Kaleido Star - Álom Lady

1. fejezet

Meghívás

A lányokkal remekül kijöttem, az edzések után szinte minden nap eljártunk sétálni, vagy fagylaltozni. Mellettük természetesen Leon-nal is edzettem, ami kínszenvedés volt, mivel a lassú szerelmes táncban, folyton ölelkeztünk. Bár ami azt illeti rajta és észrevettem, mintha kissé… Tudom, hogy furán hangzik, de mintha elpirult volna. De mikor egymás szemébe kellett nézni, úgy éreztem, mentem összeesem. De nagyon ügyesen elrejtettem az érzelmeimet. Pont úgy, mint ahogy ő régen, csak én nem voltam rideg és elutasító másokkal. A lányokkal való edzés, remekül haladt, így úgy döntöttem, engedélyezek magunknak, egy szabad délutánt.

- Gyertek át hozzám, 14:00-ra. Ebédeljünk együtt. – javasoltam nekik.

- Remek, rám számíthatsz. – mosolygott Rozetta.

- Igen, mindannyiunkra. – mondták kórusban a többiek.

- Remélem, a kitartó kellékesünkre is számíthatok? – kérdeztem Ken-től, aki a terem másik munkálkodott.  

- Persze. – mosolygott, majd visszatért a ténykedéséhez.

- Na jó, akkor nyomás öltözni, és nálam találkozunk. – mosolyogtam barátnőimre.

- De még csak 10:00 van. – döbbentek le mind.

- Tudom, de idő kell, amíg elkészítem az ebédet. – mondtam, majd elindultam az öltöző felé. Sietve átöltöztem, majd elköszöntem a többiektől és kisiettem a parkolóba. Ott azonban meglepetés fogadott, ugyanis Leon az autójának támaszkodva várt valakit. Mikor meglátott, kissé elcsodálkozott.

- Már is végezetetek? Csak nem feladod? – kérdezte gúnyosan.

- Nem vagyok az a típus. – léptem oda a motorom mellé. – Túl jól állunk ahhoz. – tettem fejemre a sisakot, majd felültem a motorra.

- Ez a tied? – kérdezte döbbenten.

- Igen, ki sem néznéd, igaz? – kérdeztem őszintén. – Na, mindegy, Szia. – búcsúztam, majd már indultam is. Egyenesen haza mentem és kitessékeltem mindkét házvezetőnőt a konyhából. Természetesen, makacsul ellenezték a dolgot, de nem tehettek semmit. Néhány perccel később Alen is előkerült és döbbentem vette tudomásul, hogy Marie és Mina a nappali kanapéján ülnek és teáznak.

- Hát itt mi történik? – kérdezte megdöbbenve, mikor csörömpölést hallott a konyhából. A két házvezetőnő társaságában, azonnal odasietett. De igencsak meglepődött, mikor feltárult az ajtó. Ott ültem a földön, két törött tányér társaságában, nyakig lisztesen.

- Hát, te mit művelsz? – kérdezte és már odajött volna.

- Ne, ne gyere be! – kiáltottam rá. - Ebédet fogok főzni, teljesen egyedül. Ez csak egy kis átmeneti akadály. – álltam fel, majd leporoltam magam.

- Te tudod, de ha lehet, ne törd össze magad. – kérte Alen, majd visszament a két lánnyal a nappaliba.

- Mióta van bent? – kérdezte.

- Lassan fél órája, de már megtizedelte az étkészletet. – sóhajtott Marie.  

- Remek, hiába lesz ebéd, ha nem lesz miben felszolgálni. – sóhajtott Alen. – Megyek és veszek néhány tányért. – mondta, majd elhagyta a házat. Jó magam, pedig szorgosan ügyködtem a konyhában. Már majdnem elkészült a csirke is, mikor megszólalt a csengő.

