Beléptem az ajtón és-és egy csomó félmesztelen pasit láttam. Hát igen...Én csak álltam az ajtóban miközben minden férfi tekintete rám szegeződött. Tekintetük csillogott, s minden egyes alkalommal mikor végig mértek átjárta a testemet a melegség. Úgy néztek mintha..mintha sohasem láttak volna nőt. De most valami másfajta érzés fogott el. A szívem a torkomban dobogott, a hasam pedig írtózatosan kavargott. Mi ez az érzés? Ezt csak akkor szoktam érezni mikor...mikor Leon a közelemben van. De az nem lehet! Tudom, hogy Franciaországban van , de..de, hogy itt?! Ilyen szerencsétlen nem lehetek! Ugye? Mik ezek a lépések?! A folyosó felől jön ez...ez! Már itt is van? Ez nem lehet ő! Istenem, kérlek ne ő legyen! -Látom lazsátok..-Mondta egy hideg hang a hátam mögül, miközben tekintetével végig mér. Már biztos voltam benne, hogy ő az, de nem fordultam meg, csak háttal neki köszöntem. -Szia Leon!- Mondtam semmi érzéssel a hangomban amit gondolom észrevett. ”Sora?” -Mit keresel itt?-Kérdezte hidegen miközben megfordultam. -Én is kérdezhetném tőled.-Ezzel kitérve a válasz elől, ő pedig felráncolt szemöldökkel tovább ment a fiúk felé. -Ő Sora.-Kezdtem rajta csodálkozni.-Azért van itt, hogy mindenki magáévá tegye.-Mondta gúnyosan, és érzéketlenül.. Na várj csak Leon Oswald! Azért még megfizetsz! Rettenetesen dühös voltam rá! De láttam a fiúk tekintetében a kedvességet, és a megértést, s ez valahol megnyugtatott, hogy nem hitték el rólam azt amit Leon mondott.. -Mindig így mutat be?-Kérdezte egy 18 év körüli, jóképű srác, egy mosollyal a szája szélén. -Nem igazán!.-Mondtam mosoly helyett egy kis grimasszal. A fiú valószínű észrevették, szememben a szomorúságot...de nem szóltak semmit, amit némán meg is köszöntem nekik. -Sziasztok. Sora Naegino vagyok. Leon partnere... -És még a partnere is?! -És hagyod, hogy így bánjon veled?-Tettek fel egyből két kérdést, de én egyikre sem válaszoltam, a talajra szegeztem a tekintetem. Majd végül nagy nehezen, de sikerült megszólalnom. -Nem tehetek mást! De ez mostantól másképp lesz! Elegem van abból, hogy állandóan porig aláz....Valamelyikőtöknek lenne kedvem velem gyakorolni ameddig itt tartózkodom?-Kérdeztem, melynek hatására kezek sokasága volt a magasban, de én már az elején kiszemeltem magamnak valakit. S odasétáltam hozzá. -Szia Sora vagyok.-Nyújtottam neki kezet, de ahelyett, hogy kezet rázott volna velem, lágy csókot lehelt rá. A csóktól az egész testem megborzongott, -Szia én meg Kevin.-Még mindig a kisebb sokk hatására csak álltam, szó nélkül előtte. S próbáltam nem megfulladni mélykék szemének tengerében. Testemet elfogta a bizsergés mell egyből tudatta velem, hogy az előttem álló ember iránt érdeklődést mutatok, ennek pedig nagyon nem örültem... -Sora! Jól vagy?-S csábító mosollyal nézett rám, mely szinte megbabonázott. Legszívesebben ott olvadtam volna el a karjaiban. De én Leon szeretem, s elfordítottam tekintetemet róla, ne hogy valami olyan dolgot csináljak amit később megbánhatnák. -Igen persze.-Mondtam viszonozva mosolyát. -Akkor jó!-Mondta miközben átölelte a derekam. -Mondjátok meg Leonnak, hogy elmentem Sorával!-Az utolsó szót elég hangsúlyosan mondta ahhoz, hogy mindenki megértse. Aztán kifelé menet Kevin egyre közelebb s közelebb férkőzött hozzám, kezdtem kicsit kellemetlennek érezni a helyzetet nem akartam , semmi érezni iránta..Vagyis miért ne? Leonnál úgy sincs esélyem..Utunk egy fekete nyitott tetejű Cabriohoz vezetett. Szép volt az autó, látszik, hogy a ”gazdája” nagyon vigyáz rá, egyszóval biztos, hogy az én kezembe nem adná a kormányt. De na.. Hova megyünk?-Kérdeztem kíváncsian, bár kicsit félve és bűntudatosan az előbbi gondolataim miatt..Én Leont szeretem és senki mást! -Majd meglátod..!-Felelt egy huncut mosoly kíséretében majd betessékelt az autóba. S ő is helyet foglalt a mellettem lévő ülésen. Félóra kocsikázás után megérkeztünk egy Francia étterembe amiről, gondolom nem is kell mondanom, hogy mi vagyis inkább ki jutott az eszembe. Végül is...hát Franciaországban vagyunk egyszóval más étterembe nem is hozhatott volna. Kevin fizetett s bementünk a luxus étterembe, majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál melyről a tengerpartra nyílt kilátás. Eközben az edzőteremben: -Fiúk, jön Leon!-Suttogta valaki halkan. Mire Leon belépett a terembe mindenki elfoglalta a saját helyét. Ő közben tekintetével Sorát kereste. ”Hol ez a lány?!” Tekintetével tovább kereste, de végül feladta, s kifelé indult. -Leon úrfi...-Szólalt meg egy halk és félénk hang Leon mögött. -Kevin elment...-Nyögte ki, Leon pedig tovább indult. -Sorával..-Tette hozzá egy fiatalabb srác... Folytatás köv.