett helyemen.  Csod�lkoz�som �rthet�, hiszen itt az jelenti a legkisebb vesz�lyt a lak�kra, hogy kez�kbe k�nyvet vesznek. Mikor azt hiszem m�g nem vett �szre, h�t nagyot t�vedtem.

- Sharp �rj�ng�tt a megbesz�l�sen. – kezdi.

- Val�ban? Mi�rt �rdekeljen ez engem?

- Mert miattad tette. A vak is l�tn�, hogy oda van �rted. – folytatja g�nyos hangon.

- Nem �rtem, mi�rt hib�ztat engem mindenki ez�rt? Pr�b�ltam m�r mindent. Tudod mit, holnapt�l nem f�rd�k, h�tha lesz�ll r�lam. – v�gom oda d�h�sen.

- Nem csak r� volna hat�ssal, att�l tartok. Ne �rts f�lre, nem azt akartam mondani, hogy te vagy a hib�s. De mivel t�ged akar leny�g�zni, m�sok ker�lhetnek vesz�lybe k�zben. Arr�l nem te tehetsz, hogy alkalmatlan vezet�nek. – h�v�ss�ge r�miszt�. Kez�ben egy k�nyvet tart �s alig pillant fel bel�le, mik�zben hozz�m besz�l. – Mi a te f� k�pess�ged?

- Vonzom a h�ly�ket. – Mintha elmosolyodna, b�r nem vagyok benne biztos. Hihetetlen az a k�z�ny, ami k�r�lveszi.

- Ezen k�v�l gondoltam. – fordul fel�m. �s t�nyleg, val�ban mosolyf�le terpeszt az arc�n. Nem n�ztem volna ki bel�le. V�gre leteszi azt a nyomorult olvasm�nyt.

- Tudod, ha el�g d�h�s vagyok, nem tudnak meg�ll�tani.

- Igen, hallottam… egy-k�t balesetet.

- T�nyleg? Ilyen h�res vagyok?

- Sokkal ink�bb h�rhedt. – feleli.

- H�t ez igaz�n j� h�r. Legal�bb nem kell f�lnem, hogy b�rmelyik bar�tod is bel�m k�t. – v�laszolom fenyeget�en.

T�vozom. Elegem lett ebb�l a besz�lget�sb�l. Sok�ig forgol�dok az �gyban. Pr�b�lok elaludni t�bb, de ink�bb kevesebb sikerrel. A legut�bbi rajta�t�s j�r az eszemben. Alig �lt�k t�l. Minden j�l indult, de mikor oda�rt�nk, mintha v�rtak volna minket. �szbe sem kaphattunk. Most is hallom f�lemben a fegyverropog�st �s fojtott sikolyokat. M�gsem f�j. L�tom magam el�tt a hull�kat �s v�rt, szinte �rzem a f�lelem �s hal�l szag�t. Hozz�szoktam. Sziszifuszi munk�t v�gz�nk ellen�k. Min�l t�bb hal meg, ann�l t�bb lesz bel�l�k.

A v�g�n valahogy m�gis �lom n�lk�li �lomba mer�l�k. V�gre egy percre feledhetem a sz�rny�s�geket, a f�lelmet.

II.

A szokottn�l is kor�bban �bredek. Valaki �v�lt a folyos�n. Hi�ba pr�b�lom �jra felid�zni az alv�s nyugodalm�t, nem megy. Morogva kikelek az �gyb�l �s felt�pem az ajt�t. A hang forr�sa nem sz�nik. Csakis valami �ngyilkosjel�lt jel�lt lehet ilyen mer�sz hajnali n�gykor. L�tom, nem vagyok egyed�l. T�bb szomsz�dom is hasonl�, gyilkos gondolatokat forgat a fej�ben. Tal�n �sszefogunk.

Jeremy az. Felm�rem, a 15 �ves, kreol b�r�, n�lam alacsonyabb, s�t�t, m�r-m�r fekete szem� �s haj� serd�l�t. �lete korai hal�llal fog z�rulni, ha �gy folytatja. Valami olyasmit akar k�z�lni, hogy ”mindenki az eb�dl�be”.