2. fejezet

Váratlan látogató

Mivel még nem volt időm lemosni magamról a lisztet, úgy indultam ajtót nyitni. De nem érdekelt, hogy nézek ki. Ahogy az órára pillantottam, még korán volt, hogy barátnőim legyenek. Mikor kinyitottam az ajtót, igencsak pislogtam párat. Bár az illető is, a kinézetem láttán.

- Hát veled meg mi történt? – kérdezte Leon.

- Hagyd ezt az idétlen kifejezést és gyere be. – léptem el az ajtóból, mire ő belépett és becsukta maga mögött.

- Mi történt, rád robbant a konyha? – kérdezte majdnem nevetve.

- Képzeld el, főzök. Amit te nem tudsz. – jelentettem ki, majd elfordultam. – Ülj le, mindjárt kész vagyok. – mondtam, majd visszamentem a konyhába. Kivettem a csirkét a sütőből és pultra tettem, de ott volt 2 süteményes tál amit így levertem.

- Remek, most vehetek új étkészletet. – morogtam magamnak, majd megszabadultam a kötényemtől és visszamentem a nappaliba. Ahol Leon időközben leült a kanapéra.

- Élsz még? – kérdezte nevetve.

- Képzeld igen, de ha nem hagyod abba, úgy jársz, mint a tányérok. – fenyegettem meg.

- Miért hogy jártak? – kérdezte sunyin mosolyogva. Már éppen válaszoltam volna, mikor megszólalt a csengő.

- Vajon ki lehet az? – kérdeztem, szinte csak magamtól, miközben az ajtóhoz sétáltam. Mikor kinyitottam gyorsan félreugrottam.

- Alen? – kérdeztem meglepődve.

- Igen, köszi, hogy kinyitottad, már nem volt szabad kezem. – mondta, majd egy hatalmas dobozt tett le a nappali asztalára. Becsuktam az ajtót, majd odaléptem mellé.

- Ebben meg mi van? – kérdeztem kíváncsian.

- Étkészlet. – válaszolta egyszerűen, mire a kanapén ülő Leon elnevette magát.

- Nem vicces! – förmedtem rá, majd Alen felé fordultam. – Köszi, édes vagy. – nyomtam puszit az arcára. Ekkor Leon abbahagyta a nevetést. És enyhén szúrós tekintettel nézett barátomra.

- Bocs, ti még nem ismeritek egymást. Leon, ő itt Alen. Alen, ő itt Leon. – mutattam be egymásnak a két fiút. Leon felállt és kezet fogtak, de éreztem közöttük, azt a bizonyos szikrát. Legalább fél percig néztek farkasszemet, és próbálták megölni egymást a tekintetükkel, mikor meguntam.

- Felmegyek és átöltözök, addig beszélgessetek. – mondtam, majd felmentem az emeletre. ,, Csak addig ne öljék meg egymást, amíg fent vagyok!” imádkoztam magamban. Hiszen ismertem partnerem hirtelenharagúságát. A gyors zuhany után magamra kaptam egy rövid farmer sortot és egy fehér toppot, majd visszamentem a nappaliba. Két fiú egymással szemben ültek.

- Maradsz ebédre? – kérdeztem kedvesen Leon-t.

- Ha nem zavarok. – pillantott jelentőségteljesen Alen felé.

- Nem, nem csak mi leszünk. – mosolyogtam szélesen, mikor megszólalt a csengő. Ajtót nyitottam és betessékeltem a társaságot, akik igencsak meglepődtek, hogy Leon ül a nappalimban.

- Megyek, megterítek, és szólok. – mosolyogtam barátaimra. – Addig üljetek le. – tettem még hozzá, majd bementem a konyhába és kihoztam néhány tányért, és egy ollót. Felbontottam az Alen által hozott étkészletet és néhány darabját az asztalra tettem.

- Gyertek, kész vagyok. – szóltam a társaságnak, akik besietettek. Természetesen Leon lépett be utoljára, és elismerő pillantást vettem rám, mikor találkozott a tekintetünk. Miután mindenki leült Marie és Mina felszolgálták az ebédet. Ezt a részét, meggyőztek, hogy hagyjam ki.