Párizsba megszólalt Leon telefonja. - Leon Oswald! Kivel beszélek? - Szia Leon fiam! Kalos vagyok. Emlékszel még rám?? – kérdezte kis gúnnyal a hangjába? - Persze, hogy emlékszem, de miért hívtál? - Hmmm… Látom a modorod semmit se változott… - Rá térhetnénk a tárgyra? Eléggé sietek.. – mondta cseppet sem kedvesen. - Persze, nos Kenneth úr úgy döntött, mivel olyan nagy sikere volt a Hattyúk tavának, ezért újból előadjuk. - Igen! És nekem ehhez mi közöm van? - Hát csak annyi, hogy külön kérése voltm hogy te és Sora legyetek ismét az előadás főszereplői. Leonba, egy pillanatra megállt az ütő. Hogy megint együtt kelljen szerepelnie az angyallal. Így se tudta elfelejteni, nem hogy újra egy darabba szerepeljen vele… - Leon? Itt vagy? - Öööö… igen, de nem igazán tudom, hogy vállalom e. - Miért is? Csak nem félsz? - NEM – felment a pumpa – Mikorra legyünk ott? - Holnap után, de legyünk?? - Igen a mennyasszonyommal… - Értem…- kicsit elkomorult a hangja – akkor várunk szia – ezzel letette a telefont. - Szia… - Ki volt az édesem? – kérdezte Nadia. - Csak Kalos… - Értem, és mit akart? - Csomagolj, holnap indulunk Los Angelesbe. – ezzel lezártnak vélte a beszélgetést. A telefonbeszélgetés után Kalos mindenkit az irodájába hivatott, viszont Sora-t senki nem találta csak fél órával később. Tehát mikor mindenki ott volt el is kezdte. - Tehát tegnap felhívott Kenneth úr és szeretné…ha megint előadnánk a a Hattyúk tavát! - Igen főnök, de van egy kis gond… Leon nincs itt… - Tudom, Sora ezért is hívtam fel, hogy jöjjön vissza!! - HOGY MI? LEON VISSZAJÖN??? – kelt ki magából a japán lány. - Igen… most mindeki elmehet… Vajon mi lesz Sora-val és Leon-nal? Ne mulaszd el a következő fejezetet 