Feladom. Bez�rom az ajt�t, �s szomsz�daimra b�zom, mit tesznek a gyerekkel Dr�ga sz�p alv�s. Mint minden reggel, most is meg�g�rem magamnak, holnap t�bbet fogok pihenni. Odal�pek a t�k�rh�z �s felm�rem a k�rokat. K�z�ptermet� l�ny n�z vissza r�m. Der�kig �r�, s�t�t haja er�sen sz�nabogly�ra eml�keztet, s�t�t szemei alatt lila foltok vir�tanak. H�t igen, �des a pihen�s. Miut�n meg�llap�tom, hogy ezt a vil�g �sszes sminkje sem t�nteti el, m�gis megpr�b�lkozom vele. Nem akarok senkit megijeszteni. Saj�t tervez�s� egyenruh�mba b�jok. Fekete, b�rsony nadr�g, amely nem akad�lyoz a mozg�sban. Hasamat szabadon hagy�, hossz� ujj� p�l�, keszty�, fekete hossz� kab�t �s hossz�sz�r� csizma. M�r csak a fegyverrakt�rban lesz egy kis dolgom. Harci pomp�ban l�pek ki a szob�b�l �s indulok az eb�dl�be.

�rkeztemre senki nem figyel. Nem vagyok egyed�l, m�soknak sem szebb az arckifejez�se, mint nekem. Kor�n van m�g. Van, aki m�g pizsam�ban d�l az asztalra, tal�n azt hiszi, �lmodik. Igaza van. Rossz egy �lom.

�hes vagyok, de a reggelinek sz�nt valamire tekintve felmer�l bennem, hogy ink�bb di�t�zni fogok. V�g�l m�gis levetem magam az asztalhoz. �pp id�ben. Daniel l�p be az ajt�n Lionellel. Valami�rt azt �rzem, hogy nem kedvelik egym�st, b�r lehet csak �n k�pzelgek - nem ez lenne az els�.

- Ha m�r egy�tt a csapat, szeretn�m k�z�lni a mai esti program r�szleteit. – nyitja a sz�t im�dott f�n�k�m. – Mint tudj�tok, a L�zad�k elfogtak pontosan h�rom �rz�t. Itt van az alaprajz. – mondja, mik�zben p�r pap�rlapot oszt sz�t Nathaniel. Furcsa, �k nem t�nnek f�radtnak. – Mivel jelenleg nyolcan vannak bevethet� �llapotban k�t f�s csoportokra oszlunk. Ha lehet mindenki ker�lje a ny�lt �sszecsap�st. Ez szabad�t�si akci�, nem h�bor�. – k�zben gyan�san r�m n�z. Nem is �rtem. - Kihozzuk a t�szokat �s megl�p�nk.

 �s a csoportok? – k�rdezem. �gy n�zem a legt�bben m�g nem fogt�k fel mi t�rt�nik k�r�l�tt�k. – Amint l�tom  a t�rk�pen sz�mokkal van jelezve a halad�si ir�nyuk, de a szem�lyek m�r eld�nt�ttek, vagy az indul�sn�l lesz �rte a k�zdelem?

- Igen. Ezt is meghat�roztuk. Denis megy Rebecc�val, Alicia Jeremyvel, Amy velem, Lionel Leahval. – k�zli cseveg� hangon Daniel.

- Remek. �s ha m�r itt tartunk. Mintha azt �ll�tottad volna, hogy este lesz a bevet�s. Most pontosan 04:30 van. Mi a fen�t fogunk addig csin�lni? – k�rdezem morcosan. T�bben h�l�t rebegnek szem�kkel, b�r jelenleg a t�rsas�g fel�t sem ismerem.

- Nem k�telez� mindig k�t�zk�dni. Tudsz r�la?

- Tudom, de nekem m�r csak ilyen elb�v�l� szem�lyis�gem van. Szeretem tudni a r�szleteket, m�g hajnali f�l �tkor is. Nem hiszem, hogy Jeremy �nk�ntes akci�ba kezdett volna.

