5. fejezet

Este

K�s�bb, fogalmam sincs mennyi id� eltelt�vel, de hatalmas fejf�j�ssal t�rtem magamhoz. Egy �gyban fek�dtem, �s valaki bel�pett a szob�ba. Ahogy fel�ltem, igencsak meglep�dtem, mert Leon l�pett be. Egy t�r�lk�z�vel pr�b�lta sz�razra t�r�lni a haj�t. M�g m�sik kez�ben egy cs�sz�t tartott.

- J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben egy cs�sze te�t nyomott a kezembe.

- Igen, de hogy tal�lt�l meg? – bukott ki bel�lem a k�rd�s.

- Pont az ablakom el�tt t�madtak meg. – mondta a f�rfi. – Ha akarod, lezuhanyozhatsz, nehogy megf�zz. – aj�nlotta Leon.

- K�sz�n�m. – mondtam, majd fel�lltam.

- Addig keresek valamit, amit felvehetsz. Majd itt hagyom az �gyon. – mondtam. B�r h�ttal �lltam neki, �gy is �reztem, amint engem n�z. R�ad�sul, most mindenem l�tsz�dott, hiszen a ruh�m vizesen tapadt a testemre. Bementem a f�rd�be, de nem z�rtam be, megb�ztam benne. Levetk�ztem, majd megnyitottam a csapot �s be�lltam a kellemesen forr� v�z al�. J�lesett, a hideg ut�n, b�r a testem is �gy forr� volt. Bel�l l�ngoltam, hiszen itt volt a k�zelemben. De olykor fagyos is, hogy azzal a mindent l�t� szemeivel r�m n�z, �s mindenre r�j�n. A k�zel�ben akartam lenni, m�gis t�vol t�le. Most m�r �gy gondoltam, tal�n hiba volt visszat�rni ide, mert �gy csak szenvedni fogok. De tudtam, hogy mostm�r k�s� visszakozni, m�r itt vagyok, �s befejezem, amit elkezdtem. Ha lement a m�sor, sz�pen visszamegyek London-ba �s kiszenvedem magam, �s ott folytatom, ahol abbahagytam. �gy gondoltam, b�r tiszt�ban voltam vele, hogy ez t�l egyszer�, ahhoz hogy siker�lj�n. Egy t�r�lk�z�be csavarva l�ptem ki a f�rd�b�l, de arra nem sz�m�tottam, hogy � is ott lesz. Egy nadr�ggal �s p�l�val a kez�ben �llt az �gy mellett. A sz�vem �r�lt iramban kezdett verni, hiszen l�ttam, ahogyan r�m n�z. Nem tudom, meddig �llhattunk �gy, de �n t�rtem meg a csendet. Mert f�l� volt, hogy leteperem, ha nem t�rt�nik valami.

- Azokat, nekem hoztad? – k�rdeztem.

- Igen. – t�rt mag�hoz, majd letette �ket az �gyra. – Rem�lem �hes vagy, a konyh�ban leszek. – mondta, majd kiment a szob�b�l. Hatalmas s�haj k�s�ret�ben �ltem le az �gy�ra. Az ajkamba haraptam, majd magamra kaptam a meleg�t� als�t �s a p�l�t. El�g furcs�n �lltak rajtam a ruh�i, tekintve, hogy 15 centivel magasabb �s j�val izmosabb volt, mint �n. F�lelemmel a sz�vemben l�ptem ki a nappaliba. De �t nem l�ttam sehol, ez�rt bementem a konyh�ba. H�ttal �llt nekem, �gy nem l�tta, mikor bel�ptem. ,, Milyen j� feneke van!” futott �t a gondolat az agyamon, amit r�gvest megb�ntam, mivel megfordult. Mikor megl�tott, felvonta a szem�ld�k�t, mik�zben v�gig m�rt.

- Nem vagyunk egy m�retben. – jegyezte meg, majd letett k�t t�ny�rt az asztalra.

- Remek megfigyel� lenne bel�led. – l�ptem oda mell� komolyan. – Hazavinn�l? – k�rdeztem kedvesen.

- El�sz�r egy�nk, de ut�na igen. – v�laszolta, majd folytatta a tev�kenyked�s�t. �n meg k�nytelen kelletlen le�ltem az asztalhoz �s figyeltem. F�zni ugyan sosem l�ttam, de j�l ismertem a mozdulatait az el�ad�sokr�l. A vacsora ut�n, �sszeszedtem a ruh�imat, �s be�lt�nk az aut�j�ba. Nem lakott messze a h�zamt�l, ez�rt hamar haza �rtem. Meg�llt a kapun�l, majd kisz�llt, �s kinyitotta el�ttem az ajt�t. Miut�n kisz�lltam, visszafordultam fel�.

