3. fejezet

Felismerés

De ebben a pillanatban észre is vettem valamit. Amely elárulta a személy jövetelének okát. Hátat fordítottam neki, és visszamentem a konyhába. Nagyon nem díjaztam ezt az ötletet, sőt, kifejezetten dühös voltam.

- Már szóba sem állsz velem? – jött utánam, a vendég. Elmosolyodtam, majd szorosan odaléptem elé, és a szemébe néztem.

- Engem nem tudsz becsapni, te nem Leon vagy. – közöltem szemrebbenés nélkül.

- Ezt miből gondolod. – kérdezte keményen.

- Ismerem a tekintetét, ismerem a lényét. Attól, hogy ikrek vagytok, olyan távol álltok egymástól, mint menny és pokol. Nem fogom elhinni rólad, hogy Ő vagy, ha átfested a hajad. – közöltem fagyosan. Pokolian dühös voltam, de nem mutattam ki. Jövő héten, itt a premier, nem hiányzik a veszekedés.

- Mitől vagy benne ennyire biztos?

- John, menj és öltözz át, a színpadnál találkozunk, ott majd rájössz. – közöltem vele. Majd kutyusom kíséretében bementem a színpadhoz és átöltöztem. Persze, mikor John belépett és köszönt mindenkinek, ők vissza sem köszöntek, de Ken kis híján nekiment. Mikor John belépett az edzőterembe, kissé kérdőn nézett rám.

- Leon, mindenkivel rideg és elutasító volt. A többiek nem tudnak megkülönböztetni titeket, de én igen, mert a Partnere voltam. De most lássunk neki, mert van mit javítani a manőveren. – közöltem, majd felmásztunk a trapézokra és elkezdtünk edzeni. John, másnap visszafestette a haját, eredeti szőke színére, amit örömmel vettem tudomásul. És nemcsak én, de a színpad többi tagja is, és nem győztek bocsánatot kérni, amiért semmibe vették. A premier napjáig, minden nap kemény edzettünk, de a manőver nem sikerült, valamiért mindig a hálóban landoltam. Mikor azonban John megpróbálta megakadályozni, hogy lezuhanjak, mindketten ott végeztük. Zárt ajtók mögött edzettünk, nem akartam, hogy bárki is érezze, partnerem hiányát rajtam kívül. A szakadatlan edzésektől, rettenetesen elfáradtunk, ezért csak edzeni jártunk, és utána haza. Az elkövetkező két hétben, ebből állt az életem. De nem bántam, mivel így addig sem gondoltam Leon-ra és a hiányára. A fényképalbumot, visszatettem a szekrényembe, egy képet azonban kivettem belőle. Vettem hozzá egy ezüst képkeretet és bele tettem. A képkerete szélébe, pedig a nevünket gravíroztattam: Leon és Sora.

4. fejezet

Ha eljön az éj…

A képet, az öltözőmben tartom, a fésülködő asztalomon.

Elérkezett a premier napja és mindenki lázasan készülődik a kezdésre. A nézők, már kezdik elfoglalni a helyeiket. Hamarosan elkezdődik a Szárnyaló szerelem, első jelenete. Itt látja meg Hikari, az angyal, a fiatal herceget. A történet egy angyal és egy halandó találkozásáról és szerelméről szól. Ám a hercegnek, a szülei, már kinéztek egy csinos hercegnőt. A végén a herceg és az angyal boldogok lesznek, ahogy a hercegnő is egy földi férfivel. Mivel a fiú, áldozatot hoz, és angyallá változik szerelméért. Ken beszólt, hogy 5 perc múlva kezdődik az előadás. Még elvégeztem az utolsó simításokat a sminkemen, majd kezembe vettem a képkeretet. Elgondolkodtam kicsit, az együtt töltött időkön. A jó és rossz pillanatokon, ahogy, mindig egymás mellett voltunk. Ahogy a Hattyúk Tava közeledett az utolsó előadáshoz, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Gyakran sétálgattuk az előadások után a tengerparton. Sokat vacsoráztunk együtt, és az utolsó előadás alkalmából rendezett partira, sem voltam hajlandó nélküle elmenni. Pedig, ő egyáltalán nem akart elmenni, én mégis rávettem. Erre az emlékre elmosolyodtam. Ott álltam a lakásában, a tőle kapott csinos estélyiben, ő meg simán farmerben ült és olvasott. Szörnyen dühös voltam rá, kivettem a kezéből a könyvet, és a fotelbe dobtam. Majd kézen fogtam és becipeltem a szobájába, ott pedig feltúrtam a szekrényét, és kihalásztam belőle egy öltönyt. Vonakodva és morcosan ugyan, de felvette, majd 10 perces késéssel de megérkeztünk, a nekünk adott partira. Az emlékekből, egy kopogás szakított ki.

- Tessék. – szóltam ki halkan, de az illető meghallotta, mert benyitott.

- Sora, szeretnél beszélgetni, mert 2 perc múlva kezdés? – kérdezte tőlem aggódva, Ken.

- Köszönöm, a kedvességet, de nem, inkább megyek. – álltam fel, majd még rápillantottam a képre, majd elhagytam az öltözőt. Mikor becsuktam magam után, feltűnt, hogy barátom eleget tett a kérésemnek, és eltávolította Leon névtábláját. Halkan sóhajtottam, majd csatlakoztam a többiekhez, és pontosan 2 perc múlva, mikor minden néző a helyén volt, leoltották a lámpákat és elkezdődött az előadás. Fénysebességgel elérkezett, a zárójelenet. Itt a herceg, már angyal, és most közösen táncolnak, a menyben. Megindultunk, és elkezdtük az ugrást, ami remekül haladt, egészen egy bizonyos pontig.

Amikor felvettem a Főnix pózt és felé szálltam, nem tudott elkapni. Nem volt elég gyors a mozgása, hogy elérje a kezemet, és én zuhanni kezdtem.