Mikor hangokat hallottam a zuhanyzó felől, de nem foglalkoztam vele gondoltam, hogy May az. Még mindig alsóneműben voltam mikor megcsapott egy ismerős illat. Felnézek és..és ilyen nincs...Leon áll előttem félmesztelenül. A sokkból csak pár perc múlva tértem észhez akkor jutott eszembe, hogy egy szál fehérneműben csücsülök a padon. Megláttam a mellettem lévő törölközőt s gyorsan magamra tekertem. -Le..Leon! Izé...Én most azt hiszem me...megyek.-dadogtam zavaromban. Hiszen ennél cikisebb helyzetet el sem tudtam volna képzelni, de Leon még csak zavarba sem jött... semmi. Csak bólintott a fejével. Aztán felkaptam a cuccaim és ahogy tudtam rohantam kiszaladtam és rohantam a lány öltöző felé. Leraktam a törölközőt s felvettem egy spagettipántos rózsaszín testhez álló felsőt meg egy rózsaszín tapadós rövidnadrágot ami éppen, hogy a fenekemig ért, az alá pedig egy térdig érő fehér pamut harisnyát, felvettem az edzőcipőmet, lófarogba kötöttem a hajam, majd a tükörhöz sétáltam. A ruha tökéletesen kiemelte az alakomat és a színek összeállítása is jó volt. Bezártam a kisszekrényemet majd kiléptem az ajtón. Nagy szerencsétlenségemre Leonnal egyszerre. Mikor elmentem mellett éreztem ahogy hideg tekintete átfut rajtam, de tudtam ez nem jelent semmit. A bejárati ajtóban megláttam Mercedeszt, gondolom Leon is észre vette mert levette rólam fagyos tekintetét. Oda sétáltam Mercedeszhez és három puszit nyomtam az arcára, egy kis undorral. Szerettem, nem akartam vele rosszba lenni ezek ellenére még is utáltam. Kapcsolatunk megváltozott, vagyunk vagyis voltunk legjobb barátnők, de úgy látszik, hogy barátságunk nem elég erős ehez, mivel a legjobb barátnőm...volt, természetesen tud Leonról. Nem tudtam tovább gondolataimban merengeni mert megérkezett Leon is. -Sziasztok.-Mondta megszokottan hideg hangnemben majd egy csókot lehelt barátnőm ajkaira. A fájdalom majd szét feszített, Leon sajnos ismeri az érzelmeimet így hát ahol csak tud fájdalmat okoz nekem. Ilyenkor mindig szegény Maynek panaszkodok aki időközben a legjobb barátnőm lett s viszont. Így akár miről is legyen szó rá mindig számíthatok szerencsére, mert ha ő nem lenne nem is tudom mi lenne velem. -Sziasztok. Jó szórakozást! -Szia Sora. Köszönjük.-mondta Mercedesz érzéseimmek nem is foglalkozva. -Szia.-Köszönt Leon is jég hideg s közömbösen, majd átölelte barátnője derekét s elindultak kifelé, én pedig könnyes szemmel a trapézok felé rohantam. Levettem a védő hálót, leengedtem az angyal trapézt s felugrottam rá. Könnyeimmel küzködtem, de egy idő után nem bírtam már tovább a szomorúság és a fájdalom eluralkodott rajtam. Nem bírtam tovább...elengedtem a trapézt..zuhanni kezdtem Folytatás köv..