5. fejezet

… akkor elj�n � is

Tudtam, hogy most v�ge van mindennek. Itt most nincs h�l�, mely megv�d a zuhan�st�l. �s csak � k�pes elkapni, ha zuhanok. Egy pillanatra feln�ztem �s l�ttam, John riadt arc�t. John arca volt, nem Leon-�. Leon, most nem volt itt, most nem volt, aki megmentsen. Senki sem tud elkapni, rajta k�v�l senki. Eszembe jutott az arca, mikor homlokon cs�kolt. Ismeretlen �rzelmet l�ttam a szem�ben, de nem tettem sz�v�. Pedig hogy szerettem volna tudni, mi volt az. De mostm�r sosem lesz alkalmam megk�rdezni, �s John sem tudja m�r elmondani. M�r sosem fogom megtudni. Ekkor azonban, megcsapta az orromat, a jellegzetes, keserny�s ny�rfaillat. Itt m�r �reztem, hogy k�zel a v�g, hiszen hallucin�lok is. Lehunyt szemeimet felnyitva, megl�ttam, hogy ez nem �lom. T�nyleg �rzem az illat�t, hiszen itt van velem �s a karjaiban tart. Ekkor azonban eszembe jutott, hogy � nem lehet Leon. � John, erre kicsit elszomorodtam, de nem tudtam elford�tani a tekintetemet r�la. Ekkor azonban meg�llt velem, a legfels� trap�zon, �s a szemembe n�zett. A tekintete h�v�s volt, �s nyugodt. Csak egyetlen egy ilyen szemp�rt l�ttam �s ismertem �letemben.

- Leon, te vagy az. – suttogtam, k�nnyez� szemmel.

- Igen, de be kell fejezn�nk, az el�ad�st, m�lt�k�ppen. – n�zett r�m gyeng�den. M�g sem kellett mondania, �n tudtam, mire gondol.

- Ken, engedd le az angyaltrap�zt. – sz�ltam bele a f�lesembe. – �s egy trambulint is. – mosolyogtam partneremre. Leszalt�ztam, az als�bb trap�zokra, onnan pedig a padl�ra. Kihunytak a f�nyek, �s leereszkedett az angyaltrap�z, �s a trambulin. Ugr�lni kezdtem, majd mikor el�rtem, � feldobott. Ism�t vele rep�ltem, a menny fel�. �s �jra teljes sz�vb�l mosolyogtam, mind r�, mind a k�z�ns�gre, mind a bar�taimra. �vek �ta nem �reztem, ilyen boldogs�got, mint akkor, �s ott, vele. Ez alatt, Kalos �s Yuri egym�s mellett �lltak, �s n�zt�k az el�ad�st.

- Egy angyalnak, csak egy d�mon lehet a p�rja. – jegyezte meg Yuri.

- V�gig igazad volt, mostm�r �rtem, mire c�lzott azzal, hogy hozz� senki sem �r fel. – v�laszolta Kalos, majd tov�bb gy�ny�rk�dtek a l�tv�nyban, melyet az angyalt�nc ny�jtott. Egy�tt �rkezt�nk a trambulinra, egym�st �lelve, szorosan. Mellkas�ra hajtottam fejemet, �s �gy, mint r�gen, hallgattam szapora l�gz�s�t �s sz�vver�s�t. Elmondhatatlanul boldog voltam, m�g sosem j�rt �t ilyen �rz�s. Felemeltem a fejemet �s a szem�be n�ztem. Az � tekintet�ben ugyanazt az �rzelmet l�ttam, mint r�gen, miel�tt elment. Mostm�r tudom, mi volt, azaz �rz�s. Ezt az �rz�st �gy h�vj�k, Szerelem. Mely mindent kib�r, �s minden els�p�r. Lehajolt hozz�m �s gyeng�den megcs�kolt. Ekkor, fogalmam sincs, mi�rt pont akkor, de eszembe jutott a vers v�ge.

Ott, hol testben is, l�lekben is l�tezel.

Ahov� �n v�gig, v�gig elk�s�rlek,

S veled leszek mindig, ameddig csak k�red.

�n ugyanolyan gyeng�den �s szerelmesen viszonoztam. Nem �rdekelt, hogy h�nyan l�tnak �s d�bbenek meg a n�z�k vagy a sz�npad tagjai k�z�l. Csak az, sz�m�tott, hogy �jra itt van velem, mellettem. A leveg�hi�ny miatt, megszak�totta a cs�kot �s a szemembe n�zett.

- Soha t�bbet nem hagylak magadra. – suttogta kedvesen, majd let�r�lte kibuggyan� k�nnyeimet �s ism�t megcs�kolt. �reztem, amint leoltj�k a l�mp�kat, de nem �rdekelt. Csak az sz�m�tott, hogy mi ketten itt vagyunk, �s m�g nagyon sok�ig itt lesz�nk.

V�GE