- Igaz. Azt terveztem, hogy nem �rt, ha �sszeismerkednek a csapatok. Kev�s az id�. A m�dszert ink�bb nem hat�rozom meg. Lehet edzeni, besz�lgetni, affekt�lni – k�l�n�s m�don �jra r�m n�z - stb. A l�nyeg, hogy este mindenki �letben legyen indul�s el�tt, ami pontosan 20:00-�t jelent.

Ezzel v�ge is volt a megbesz�l�snek. M�g, hogy kev�s az id�! Egy teljes napunk van. Van, aki 12 �ra alatt f�rjhez megy, gyerekeket sz�l. Igazs�g szerint meglep, hogy Daniel nem maga mell� osztott be. Ez ellent mondd megr�gz�tt birtokl�si v�gy�nak.

K�l�n�sebben nem zavartatom magam. Megindulok a fegyverrakt�r fel�, Lionel azonban ez�ttal is kereszt�l h�zza sz�m�t�saim. M�g a folyos� v�ge el�tt �sszefutok vele.

- J� is, hogy j�ssz. T�z perc m�lva legy�l az edz�teremben. – k�zli.

- Mi? M�sok megel�gszenek a besz�lget�ses �sszeismerked�si fajt�val. Te r�gt�n letepern�l? – k�rdezem meglepve. Pr�b�lom elrejteni csal�dotts�gom. Semmi kedvem az edz�shez.

- Nincs vita. J�ssz �s k�sz. – mondja ridegen, majd t�vozik. Egyre ellenszenvesebb az alak.

T�z perc m�lva val�ban az edz�teremben vagyok. Sajnos m�r � is itt van, �gyhogy es�ly sincs a menek�l�sre.

- �s mit tervezt�l? Daniel szerint �letben kell maradnia mindenkinek est�re. Mivel �ltal�ban nem t�l j� szervez�, gondolom a te kezed munk�ja az eg�sz. Nem tudn� egyed�l �tszervezni.

- Rem�lhet�leg t�l fogod �lni.

- Nem is att�l f�lek, hogy �n megs�r�l�k. – mondom mosolyogva, vagy ink�bb vicsorogva. M�g nem d�nt�ttem el.

- Egyel�re �n sem. L�tni szeretn�m, mit tudsz. Ezenk�v�l azt is, ha esetleg �sszet�z�sre ker�l a sor melyik ir�nyba menek�ljek el�led.

- Te elmenek�ln�l? Azt hittem b�trabb vagy. Mellesleg, ha baj lesz, �gyis teljesen mindegy, hogy m�g�ttem �llsz-e vagy el�ttem. Egyszer�en meghalsz.

Nem v�laszol. Ha ez �gy fog titokzatoskodni, ink�bb feladom. � az egyetlen, akivel szemben rojtosra besz�lhetem a sz�m, m�gsem reag�l. Bevallom bosszant�. Id�m sincs feleszm�lni, mire nekem t�mad egy f�mb�l k�sz�lt l�ndzsaszer�s�ggel. Alig tudom kiv�deni.

- Mi volna, ha figyeln�l is?

- Mi volna, ha lesz�lln�l r�lam? – mondom d�h�sen, mik�zben pr�b�lok felt�p�szkodni a padl�r�l, ahova vetettem magam - Ha nem vetted volna �szre, t�j�koztatlak, hogy fegyvertelen vagyok. Ez �gy nem t�l tisztess�ges. De tudod mit? Megadom magam �s mondjuk, hogy v�ge ennek az eg�sznek. Rendben?

A j�indulata jelek�nt a kezembe adja fegyver�t, �s � szerez egy ugyanolyat. �gy l�tom szeret ny�rsalni: ez�ttal engem. Ism�t t�mad, amib�l gyorsan k�vetkeztethetek, hogy nem is figyel, arra, amit besz�lek. Ez nem nyugtat meg. Ha besz�ddel nem tudom meggy�zni, majd megoldom m�shogy, elv�gre rugalmas vagyok ezen a t�ren.

