Azt hitte, felrobban a dühtől és féltékenységtől. Leon nem akart tudomást venni erről, de nem nagyon ment… neki főleg amiatt, amit látott... Jack odament Sorahoz... - Jó napot kisasszony! A Kaleido Csillagához van szerencsém? Sora Naeginohoz? - kérdezte lágyan és kedvesen. Soranak kicsit szokatlan volt, hogy egy férfi ennyire kedves is lehet. Nem nagyon volt hozzászokva, mivel Leon mindig rideg és kemény volt. De nagyon jól esett neki ez a kedvesség. - Öhm... Igen! Nagyon örvendek. - Sora kezet nyújtott Jacknek, aki finoman megfogta apró puha kezét és megcsókolta. Mindenki meglepődött, aki csak arra járt de Jacket ez nem zavarta. Hozzá volt szokva a fürkésző szemekhez, már csak azért is, mert akrobata... - Én is nagyon! - Sora nagyon meglepődött és zavarba is jött, aminek hatására egy kis pír jelent meg az arcán. " Jaj milyen aranyos és kedves ... " - gondolta magában Sora. Nagy zavarában kicsit oldalra fordult, így észrevette Leont, aki őket figyelte nem túl szépen... Sőt nagyon féltékeny volt. Legszívesebben odament volna Jackhez és jól bemosott volna neki egy nagyot, de inkább türtőztette magát. Megfordult és büszkén távozott. Sora nem értette, mire vélje Leon furcsa viselkedését, de inkább nem foglalkozott vele, mivel volt már, hogy így nézett rá. Jack Sora gesztenyebarna szemeibe nézett . Elbűvölték azok a csodaszép szemek . - Kisasszony... - Szólítson kérem, Soranak! Tegeződhetnénk? - kérdezte félénken Sora. - Rendben. Hát persze de akkor én Jack vagyok :). - mindketten elmosolyodtak. Elmentek egy kicsit sétálni a tengerpartra. Rengeteget beszélgettek. A nap lemenőben volt. Leültek a homokba és nézték a szép napot. Bár Sora inkább Jackat nézte. - Tudod Sora nekem a kedvenc helyem a tengerpart... És az a legszebb, mikor lemegy a nap. Csodálatos látvány, ahogy a nap és a tenger összemosódik. Legalábbis ilyen látványt nyújt nekünk. És ahogyan a tenger morajlása behízelgi magát a fülembe, hogy halljam édes dallamát. - Sora csodálta Jack romantizmusát. - Tudod Sora ... - Jack lassan Sora felé fordította a fejét és a lány szemeibe nézett. - én... Költő szerettem volna lenni régen... De a sors fintora... Akrobata lettem és nagyon is megszerettem... de... Valami hiányzik... Csak nem tudok rájönni, hogy mi az... Talán... A szerelem. - Sora tágra nyitotta a szemét. Meglepődött. Sejtette, hogy mire gondol a fiú, de nem tudott megszólalni. Annyira meglepte, amit mondott Jack, hogy csak figyelni tudta, nem tudott és nem is akart megszólalni. Csak Jack hangját akarta hallani. - Sora... - mondta lágyan Jack, amitől Sora majdnem elolvadt. - Igen... Jack? - kérdezte izgatottan. - Talán... Találkozhatnánk holnap? - Persze. - Sora szeme felcsillant. Örült annak, hogy holnap újra kettesben lehet Jackkal, aki maga sem tudja miért, de nagyon tetszett neki. - Rendben... Holnap 8 fele érted jövök... Elviszlek egy csodálatos helyre. - Egy ennél is csodálatosabbra? - kérdezte kíváncsian Sora. Jack elmosolyodott Sora pedig rájött, hogy elárulta magát, így azt sem tudta hova bújjon hirtelen. - Még ennél is csodálatosabbra. - A nap lement, így Soraék is hazamentek. Jack hazakísérte Sorat és elköszönt tőle. - Aludj jól Sora. Akkor holnap 8-kor itt leszek. Ne késs. - mondta huncutul, mert ismerte Sora Színpadi késését. Jack adott egy puszit Sora arcára, amitől a lány majdnem elolvadt. Sora lassan felment a szobájába, majd kinyitotta az ajtót. De váratlan vendéget talált a szobájában... Mikor Sora észrevette nagyon megijedt... Folytatása következik