7. fejezet

Mi�rt?

Az � tekintet�t l�ttam magam el�tt. Nem tudtam elfelejteni, azokat a rideg �s szomor� ez�st�s szemp�rt. 3 �v eltelt�vel, is elevenen �lt bennem az eg�sz l�nye. Test�nek, minden apr� r�szlet�re, kiv�tel n�lk�l eml�kszem. Ekkor hirtelen, meg�reztem, amint a h�l� megremeg, �s John mell�m �rkezik. El�g volt, egy pillant�st vetnem a szemeire, �s azonnal felugrottam. Leugrottam a f�ldre, �s kisiettem a teremb�l, �trohantam a nappalin, �s bez�rk�ztam a szob�mba. Le�ltem a f�ldre, �s n�m�n zokogni kezdtem. H�tamat, a falnak d�ntve b�gtem. Legsz�vesebben, t�rni-z�zni lett volna kedvem, de nem tettem. Nem volt hozz� er�m, elf�radtam, nem is. Ink�bb belef�radtam, az eml�kez�sbe. Eg�sz testemben reszkettem, �gy �reztem, mentem meghasad a sz�vem. Nem b�rtam, mennem kellett. Mintha csak, h�vogatott volna. Nem tudom, hogy val�ban �gy volt-e, de �n �gy �reztem. �t�lt�ztem, �s felt�ptem az ajt�t, majd l�lek szakadva rohantam a sz�npadig. Meg�lltam, �s csak n�ztem a hatalmas kupol�t, ahol, Leon a mennyekbe rep�tett. A l�baim, �n�ll� �letre keltek, �s bevittek az �p�letbe, egyenesen, a n�z�t�r els� sor�ba. Ott csak lehuppantam a sz�kre, �s n�ztem a sz�npadot.

- Mi�rt?... – t�rt el� bel�lem, a nagy k�rd�s. Mi�rt ment�l el? Mikor j�ssz vissza? Mi�rt nem h�vsz fel? Mi�rt nem �rsz, egy �rva, sort sem? Mi�rt nem vagyok k�pes tov�bbl�pni, ahogy te tetted? Potyogtak a k�nnyeim, a ruh�mra, �s a kezemre. Lej�tsz�dott el�ttem, az els� fell�p�s�nk, a Sayuki. Azt�n, a Drakula, amiben, csak mell�kszerepl� voltam. Azt�n bevillant, mikor az angyalok t�nc�ra k�pezett ki. Itt megrekedtem, abban az id�ben, �s pillanatokban. M�r tudtam, hogy mit kell tennem. �sszeszedtem magam, �s l�bra �lltam. Visszasiettem a h�zamba, majd visszavettem, az edz�ruh�mat. Lementem az edz�terembe �s meg�lltam a jobb l�bamra. �gy �lltam f�l l�bon, eg�sz �jszaka. Mikor meg�reztem arcomon, a reggeli nap sugarait, k�t l�bra �lltam �s felmentem a szob�mba. Led�ltem az �gyamba �s azon nyomban elaludtam.

Egy kis szellem azonban �bren volt, �s a sz�npad porondj�nak k�zep�n lebegett. Var�zsg�mbj�t a kez�ben tartva, latolgatta a j�v�t.

- A Nyilast k�nozz�k a m�lt �s a jelen t�rt�n�sei. M�g valahol m�shol, egy Skorpi� is szenved, de � nincs egyed�l. Az Oroszl�n, nem k�pes seg�teni, maradt, teh�t a Halak. Vajon, egy v�zjegy� k�pes lesz seg�teni, k�t f�ldi l�nynek? – tette fel a k�rd�st Fantom, majd n�mi csillagporral maga ut�n, elt�nt. A sz�npad egyed�l maradt, �resen. Nem csillogtak rajta, fiatal �s �leter�s artist�k. Most egyed�l volt, �s szomor� volt. De nemcsak �. Egy meleg barna szem� l�ny, m�g �lm�ban is, ez�st szemeket l�tott. Hi�ba, nem volt �bren, akkor is s�rt. Valaki hangtalanul benyitott a szob�ba, �s tekintet�t a l�nyra vetette. El�g volt, csak egy percig figyelnie, �s m�r tudta, mit kell tennie. Kiment a szob�b�l �s lement a nappaliba, ott pedig felt�rcs�zott egy telefonsz�mot.

8. fejezet

Vend�g

A telefon, az orsz�gb�l kimen� h�v�st kezdem�nyezett. A h�vott f�l felvetette.