�gyesebb, mint hittem, mintha t�ncot j�rn�nk. Nem lehet m�st hallani, csak a f�mek csattan�, s�rl�d� hangj�t, ahogy egym�shoz �rnek. Minden tehets�gemet �ssze kell szednem, ha le akarom gy�zni. Nagyon j�l k�pzett, tal�n t�ls�gosan is. Hossz� percekig k�stolgatjuk �gy egym�st, k�zd�nk, de semmi eredm�nye. A baj az, hogy �n v�szesen f�radok, mik�zben � m�g csak a leveg�t sem veszi gyorsabban. Ha akarom, ha nem, itt �s most � nyert. A v�g�n hib�zok (tal�n n�mi sz�nd�koss�g is van benne), mire � fel�m lend�l �s elter�l�nk a f�ld�n. Nyakamhoz szegezi a ny�rsp�lc�t.

- Ennyi? Fel is adod? – k�rdezi. M�r hogy adn�m fel. Meg sem fordult a fejemben, csak az izmaimban, de ott el�g er�teljesen.

- Ha igen, elengedsz? – alkudozom.

- Ez m�g csak a bemeleg�t�s volt.

- Mi? Nem mehetn�k ink�bb Daniellel? – egyre k�ts�gbeesettebb vagyok. Ennyi nem volt el�g? L�thatn� rajtam, alig �lek.

- Te is mondtad, neh�z �tszervezni. Mellesleg, � sem akar bajba ker�lni melletted. – t�j�koztat.

- Sem? Akkor te mit keresel itt? – k�rdezem s�rt�d�tten. K�zben felt�p�szkodom �s elindulok a kij�rat fel�.

- Ehhez nagyon �rtesz. – sz�l ut�nam.

- Mihez?

- A menek�l�shez. Ha valamit nem tudsz, r�gt�n m�st okolsz. – Nem akarok v�laszolni, nem tudok. Mit mondhatn�k? Igaza van. De azt nem is sejti, hogy nem m�sokat okolok, hanem igenis magamat. Tal�n k�v�lr�l m�shogy tetszik.

Kil�pek a teremb�l. Ez sem �rt t�l sokat, csak azt, hogy est�re istentelen izoml�zam lesz. Gratul�lok neki gondolatban. Ha m�r ilyen kor�n van, ink�bb kimegyek a v�rosba �s �dv�zl�m az �bred�ket. N�lam ez ritka pillanat.

Cs�p�s hideg fogad odakint. �sszeh�zom kab�tomat, de nem sokat seg�t. Valami magas helyet keresek. Megnyugtat� �rz�s len�zni, �s minden felett �llni. Mintha �n ir�ny�thatn�m a vil�got. B�rcsak �gy lenne.

Nem m�sokat akarok okolni, egyszer�en csak f�lek. Hi�ba pr�b�ltam, nem tudtam kiirtani magamb�l azt a kisl�nyt, aki tehetetlen�l n�zi v�gig, amint �lete romokba hullik. Igen, f�lek. Rettegek, hogy �jra megt�rt�nik, mert nem �ln�m t�l. Ez�rt nem k�t�k bar�ts�gokat, ez�rt titkolom �rz�seimet. Lionel azt hiszi, menek�l�k? A rohadt �letbe is, igaza van! El�le, el�l�k, magam el�l. �vekig pr�b�ltam kider�teni, mi t�rt�nt a b�ty�mmal. De csak annyit �rtem el, hogy m�g d�h�sebb �s csal�dottabb lettem. Senki nem seg�tett. S�t, ha nyomot tal�ltam, m�g r�vetni sem volt id�m magam, mivel mindig kih�zt�k al�lam a talajt. Sejt�seim akadnak b�ven. �rul� van k�zt�nk. Nem v�letlen�l alakultak �gy az esem�nyek, de egyel�re t�l sok az ellentmond�s. Seg�ts�g kell. Azt hiszem, ell�togatok j� bar�tomhoz, Amadeushoz. � biztosan rendelkez�semre bocs�t p�r inform�ci�t.

