Azt �lmodtam, hogy a szavak felkeltek �s kivonultak, mint egykor R�ma el�gedetlen n�pe a Szent-hegyre. El�z�leg m�r j� ideje forrongott az eg�sz sz�t�r, sisteregve �s zizegve panaszolt�k el s�relmeiket a szavak, �gy, hogy majdnem fel�bredtem. D�h�s szaval�k�rusba t�m�r�ltek �s ilyen sz�veggel vert�k fel a csendet.
- Gyal�zat! Napr�l napra jobban b�ntalmaznak minket! Elcs�pelnek, kiforgatnak eredeti jelent�s�nkb�l. Egyre jobban kopunk, m�r eg�szen laposak vagyunk �s ha ezt tov�bb t�rj�k, holnapra m�r nem lesz semmi �rtelm�nk!
- J�, hogy engem eml�tenek - ki�ltott most k�zbe �lesen az "�rtelem" sz�.
- Velem t�rt�nik a legnagyobb igazs�gtalans�g. Minden zagyva szajk� az ajk�ra vesz; minduntalan haszn�lnak, m�g hozz� a legaljasabb c�lokra. Higgy�k el, uraim, hogy nekem m�r r�g�ta nincs semmi �rtelmem, �s ez, l�ss�k be, az �n szakm�mban v�gzetes.
- Igaza van! - z�gta r� a szaval�k�rus. - M�sok is ezt mondj�k. "Szellem" nev� koll�g�nk is panaszkodik: �gy helybenhagyt�k, hogy m�r nem is szellemnek �rzi mag�t, hanem csak hazaj�r� k�s�rtetnek, amiben senki sem hisz t�bb� komolyan. A "szeretni" ige zokogva fenyeget�zik, hogy �ngyilkos lesz, mert nem b�rja m�r a rengeteg vissza�l�st. Olyan gyal�zatos m�don haszn�lj�k fel a leggyan�sabb �rdekek szolg�lat�ban, hogy folyton �melyeg a sz�gy�kere. Legt�bb ig�nket hasonl� s�relmek �rik: sz�gyenletesen ragozz�k �ket. Ami pedig a f�neveket illeti, ezeket teherhord�sra haszn�lj�k fel. Olyan fogalmakat kell cipelni�k, amikhez semmi k�z�k sincs. A jelz�k �rj�ngenek a felh�borod�st�l, mert a piszkos munk�ban elvesztett�k a sz�n�ket �s most m�r mindegyik egyform�n sz�rke. Rossz �r�k, tudatlan kereskedelmi levelez�k �s gal�d sz�nokok �llati sorban tartanak benn�nket. H�lyes�g�ket �s gonoszs�gukat kell folyton szolg�lnunk. H�t ez�rt �l�nk? Ez�rt viselj�k legszebb k�pz�inket? Ez�rt fejl�dt�nk �vezredeken �t, k�balt�s, sz�r�stest� indulatszavakb�l intelligens, tiszta, magasrend� kifejez�eszk�z�kk�?
- �s ez�rt kellett minket elvonni? - h�rd�lnek fel f�jdalmasan az elvont szavak.
Percr�l percre n�tt a zend�l� szavak izgalma. L�zas agit�torok futkostak lapr�l lapra: a k�t�szavak, melyeket a legt�bb s�relem �rt. Az "�s" szenved�lyesen r�zta �kl�t �s t�le teljesen szokatlan dr�mai p�tosszal fogadkozott, hogy soha t�bb� nem fog olyan fogalmakat �sszek�tni, amelyek egy�ltal�n nem tartoznak �ssze.
- Nem leszek t�bb� b�nr�szese a vil�gcsal�snak! - s�v�lt�tte, �s szer�ny t�rsa, a n�ma k�t�jel helyesl�en b�lintott.
- �n is abbahagyom a munk�t!- ord�totta mag�b�l kikelve a "de". - Ezent�l ott fejezem ki az ellent�tet, ahol nekem tetszik. Mi�rt kell p�ld�ul azt mondanom: " szeg�ny, de becs�letes", mi�rt nem mondhatom n�ha ezt: "gazdag, de becs�letes"?
A feld�lt k�t�szavak mellett a ragok sz�tott�k leghevesebben a felkel�st. Ezek, sajnos csak dadogni tudtak �s �gy el�g nehezen panaszolt�k el s�relmeiket. Az f�jt nekik a legjobban, hogy t�vesen alkalmazz�k �ket, p�ld�ul �gy: "a n�pnek", holott az igazs�g ez: "a n�pt�l". A hat�roz�k is kivett�k r�sz�ket a mozgalomb�l szokott hat�rozotts�gukkal. Egyre fenyeget�bben z�gott a szavak bel�thatatlen t�mege. Hull�mzott, kavargott ez a t�meg, de egyre c�ltudatosabb ritmust, egyre egyenesebb ir�nyt kapott mozg�sa. V�g�l azt�n feltart�zhatatlan menetben indultak el a felkel� szavak egy ismeretlen c�lpont fel�. Percek alatt eln�ptelenedett a sz�t�r: csak n�h�ny mag�val tehetetlen agg maradt a hely�n, mint p�ld�ul a "hehezet", a "saj�tk�ppen" �s a "m�rt�khiteles�t�s" vagy egy-egy szerencs�tlen torzsz�l�tt, mint mondjuk a "g�perej� b�rkocsi". Az emberek k�r�ben hamarosan �szrevehet�v� v�ltak a l�zad�s k�vetkezm�nyei. Tehetetlen�l kapkodtak �s t�togtak �s nem tudtak rendesen hazudni, halandzs�lni, csalni �s n�pszer� olvasm�nyokat szerkeszteni. K�s�bb m�r rabolni �s gyilkolni is alig tudtak, mert fejlett differenci�lt vil�gunkban ez sem lehets�ges szavak n�lk�l. �gy azt�n meglep�en r�vid id� alatt �sszeomlott a civilliz�ci�.
A szavak pedig ismeretlen �j haz�jukban boldogan �s szabadon �ltek, elfelejtett�k a sanyar�s�g �s a gyal�zat �veit, gazdag �s m�ly �rtelmet teremtettek maguknak, saj�t lelkiismeret�k szerint �s eg�szen �jszer�, sz�nes �s dallamos ragokkal gyarapodtak. M�g ma is �ln�nek, ha fel nem �bredtem volna.

(B�lint Gy�rgy)