- Kimosom a ruh�idat, �s k�t nap m�lva visszaadom. – mondtam szomork�san.

- Rendben. – v�laszolta, majd h�tat ford�tott.

- K�sz�n�m. – sz�ltam m�g ut�na. Erre m�r nem �rkezett v�lasz, csak besz�llt a kocsi�ba �s elhajtott. �s �n f�j� sz�vvel n�ztem ut�na, m�g be nem fordult a sarkon. V�g�l �n is bementem a h�zba.

6. fejezet

M�r nem…

A nappaliba, Alen �lt idegesen, de mikor megl�tott, r�gt�n megk�nnyebb�lt.

- M�r agg�dtam. Mi t�rt�nt? – k�rdezte hozz�m l�pve.

- Semmi, most lefekszem. – mondtam, majd arcon pusziltam �s felmentem a szob�mba. Leon ruh�it, m�g akkor kimostam, majd felvettem a h�l�ingem �s lefek�dtem aludni. De nem tudtam, minden felkavarodott bennem, �s rettegtem, mi j�het m�g. Mi�ta visszaj�ttem minden tal�lkoz�skor, �reztem a f�lelem gyeng�bb, vagy er�sebb form�j�t. De elfogott bizonyos szomor�s�g, �s m�lyr�l felt�r� f�jdalom is. Eszembe jutott, azaz �jszaka, mikor elmentem, pontosabban a perc, mikor elb�cs�ztam Fantom-t�l. ,, Mi�rt csak azt mondta, viszl�t?” tettem fel magamnak a k�rd�st. De a v�lasz nem v�rt m�don �rkezett. Hirtelen megjelent el�ttem, a m�r j�l ismert kis szellem alak �s meghajolt.

- Megfejtett�l, egy fel nem tett k�rd�st. �dv�z�llek ism�t, �lom Lady. – mosolygott kedvesen. �n a d�bbenett�l el�sz�r meg sem tudtam sz�lalni.

- �r�l�k, hogy l�tlak, te kis perverz d�g. – mosolyogtam k�nnyes szemmel.

- �n majd �rz�m az �lmotok. – mondta, majd meghajolt �s elt�nt a szemem el�l.

- V�rj… - k�rtem, de m�r elt�nt. – Hogy �rted, hogy az �lmunk? – k�rdeztem, csak magamt�l, majd m�ly �lomba szender�ltem.

De egy h�zban, egy f�rfi nem tudott aludni, csak az ablak�b�l n�zte a s�t�t tengert. Elm�lyed gondolataiban, melyeket nem �hajtott megosztani a k�lvil�ggal. Ekkor azonban, egy kis szellem lebegett a v�lla mell�, v�g�l r�telepedetett.

- J�solj nekem. – k�rte Leon.

- A Skorpi�t eml�kek gy�trik egy Angyalr�l. De nem csak � szenved, nem is, olyan messze egy Oroszl�n is eml�kezik. De m�g�tte ott �ll egy Nyilas, valahol a hom�lyban �s � az oka a f�jdalm�nak. – mondta Fantom.

- Hannah, ismeri Sora-t? – k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel Leon.

- Mib�l gondolod, hogy ismeri? – k�rdezte Fantom, ezzel �sszezavarva a f�rfit.

- Megint semmit sem seg�tett�l. – morogta a f�rfi, majd lefek�dt aludni.

Reggel f�radtan �bredtem, tekintve, hogy Alen �breszt�je, kiss� �jszer� volt. Ler�ngatta r�lam a takar�t �s majdnem lel�k�tt az �gyr�l. Ennek ellen�re vid�man mentem be a sz�npadhoz. De mikor meg�lltam el�tte r�j�ttem valamire. Eszembe jutott, hogy amikor fell�ptem rajta, boldogs�g, �s szeretett �nt�tte el a testem. Eld�nt�ttem, hogy ez most sem lesz m�sk�ppen. Nem fogok f�lelemmel a sz�vemben erre a csod�latos sz�npadra bel�pni. Ha r�j�nnek, ki vagyok val�j�ban, akkor r�j�nnek. M�r nem f�ltem, att�l, hogy kider�l a titkom. M�r nem.

V�GE

Folytat�sa k�vetkezik:

                                    �lom Lady c�mmel.