Mivel k�l�n�sebb dolgom nincs, �lvezem a felkel� nap els� sugarait. �vatosan tapogat�znak sz�t a t�jon, tal�n �k is �sszeesk�v�st szimatolnak. A kopaszod� f�k lehangolt k�pet mutatnak, �s ez meg is l�tszik az embereken. Frissen s�lt keny�r illata terjeng, hogy kedvem lenne beleharapni a leveg�be. Lionelre gondolok. Alaposan fak�pn�l hagytam. Nem csod�lkozn�k, ha ezek ut�n hasonl� b�n�sm�dban r�szes�tene, mint Daniel. Annyi ellens�gem van bar�taim k�z�tt, hogy � m�r fel sem t�nne, de akkor mi ez a kellemetlen �rz�s bennem? Nem b�ntudat, azt r�gen elhagytam valahol.

Nincs id�m foglalkozni vele. Majd este eln�z�st k�rek. �gy illik, hogy a hal�los �gyunkon b�njuk meg b�neiket, ami oda ill�en fog hangzani a szabad�t�si akci� el�tt. Rem�lem a mennybe jutok.

Amadeus h�za el�tt rebbenek ki gondolataimb�l. � is fert�z�tt �s egykori nyomoz�. Ebb�l kifoly�lag mindent tud, amit akar is. Ezen fel�l nagyon seg�t�k�sz, velem szemben. Eleinte nagyon ut�ltuk egym�st, mikor megismert�k egym�st. � volt a len�z� tapasztalt, �n meg a heves csitri. Azt�n egy k�z�s megfigyel�s alkalm�val jobban �sszeismerkedt�nk. Kider�lt, hasonl� cip�ben j�rt annak idej�n, mint most �n. Fiatalabb kor�ban a feje ut�n ment �s tal�lkozott p�r betonfallal is. Olyan inform�ci�khoz jutott, amelyekhez nem kellett volna. Ez nagyon nem tetszett valakinek, �gyhogy tudt�ra is adt�k. Alaposan helyben hagyt�k - hetekig fek�dt �let �s hal�l k�z�tt, de v�g�l fel�p�lt. Az�ta sokkal �vatosabb. Nem rohan fejjel a falnak, helyette udvariasan m�sokat k�ld maga el�. Azonban a s�lyos tanuls�gok ellen�re sem f�lt engem. Ismeri m�ltamat. Meg�rti, mi�rt vagyok ilyen �s nagy �r�m�mre � sem kedveli t�ls�gosan Danielt.

Kopogok az ajt�n. A szomsz�dokt�l nem kell f�lnem, hiszen itt mindenki retteg �s hallgat. Halk csoszog�st sejtek odabentr�l, majd l�ncok hullnak az ajt� belsej�r�l �s kiny�lik. H�t igen, � sem rettenthetetlen. Harmincas �veiben j�r� f�rfi �ll velem szemben, de ezt nem hinn�m, ha nem tudn�m. Magas, ugyanakkor h�ta megg�rb�lt, egyik l�b�ra ama bizonyos nap �ta er�sen s�nt�t, arca nem mondhat� sem sz�pnek, sem cs�ny�nak. Sajnos � sem h�zhatja sok�ig, a mell�khat�sok egyre jobban l�tszanak rajta. Szemeivel int, hogy menjek beljebb. M�g�ttem idegesen, s�t, zaklatottan tekint ki az utc�ra. Miut�n meggy�z�dik, hogy egyed�l j�ttem, �jra bebiztos�tja az ajt�t. Ahogy eln�zem, m�r csak egy rak�tavet� hi�nyzik r�la. Azzal biztosan meglepn� az idet�ved� bet�r�ket, post�sokat.

- Mit�l rettegsz ennyire? Engem nem akarsz �tkutatni rejtett fegyverek ut�n? – vetem fel a k�rd�st.

- Mostan�ban senki sincs biztons�gban. – feleli saj�tos, karcol� hangj�n.

- Igen, mintha ezt Daniel is eml�tette volna. – felelem h�v�sen.