- Nem alakulnak j�l a dolgok. – k�z�lte kertel�s n�lk�l John.

- M�g mindig egyed�l szerepel, tudom. – v�laszolta a h�vott f�l.

- Nem err�l besz�lek. Szenved, Leon hi�nya �rj�t� sz�m�ra. – magyar�zta a sz�ke f�rfi.

- Ez teljesen �rthet�, majd megl�tjuk, hogyan lesz ezut�n. – tette le a telefont, az ismeretlen.

Egy f�rfi �lt, egyed�l a lak�s�ban. Kez�ben, egy poh�r bor, de � csak a reggeli nap felkelt�t n�zte �s elm�lyedt gondolataiban. ,, Meg�g�rtem neki, mikor elment, hogy r�d, vigy�zni fogok. De hogy csin�ljam?” k�rdezte mag�t�l a f�rfi, majd v�g�l a mobilj��rt ny�lt �s telefon�lt. A h�vott sz�m, egy p�rizsi lak�sban cs�ng�tt ki.

D�lut�n 16:00-kor �bredtem fel, a mobilom cs�rg�s�re. �lmosan ny�ltam, a cs�rg� k�sz�l�k�rt, majd felvettem.

- Tess�k, itt Sora. – sz�ltam bele �lmosan.  

- Itt Kalos, szeretn�m, ha bej�nn�l az irod�mba.

- Mindj�rt, ott vagyok. – mondtam, majd letettem a telefont �s �t�lt�ztem, egy csinos cs�p� farmert �s egy feh�r toppot vettem fel, majd fel�ltem, r�g nem haszn�lt motoromra, melynek ez�st sz�ne volt. Majd a sz�npad fel� vettem az utamat. Eg�sz �ton, egyetlen gondolatom sem volt, csak az utat figyeltem. De mikor leparkoltam, megismertem, egy a parkol�ban �ll� j�rm�vet. Hatalmasat s�hajtottam, majd felk�sz�lve mindenre, bementem az �p�letbe. Egy pillanatra, t�tov�n meg�lltam az iroda ajtaja el�tt, v�g�l bekopogtam �s bel�ptem rajta. H�t, a l�tv�ny, el�gg� meglepett, ugyanis az irod�ban, k�t f�l �lt. Az egyik a Kaleido sz�npad igazgat�ja, a m�sik pedig, egy r�gi ismer�s. Yuri Killian, j�l ismert feh�r �lt�ny�ben �lt az egyik fotelben. Mikor megl�tott, mosolyra h�z�dtak ajkai.

- Mi sz�l hozott erre? – k�rdeztem mosolyogva, mik�zben meg�lelt�k egym�st.

- Gondoltam, megl�togatlak. – villantott vicces mosolyt.

- Ennek sz�vb�l �r�l�k. – mondtam.

- Mit sz�ln�l, egy s�t�hoz a tengerparton? – k�rdezte.

- Remek�l hangzik. – mondtam, majd elhagytuk az irod�t �s elindultunk a part fel�. Az �t alatt egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz. Pedig lett volna mir�l besz�ln�nk, de mindketten �gy gondoltuk, megtartjuk, am�g le�r�nk a tengerhez. Mikor le�rt�nk, csak �lltunk �s n�zt�k, a mesesz�p tengert, amin megt�rt a hold ez�st�s f�nye.

- M�g a holdr�l, is � jut eszembe. – mondta csendesen.

- Tudom, hogy hi�nyzik, de tov�bb kell l�pned. – v�laszolta a sz�ke fi�.

- Pr�b�ltam, de nem ment. T�lzottan is szeretem, nem vagyok k�pes, elfelejteni.

- Ezt nem is k�rj�k, csak adj egy es�lyt, John-nak. – k�rte Yuri, mire �n szomork�san felnevettem.

- N�lam elj�tszotta az egyetlen es�ly�t, mikor megpr�b�lt r�k�nyszer�teni az angyalt�ncra. – k�z�ltem ridegen.

- Ezt, hogy �rted? – k�rdezte k�v�ncsian a fi�.

- Azt mondtam, adok neki egy es�lyt, hogy a partnerem legyen. Lement�nk az edz�terembe, ahol, megl�tta az angyal trap�zt. Azt mondta, Leon mutatott felv�telt neki. �n azt feleltem, hogy ne is �lmodjon r�la. Ennek ellen�re, amikor zuhanni kezdtem � feldobott. De a dolog rosszul s�lt el, mert mikor a h�l�ba zuhantam, f�lelmet �reztem.

- Mif�le f�lelmet?