Kaleido Star - Félelem

1. fejezet

Bemutatkozás

Mikor felvettem, igencsak meglepődtem, mert Kalos Eido hívott, miszerint a következő darab a színpadon, a táncra épül. És mivel a legjobbat szeretné, megkért, hogy én tanítsam be a táncokat a társulat tagjainak. Én persze elvállaltam, majd sietve összecsomagoltam, és gondoskodtam más oktatóról, a távollétemben. Al, természetesen velem akart jönni, és én nem is tiltakoztam. Örültem annak, hogy felajánlotta, mert bár elfogadtam a meghívást, féltem is. Féltem, hogyha visszatérek, felszakadnak a régi sebek, és csak fájni fog. De tisztában voltam vele, hogy meg kell tennem. Nem magamért, hanem Kalos-ért, és a többiekért. Amikor eljöttem, tönkre tettem Mia nagy gonddal megírt darabját. Ezek után, megérdemli, hogy ezzel kárpótoljam, bár tudtam ez csak sovány vígasz. De ennél többet nem tehetek meg érte, értük. De nem csak ettől féltem. Féltem őt újra látni, igen Leon-t. Rettegtem, mi lesz, ha ő rájön, ki vagyok. Eszembe jutott az a cikk, amit néhány nappal a felmondásom után közöltek az újságok. Megkérdezték Leon-t, mit gondol a távozásomról. Erre ő úgy nyilatkozott, hogy gyáva embernek és gyenge artistának tart, mert elmenekültem. Sokat sírtam amiatt, a cikk miatt, de később, már rájöttem, hogy valahol igaza volt. Gyáva voltam, mert nem voltam őszinte velük, hanem elmenekültem. De mostmár mindegy, már nem tudom visszacsinálni.

Leszálltunk a Cape Mary-i repülőtéren, és körülnéztünk, nem vár-e minket valaki. Néhány perc, keresés után, persze belebotlottunk egy sofőrbe, mely az én nevemmel ellátott névtáblát tartott. Beszálltunk a fekete limuzinba, ami egyenesen a Kaleido Stage-hez vitt bennünket. Jó volt viszont látni, az öreg színpadot. Bár egy kicsit szomorú, hiszen most nem szerepelhetek rajta.

- Biztos, hogy ez jó ötlet volt? – kérdezte Alen, az autóban ülve.

- Ez a legkevesebb, azok után, hogy akkor tönkre tettem Mia darabját. – mondtam, miközben Alen kisegített az autóból. Alen és én egyenesen az irodába mentünk, ahol csak Kalos és Ken voltak, Leon nem volt bent.

- Üdvözlöm, a Kaleido színpadnál Miss. Montero. – köszöntött Kalos.

- Üdvözlöm Eido úr, ő itt egy jó barátom, Alen Ragus. – mutattam be a mellettem álló férfit.

- Igen, mi már ismerjük egymást. – mosolygott Kalos. – Itt a szerződése, már alá is írhatjuk.

- Remek, már csak arra lennék kíváncsi, kinek is kéne betanítanom a táncot? – tettem fel az engem leginkább foglalkoztató kérdést.

- Az egész társulatnak, és Leon a végén fog közülük kiválasztani egy lányt, aki a másik főszereplő lesz.

- Értem, akkor hol az a papír? – kérdeztem mosolyogva. Miután aláírtam a papírt, az igazgató a kezembe nyomott egy kulcsot, mire én kissé furcsán néztem rá. Azt mondta, hogy ezt a házat kapjuk szállásként, amíg itt tartózkodunk.

- Remek, de 2 óra múlva, minden tagot szeretnék látni az edzőteremben, hogy meglássuk, mit tudtuk. – mosolyogtam az irodában lévő tagokra.

- Rendben, megyek és szólok a többieknek. – mondta, Ken, majd kisietett a helyiségből. Alen és én, pedig elmentünk a megadott címre. És rendes kis meglepetés fogadott.