- Mi�rt j�tt�l?

- Nem vagy t�l bar�ts�gos. – �llap�tom meg.

- Sajn�lom. Kiss� tal�n fesz�ltebb vagyok a kellet�n�l. – k�zben k�r�ln�zek a szob�ban. Kisebb fegyverarzen�l vesz k�r�l. Ha nem mondan�, nem is hinn�m, hogy ideges. Bevallom �n is agg�dn�k. Ha ez felrobban?

- Na igen. Az ut�bbi id�ben fogyatkoznak a bar�ts�gos emberek.

- K�rsz valamit? Te�t, k�v�t, esetleg valami er�sebbet?

- Egy k�v�val is be�rem.

Am�g kimegy a konyh�ba jobban szem�gyre veszem a lak�st. Rendetlens�g van. Hova t�nt Amadeus legend�s rendm�ni�ja? Mindenhol �js�gok sz�tsz�rva, esetleg sz�tszabdalva. L�tom a h�zigazda sem alv�ssal t�lt�tte az elm�lt �jszak�kat. Sorst�rsam.

Mire meg�rzem a k�v�illatot, Amadeus m�r hozza is. Neve valamif�le g�nyn�v volt, mikor m�g a rend�rs�gen szolg�lt. Igaz�b�l Jason Hellernek h�vt�k.

- Kimaradt a takar�t�n�? – szegezem neki a k�rd�st.

- Nem. Am�gy sem engedn�k be idegent a h�zba.

Leteszi el�m a fekete sz�rlem�nyt, mire felt�mad bennem a gyan�, hogy esetleg f�lre�rtette k�r�semet, mid�n k�v�t k�rtem. K�nyelmesen elhelyezkedik velem szemben egy elny�tt fotelban, �s rosszall�an n�z r�m, mikor a sz�tsz�rt pap�rok fel� tekintgetek.

- Az �js�gokban rengeteg apr� inform�ci� van elrejtve.

- Ezeket h�tk�znapi nyelven cikkeknek nevezik. Biztosan hallott�l m�r r�la.

- Tudom, nem azokra gondoltam. Mi�rt j�tt�l?

- Csak bar�ti l�togat�s, semmi t�bb.

- Persze. �n meg az indiai maharadzsa vagyok. Semmi k�ze sincs a b�ty�dhoz, meg eff�l�khez gondolom.

- Val� igaz. Nem hinn�m, hogy ismerte a maharadzs�t. Azonban most t�nyleg nem miatta j�ttem.

- Miben mesterkedsz m�r megint? Sharp tud r�la?

- Az ap�m akarsz lenni? Tudsz az �j j�vev�nyekr�l?

- Igen, hallottam h�r�ket. Azt rebesgetik, hogy Lionel Martins a vezet�j�k.

- Mi�rt fontos ez? – k�rdem meglepve.

- Ezek szerint nem hallott�l r�la. Vigy�zz a fick�val, vesz�lyes lehet.

- Mi�rt?

- A L�zad�k k�z� tartozott.

- Mi? – �llok f�l d�bbenten.

- Csigav�r. �lj le, idd meg a k�v�t. – mondja hal�l nyugodtan. – Addig mes�lek.

- Nagyon rossz ez a l�tty. – mondom csal�dotts�gom teljes leplez�se n�lk�l.

- Tudom.

- Sz�val a pasas annak idej�n m�s tanokat szolg�lt, de nem �nsz�nt�b�l.

- Ez nagyon �rdekes. Nem hallottam, hogy �gy gy�jten�k a tagokat.

