Másnap már sokkal nyugodtabban ébredt és kezdett vissza térni a régi önmaga. Reggel vett egy forró fürdőt, persze először megkötözte fantomot, nehogy leskelődni merjen. Vidáman ment le az ebédlőbe és leült barátnői közé, akik ugyan nem értették a változás okát, de örültek neki, hogy a régi Sora-val találják szembe magukat. Nagyon jól szórakoztak a mai nap, mivel épp volt egy szabadnapjuk ezért elmentek vásárolni. - Nézzétek milyen jó kis bolt! Menjünk be! – vetette fel az ötletet Mia, amibe persze minden lány bent volt. - Sora – szólt Anna – szerintem ezt a ruhát próbáld fel. - Biztos jól fog állni. - Rendben van. Sora bement egy próba fülkébe és felpróbálta a ruhát. Egy nyári narancssárga egybe ruha volt, és mintha rá öntötték volna. Mikor kijött, hogy megmutassa a lányoknak mindenki egyetértett, hogy meg kell vennie. Így is tett. Oda mentek és fizettek. A eladó egy igen jó képű srác volt, ami az összes lánynak feltűnt. Félhosszú ében fekete haja és fekete szeme megbabonázta a kis csapatot kivétel nélkül. Eközben Párizsban egy hosszú szőke hajú férfi a temetőbe egy sírnál volt. Amióta elment csak egy lányra tudott gondolni, ámbár közbe lett egy mennyasszonya, akit nem szeretett ugyan, de azt hitte, így könnyebben elfelejti a számára oly kedves lányt. De tévedett. Gondolataiba mélyülve nézte a sírt. - Jaj húgocskám, miért nem tudom elfelejteni őt? Hiába van itt nekem Nadia, de mégse értem nála azt, amit Sora-nál. Viszont az a baj, hogy még mindig… még midnig szeretem őt! Azt akarom, hogy ő legyen mellettem, de elszúrtam mindent… Én hülye… Most mit csinálja?? – gondolat menetéből egy női kéz hozta vissza. - Mehetünk drágám? – kérdezte nyájasan mennyasszonya. - Persze. A pár lassan elveszett a sötét utcákon. Nem is sejtve hogy hamarosan olyan dolgok veszik kezdetét amire nem is számítottak sose. Bocsi, hogy ilyen rövidke lett, de így láttam jónak. A következő fejezetig mindenkinek jó olvasást. 