3. fejezet

Ebéd

Ebéd közben kedvesen társalogtunk, az előadásról, és Mia megosztotta velünk néhány ötletét. Majd felmerült, egy igen érdekes téma, a desszert alatt. Én.

- Kérdezhetek valamit. – kérdezte félénken Mia.

- Hát persze. – mosolyogtam.

- Miért lett az a beceneved, hogy Álom Lady?

- Tudod, ez egy hosszú mese, ha kíváncsiak vagytok, elmondom. – válaszoltam mosollyal az arcomon, bár tudtam, hogy Leon észrevette, hogy nem szeretnék róla beszélni.

- Igen, nagyon szeretnénk. – szólt közbe Anna.

- Rendben. – bólintottam. – Amikor Párizsban végeztem a tánciskolát, sokan voltak az irigyeim. Mindig azt hajtogatták, sosem leszek a legjobb. Erre én mindig azt válaszoltam, hogy azaz álmom, ezért az leszek. Ahogy egyre sikeresebb lettem, az egyik műsor főszerepe mellett a nevem után, az Álom Lady jelző állt. – magyaráztam.

- Illik hozzád, tényleg hiszel az álmaidban. – mosolyogott Rozetta, csillogó szemekkel.

- Köszi. De most, hogy végeztünk az ebéddel, nem megyünk el sétálni? - kérdeztem kedvesen.

- Szerintem, inkább csak üljünk be a nappaliba beszélgetni. – szólalt meg Alen is.

- Jó, akkor majd később elpakolok a konyhába. – mondtam, miközben leültünk a kanapéra.

- Inkább, azt majd mi kisasszony. – indultak a konyhába Marie-ék.

- Jó. – bólintottam megadóan. Végül leültünk a kanapéra, és beszélgettünk. A lányok elég sokat kérdezgettek rólam, de erre, rendre voltak remek válaszaim.

- Tényleg, mi a csillagjegyed? – váltott témát hirtelen Rozetta. Kissé meglepett a kérdés, de ekkor eszembe jutott, hogy ő is látja Fantom-ot.

- Oroszlán, miért? – kérdeztem, de a szemem sarkából láttam, hogy Leon megdöbbent.

- Tényleg, ez furcsa. – jegyezte, meg Ken.

- Mire gondolsz? – kérdezte Alen.

- A természete alapján, azt gondolnám Nyilas. - mondta Mia. Erre egy kissé megijedtem, de Alen mentette a helyzetet.

- Csak sokat van együtt egy Nyilassal. – mosolygott szelíden a szőke fiú.

- Igen, számomra nagyon fontos ez a bizonyos illető. Mondhatnám, hogy a másik felem. – mosolyogtam.

- Neked mi a csillagjegyed? – kérdezte Rozetta.

- Rák vagyok. – válaszolta Alen.

- Ez nagyon érdekes! – lebegett mellém Fantom. Mire engem teljesen kivert a víz.

- Mindjárt jövök. – mondtam, majd észrevétlenül elkaptam Fantom-ot és eltűntem vele a konyhában.

- Mit keresel itt? – kérdeztem idegesen.

- Nem tagadhatod meg tőlem, hogy szép lányokat nézegessek. – mosolygott kajánul.

- Dehogy nem! – villant gonoszul a szemem, majd bedugtam a fagyasztóba. Nyugalmat erőltettem magamra és visszamentem a nappaliba.

- Valami baj van? – kérdezte Alen, mikor visszaültem mellé.

- Semmi, ne aggódj. – mondtam. ,, Vajon mit akart itt az a perverz kis manó?!” gondolkodtam el. ,, Fantom, miért nem szólt, hogy Hannah is látja?” gondolkodott Leon. ,, Amióta Sora elment, csak én látom Fantom-ot. Vajon mi változott?” kérdezte magától Rozetta.

- Nekünk, sajnos mennünk kell. – állt fel Ken Mia-val.

- Jó, de Mia holnap ne késs. – mosolyogtam cinkosan barátnőmre. Mire mindketten fülig vörösödtek, de nem szóltak semmit. Kiengedtem a párost, majd tovább folytattuk a beszélgetést. Sokat nevettünk, majd már 17:00 körül, csak Leon és Rozetta társaságát élveztem, mert Alen-t, Kalos behívatta. Végül Rozetta is hazament és kettesben maradtam Leon-nal. Mikor Rozetta-t kiengedtem és visszamentem a nappaliba, Leon már nem volt ott. ,, A francba!” káromkodtam magamban, majd felszaladtam a szobámba.

4. fejezet

Nyilas & Oroszlán

Mikor benyitottam, megkönnyebbültem, hogy nem találtam ott. Bezártam az ajtót, majd lementem a konyhába. Leon ott volt, és elég érdekes szituációban.

- Mit keresel a fagyasztómban? – kérdeztem döbbenten.