2. fejezet

Találkozás

Ugyanis a ház, az a ház volt, melyet még a 18.-ik szüli napomra, kaptam Kalos-tól és Layla-tól. Keserűen elmosolyodtam, amit barátom is észrevett.

- Valami baj van? – kérdezte kedvesen.

- A sors fintora, itt laktam régen. – mondtam, majd beléptünk a nappaliba. Ott két házvezetőnő állt. Az egyik Marie volt.

- Jó napot, a nevem Marie, ő pedig az unokahúgom, Mina. Mi leszünk az ittlétük alatt a házvezető nők. A bármire szükségük van, csak szóljanak. A szobáik, az emeleten vannak. – mosolyogtak kedvesen, majd bementek a konyhába. Némán intettem Alen-nek, hogy kövessen, Majd felmentünk az emeletre. Ott találtunk 5 ajtót.

- Az első az enyém, neked a 4-iket javaslom. – mosolyogtam, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a régi szobámba. Alen nem mondott semmit, csak ő is belépett a neki javasolt szobába. Sietve lezuhanyoztam, majd átvettem egy fekete csípő farmert, egy nagyba kötős fehér toppot és egy farmerdzsekit. És összeszedtem egy kis sporttáskába az edző ruhámat és cd-ket. Majd lementem a ház elé, ahol már várt egy teherautó, amiből kitolták a motoromat. Kifizettem a sofőröket, majd felhúztam a bukósisakot, és felpattantam a járművemre. Mikor megérkeztem leparkoltam a tűzpiros motort, mikor egy fekete Porsche gördült be mellém. ,, Ez ki lehet?” futott át a gondolat a francia agyán. Mikor levettem a sisakomat, találkozott a tekintetünk, amitől végig futott a hátamon a hideg. Az eltelt idő alatt, egy pillanatra sem feledtem, a szemeit. De mikor elmentem, még ott bujkált benne a boldogság. De most, pont olyan volt, mikor először találkoztunk.

- Jó napot. – köszöntem, majd letettem a sisakomat a motorra.

- Önnek is. – viszonozta a köszönést. Magamhoz vettem a sporttáskámat, és elindultam az edzőterem felé. Amikor megérkeztem, még senki sem volt bent, amin nem is csodálkoztam. Hiszen, még egy teljes óra van hátra a megbeszélt időpontig. Viszont a sarokban, megpillantottam egy előkészített magnót. Ennek szívből örültem, ezért sietve elmentem átöltözni. Az öltözőből, egy szürke csípő tréningnadrágban és egy fehér hátul keresztpántos fehér toppban léptem ki. Nyújtottam egy negyed órát, majd betettem a kedvenc válogatás cd-met, és elindítottam. Amint elindult a zene, éreztem azt a varázst, amit régen a trapézokon. A magnó elég hangos volt, mert meg sem hallottam, hogy valaki belép a terembe. 4 számot táncoltam végig egymás után, és csak akkor kezdtem bemelegedni. De az 5-ös, a 4-es folytatása, így egy forgással indul. És ekkor megpillantottam Leon-t az ajtó mellett, a falnak támaszkodva. Odaléptem a magnóhoz és leállítottam a zenét, majd felé fordultam.

- Segíthetek valamiben? – kérdeztem kedvesen.

- Tulajdonképpen igen. – válaszolt néhány másodperc múlva. Ezután, csak néztük egymást, de nem mondunk semmit.

- A darabban van egy lassú rész. Azt szeretném, hogy egy gyors, pörgős szám mellett egy lassút is tanítson be nekik. – lépett közelebb hozzám.

- És mégis milyenre fajta lassú számra gondolt? – kérdeztem vissza.

- Egy lassú szerelmes és romantikus számra. – mondta. De itt már szinte csak suttogta, olyan közel állt hozzám. A szívem, hirtelen őrült iramban kezdett verni, és épphogy kaptam levegőt. Úgy éreztem, mentem a karjaiba omlok, de ekkor hirtelen betoppantak az ajtón, a lányok. Ken, Katy és Kalos társaságában. Leon azonnal ellépett az oldalamra, én azonban alig bírtam megmozdulni.