- Nem fejeztem be. – n�z r�m sz�r�san. – K�ly�k volt m�g, olyan 14 �ves. Megfert�z�d�tt, mint oly sokan. Ez nem is furcsa, azonban az akkori f�mufti, Abraham Tessert, r�gt�n kivetette r� a h�l�j�t. Az oka egyszer� volt. A gyerek az eg�szen k�zeli rokons�ghoz tartozott annyira, hogy Tessert t�rv�nytelen fia. Sz�lei nem voltak, anyja akkor m�r meghalt. Nem volt k�l�n�sebb feladat mag�hoz venni egy m�sodrang� �rvah�zb�l, v�g�l is �gy sz�p �s boldog a vil�g, ha teljes a csal�d. Abraham akkort�jt komoly �zletember volt, a nyilv�noss�g el�tt, rengeteg ellens�ggel, k�zt�k fi�val az �len. Tessert m�sik fia, Christian akkor ugyanannyi id�s volt, mint te most. M�r nagyon v�gyott r�, hogy v�gre �tvegye a csal�di v�llalkoz�st. Azonban beker�lt a k�pbe ez a cs�r� fi�. Szem�lyesen nem tehette el l�b al�l apucit, mert f�l� volt, hogy els�k k�z�tt keveredik gyan�ba. Viszont Lionel t�k�letes alany lehetett volna erre a feladatra. Az id�sebb Tessert tiszt�ban volt ezzel. Kisebbik fi�b�l test�rt akart faragni, l�tsz�lag. A gyerek eleinte nehezen akart k�t�lnek �llni, �gyhogy tudatm�dos�t� szerekkel t�mt�k. J� kik�pz�st kapott, profi gyilkol�g�p v�lhatott volna bel�le.

- Igen, ezt �n is �szrevettem a legut�bbi �sszeismerked�s alkalm�val. De nem �rtem. Mi�rt volt olyan fontos Lionel, Tessertnek?

- El�sz�r is j�t tett Abraham a h�rnev�nek ezzel az �r�kbefogad�si dologgal. De ez csak a m�z volt. Senki nem tudta, hogy val�j�ban a fia. M�sodsorban r� akarta hagyni a csal�di v�llalkoz�st.

- Kital�lom. Nyomozgatt�l ut�na, hogy ilyeneket tudsz.

- Igen, �gy van. Nyomoz�k�nt �r�lt m�don a fejembe vettem, hogy lebuktatom az eg�sz cs�rh�t, de mint te is tudod, nem j�tt �ssze. Bizony�t�kok h�j�n nem sokra mentem a v�daskod�ssal. Tudtam, hogy nem tiszta forr�sb�l jutott akkora vagyonhoz, de kikezdhetetlen volt. Tisztess�ges �zletember, �s t�nyleg az volt, persze, csak ha a szakmai oldal�t figyelj�k, mert szabadidej�ben a L�zad�k ir�ny�t�jak�nt tev�kenykedett. Ez kellett volna annyira Christiannak. A fegyverekb�l �s egy�b jutal�kokb�l, amit a korm�ny t�rv�nytelen m�don juttat nekik, nem kis bev�telt jelent. Azonban apuci k�r�lvette mag�t a laborokb�l, k�rh�zakb�l kiker�lt, agymosott test�r�kkel, hozz� sem lehetett f�rni.

- V�rjunk csak. Az a Tessert nem a fert�z�ttek ellen viaskodott v�letlen�l? Ha eml�keim nem csalnak, mintha � vetette volna fel, hogy aki beteg kikezeltess�k. � finansz�rozta a laborokat, k�rh�zakat.

- Igen, � volt az. A nyilv�noss�g el�tt p�nzelhette saj�t mag�t oly m�don, hogy l�tsz�lag az �llami, de val�j�ban a saj�t int�zm�nyeibe �lte vagyon�t. Korrupt mindenki. A L�zad�kat pedig ezek j�vedelmeib�l tartotta el fegyverekkel �s egy�b felszerel�sekkel �s ez senkinek fel sem t�nt! Akiket elhurcoltak vagy test�rnek, katon�nak nevelt�k �t, vagy megpr�b�lt�k kifejleszteni az ellenszert. Nem sok sikerrel.

- �s mi lett Lionellel?

