De váratlan vendéget talált a szobájában... Mikor Sora észrevette nagyon megijedt... - Le...Leon? Mégis mit keresel a szállásomon? - kérdezte kicsit felháborodva, aminek hatására Leon felhúzta ében fekete szemöldökét... Lassan, de magabiztosan felállt Sora ágyáról. Lassú léptekkel a lány felé vette útját, aki hátrált volna, de a kemény fal pajzsként állt ezzel nem engedve, hogy Sora elmeneküljön Leon elöl. - Le... Leon... én.. - Leon lassan Sora ajkaira helyezte ujját ezzel elhallgatatva őt. Sora szaporábban kezdte venni a levegőt. Csak úgy látni lehetett közöttük az izzott levegő ködfelhőjét... Mintegy lassú filmben Leon, úgy hajolt Sora kecses nyakához, és érezte a lány kíváncsiságát és egyben félelmét is. Ugyanolyan lassússággal felemelte fejét, s belenézett a meleg és gesztenyebarna szemekbe. Megbabonázták egymást. Már ha egymás szemébe néztek is felforrt a vérük. Sora nem tudott megszólalni, kíváncsisága felülmúlta a józan eszét. Nem ismerte ezt a Leon Oswaldot, de meg akarta ismerni. Leon birtokba vette Sora puha és kiszáradt ajkait. Sora visszacsókolt és átölelte Leon nyakát. Az üvegajtó mellettük lassan kinyílott. Mindkettőjük hajába belekapott a szél. Elvetemült harcot vívtak nyelveik. Mindketten lassan, de biztosan felfedezték egymás szájüregét. Nem tudtak elszakadni egymástól. Mintha minden összekötötte volna őket. Ám Soranak hirtelen eszébe jutott valami. Felpattantak a szemei és abbahagyta Leonnal a csókolózást a fiú legnagyobb meglepetésére. Sora hátrébb ment. A lány szeme könnyes lett. Lassan végigfolytak puha arcán a könnyek, mint a hajnali harmat cseppek a levelekről. Leon nem tudta mire vélni a lány viselkedését, hiszen együtt éreztek és voltak... - S... Sora - Leon a könnyező angyal felé nyújtotta a kezét, aki a fiú szemébe nézett. Szenvedélyt és szerelmet fedezett fel a hamuszürke szemekben. Már majdnem megfogta Leon kezét, amikor újra eszébe jutott az előbbi dolog, megrázta a fejét és elszaladt. Csak úgy ömlöttek a könnyei, mint a patak. Az utca csöndjét és nyugodtságát egy menekülő lány zihálása törte meg. Sora egyenesen a színpadra szaladt. Bár nem látta merre tart, a fejében mindig ott marad a megszokott út melyet tiszta szívéből szeretett. Sora beszaladt és megállt, majd felnézett. Majdnem 1 órát álhatott a színpad előtt. Tejesen megnyugodott megfordult és a tengerpartra sétált... Éjfél lehetett a Hold visszatükröződött a tenger habjain. Levette a sportcipőjét és a vízbe ment. A tenger habja csak úgy szelték a partot, s Sora lábát körbefonta. - Sora... - egy mély férfias hang szólította meg az ábrándozó lányt. - Sajnálom Leon... én... - Leon felé fordult. - Nem akartam... én nem akartam... Sajnálom... Leon én szeretlek, de csak mintegy barátot. - Leon szeme kitágult és nem hitt a fülének. Újra és újra visszahallotta a mondatot, amely összeszorította a szívét. Leon felvette a megszokott álarcát és ridegségét. - Hát kit szeretsz? Csak nem azt a Jack gyereket? - gúnyosan felnevetett. – Sora, én szeretlek. - Tudom... és sajnálom, de őt szeretem... Akaratlanul is beleszerettem... - Sora te nem szeretheted őt... - Miért mondod ezt? Miért nem fogadod el az érzéseimet? Emlékszel? Nemrég még azt mondtad, hogy csak Sophiet látod bennem. - Sora elszomorodott. Leon lassan a lány felé ment és meg akarta fogni, de Sora lassan elment mellette. Leon hirtelen utána kapott és...