- A házi állatomat. – válaszolta hidegen, majd néhány másodperc múlva kiemelte Fantom-ot. Elkerekedett szemekkel bámultam, miközben letette a pultra. ,, Hogy lehet, hogy ő is látja?!” kérdeztem magamtól idegesen.

- Nem lett volna elég, simán csak a hűtőbe rakni? - kérdezte morcosan a francia férfi.

- Nem, ez egy perverz kis kerti törpe! – válaszoltam ingerülten.  

- Még hogy Kerti Törpe! – válaszolta ingerülten, az idő közben kiolvadt szellem.

- Az vagy, méghozzá egy perverz kerti törpe. – közöltem nyíltan a véleményem.

- Azt eltűrőm, hogy manónak nevezz, még a szellem is rendben van, de kerti törpe nem vagyok!! – panaszkodott hisztisen.

- Ha megkérhetlek, vidd haza, mielőtt lehúzom a WC-n. – kértem Leon-tól.

- Jó. – bólintott a férfi, majd távozott a házamból az idegesítő kis szellemmel együtt. Ami miatt kissé aggódtam, habár Fantom sosem árulna el. Legalábbis ebben bíztam. Ő sosem mond semmi egyértelműt, csak rébuszokban beszél. „De ha jósol, és Leon megfejti, akkor lesz mit megmagyaráznom. ” gondolkodtam, majd felmentem és lezuhanyoztam. Csak ekkor vettem észre, hogy a Leon-tól kapott ruhákat, még nem adtam vissza. Magamra kaptam a szürke tréning együttesem, és egy fehér dobozba tettem a francia ruháit. Felvettem a sportcipőmet, majd a dobozzal a kezemben lesiettem a nappaliba. Alen, pont akkor jött vissza Kalos-tól.

- Elmész? – kérdezte, mikor meglátott.

- Igen. – válaszoltam, miközben lejöttem a lépcsőről.

- Vigyél esernyőt, esik. – ajánlotta.

- Nem kell, gyorsan megjárom, szia. – búcsúztam, majd választ sem várva elhagytam a házat. Egészen Leon házáig futottam. Az eső zuhogott, de engem ez sem zavart. Mikor odaértem, egy pillanatra megtorpantam. Csak álltam a szakadó esőben, és gondolatok kergették egymást a fejemben. Végül erőt vettem magamon, és becsöngettem. Néhány perc múlva kinyílt az ajtó és Leon-nal találtam szemben magam.

- Mit csinálsz itt, ilyen időben? – kérdezte érdeklődve.

- Visszahoztam a ruháidat. – nyomtam a kezébe a dobozt, majd elkaptam a válla fölött lebegő Fantom-ot. – Őt pedig elviszem. – mosolyogtam, majd sarkon fordultam és haza indultam.

- Még nem beszéltem meg vele mindent! – kiáltott utánam a fiú.

- Majd holnap visszaadom! – válaszoltam, majd futásnak eredtem, egészen hazáig. Végig sem gondoltam, miért hoztam el a manót, hiszen csak idegesít. Továbbá azt sem tudtam, Fantom mennyit jósolt Leon-nak, velem kapcsolatban. Mindenesetre, mikor hazaértem elviharzottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Megkötöztem Fantom-ot és átöltöztem száraz ruhákba. Elengedtem a színpad szellemét és leültem az ágyam szélére. Fantom lassú mozdulattal elém lebegett, majd megállt.

- Halljam, elmondtad neki? – kérdeztem dühösen. 

- Nem mondtam semmit, csak jósoltam, ahogy neked is. – válaszolta higgadtan a manó.

- Akkor mond el! Fakadtam ki fájdalmasan.

- Minden gondolatotok egymásé. A múltatok feledhetetlenül összekapcsolódik. A jelenben, szintén egymás oldalán álltok, ám a jövőtök, még a sötétség homályába vész. – latolgatta a sorsot Fantom.

- Rám gondol. – derült fel egy pillanatra az arcom, de ekkor eszembe jutott valami. Ledőltem az ágyra, és elszomorodtam.

- Nem rám, Sora-ra. - mondtam halkan és fájdalmasan.

- D egy valamit, ne felejts! Bár most Hannah Montero néven élsz, és táncos vagy, de Sora Naegino az angyal, ott él benned. – válaszolt kedvesen a szellem.

- Nem, őt már megöltük. – mondtam keserűen. – Elpusztította egy Skorpió és egy Oroszlán, együttes erővel. Még ha nem is tudnak róla. De igen, megölték a Nyilast. – mondtam, amire a kis alak, csak sóhajtott, majd magamra hagyott. Magamra, két énemmel és viharos gondolataimmal. De ezek szerencsére nem sokáig kínoztak. Szinte azonnal álomba merültem, de végül rémálom lett belőle.