- Id�k�zben feln�tt. Miel�tt Christian, vagy Abraham tehetett volna b�rmit is, a fi� �t�llt az �rz�k k�z�. Szerintem megunta az ottani �ld�kl�st �s �gy tartotta helyesnek, ha egy kicsit �t�ll az ellenf�lhez is er�s�teni. K�l�nben nem volt nagy k�r �rte, mert val�sz�n�leg �gyis elint�zt�k volna, ha esetleg hatalomra f�j a foga. Az id�sebb Tessert elhal�lozott, k�ts�ges, hogy v�gelgyeng�l�sben lelte v�gzet�t, de hely�t fia vette �t. Ez a helyzet az�ta is fenn �ll.

- �rtem. De mi�rt mondod ezt most el nekem? – �rdekl�d�m.

- Ebbe az �gybe �ltem bele mindenem, de nem volt el�g bizony�t�k. Ha a nyilv�noss�g, az emberek �s L�zad�k tudt�ra hozn�nk, milyen s�t�t �gyletek vannak a h�tt�rben, lehet, hogy a megfelel� szem�lyek fej�t k�veteln�k v�gre.

- Val� igaz, amit mondt�l. Nem volt �s most sincs el�g bizony�t�k. Tal�n elfelejtetted? Rossz helyre ny�lt�l az asztalon ez�rt int�ztek el. T�l romantikus vagy. – nevetem.

- Meggyeng�ltek. Nem tudom, mire k�sz�lnek, de biztos, hogy most �tt�rhet� n�h�ny akad�ly. Ki kell der�teni, mivel foglalatoskodnak! Ha lesznek bizony�t�kok, lesznek h�veink is.

- Vagy lesz polg�rh�bor�. Az sem egy utols� szempont, hogy tal�n m�gsem d�jazn�k annyian ezt a titkot. Sok embernek �ll �rdek�ben, hogy ne der�lj�n ki. M�g mindig nem �rtem mi�rt mondtad ezt el nekem? Ugye nem arra akarsz finoman utalni, hogy esetleg �n keressek inform�ci�kat az �gyben?

- Azt teszel, amit akarsz. Csak tov�bb adom tud�som. L�thatod rajtam, nem vagyok �ppen cs�csform�ban. – mondja nevetve. R�miszt� az �llapota val� igaz. A r�gi, t�rhetetlen Amadeus m�r r�gen meghalt. Tal�n sosem volt. – Ismered a mell�khat�sokat. Te is szenvedsz t�l�k. Nem v�letlen�l kaptad a „vesz�lyes” jelz�t a besorol�sn�l. Hamarosan meghalok. – k�zli nyugodtan. Sz�lni szeretn�k, b�r �n sem tudom mit, de leint, hogy ink�bb hallgassak. – N�zd, nem akarom, hogy bajba ker�lj. Ha belek�psz a leves�kbe, nem fogj�k be�rni egy r�pke bocs�natk�r�ssel. – nevet.

- Szerintem most jobb, ha megyek. Este akci�zunk, Lionel a t�rsam. Nem tudod v�letlen�l, hogy mik�nt fakasszam besz�dre?

- Biztosan megoldod. De ne lep�dj meg, ha beragasztja a sz�dat.

Sietve l�pdesek az utc�n. K�zben azon t�n�d�m, hogy mik�nt fogjak hozz� a kutat�munk�hoz. Egyel�re nem szeretn�m Lionel tudt�ra hozni, hogy ismerem el��let�t, azonban � lehet az egyetlen, aki mes�lhetne a test�r�letr�l. Ha viszont az est�t t�l�lj�k, (miut�n kialudtam magam) valahogy mindenk�ppen inform�ci�kat kell szereznem. Ha igaz, amit Amadeus mondott, akkor az elhurcoltakat test�r�knek vagy k�s�rleti alanyoknak �ll�tott�k be. Tal�n siker�l valakib�l kih�zni valamit. Nem csak Jeremy Heller nyomozott az �gyben. Biztosan volt t�rsa. Ha az m�gsem seg�tene, kutakodom kicsit az iratt�rukban. A lefutott, megoldatlan �s nyilv�noss�gra hozni nem k�v�nt �gyek bizony�t�kai kellenek nekem. Tal�n m�gis �sszeszedett annyi bizony�t�kot, amin legal�bb elindulhatok. Neh�z lesz egyed�l.