3. fejezet

Partner

A férfi felém indult, látva, hogy mindjárt elájulok, de nem ért oda időben. Ájultan zuhantam a padlóra.

Érzetem, amint Jenny nyalogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szemem, de nem láttam magam mellett senkit. Ekkor azonban meghallottam Kalos hangját.

- Nem tudtam, hogy így fog reagálni. – szabadkozott az igazgató.

- Azt gondoltam, hogy meglepődik, de hogy elájul. – sóhajtott a férfi. Ekkor már nem bírtam tovább, a szemeim villámokat szórtak. Felültem, és a férfi szemébe fúrtam a tekintetemet.

- Sora, örülök, hogy magadhoz tértél. – mosolygott rám Kalos.

- Ő mit keres itt? – sziszegtem dühvel a hangomban, a fogaim között.

- Sora, ő itt nem Leon. – kezdte Kalos, mire én elröhögtem magamat.

- Persze, akkor a húsvéti nyuszi? – kérdeztem idegesen.

- Ő itt az ikertestvére John. – mutatott a szőke férfira. – Bocsánat, szólnom kellett volna. Ő lesz a partnered.

- Azt majd meglátjuk. – válaszoltam, majd felálltam a kanapéról. – Jenny. – szóltam a kutyusomnak, aki rögvest felugrott és követett. Együtt hagytuk el az irodát, aminek ajtajában összefutottunk Mia-val, és May-el.

- Sora, mi történt? – kérdezték, ugyanis, lerítt rólam, hogy milyen dühös vagyok.

- Nézzétek meg magatok! – kiáltottam dühösen, majd elhagytam a színpadot.

- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte May.

- Amióta Leon elment, azóta nem láttam ilyen dühösnek. – mondta Mia, majd mikor beléptek az irodába teljesen elképedtek.

- Leon? – kérdezték kórusban kiáltva.

- Most már értem, miért volt ilyen dühös Sora. – jegyezte meg Mia.

- Mi a fészkes fenét csinálsz itt te ősbunkó! – fakadt ki May.

- Látom, Leon-t igazán kedvelték. – fordult John Kalos felé. Ezek után az igazgató mindent elmagyarázott a két lánynak, akik eléggé ledöbbentek. Ez alatt én és Jenny a parton ültünk és figyeltük a tenger hullámzást. Nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Ezt Kalos is jól tudta, hiszen, amióta Leon elment, olyan lett, mint az apám. Erre most idehozta az ikertestvérét, hogy legyen a partnerem. Nem tagadom, pokolian fájt, nem elég, hogy Leon elment, most felbukkant a hasonmása.

- Soha nem léphet a helyedbe. – suttogtam csak úgy a tengernek. Hatalmas súllyal a szívemben indultam haza és zuhantam be az ágyamba és reggelig fel se keltem. Csak Jenny-nek köszönhettem, hogy nem késtem el, megint. Mikor beléptem az ebédlőbe, pont akkor a mellettem lévő ajtó is feltárult és belépett rajta John. Az egész ebédlő minket figyelt. Én még csak egy pillantást sem vetettem a férfira. Egyenesen barátnőim asztalához ültem.

- Jó reggelt. – köszöntem mosolyogva.

- Neked is. – köszöntek kórusban a lányok.

- May, beszéltem Kalos-al, nekünk is lesz egy közös jelentünk a Szárnyaló szerelem darabban. Mikor a hercegnő és az angyal találkoznak. – közöltem.

- Ez remek, akkor valami látványosat találunk ki. – mosolyogott barátnőm, lázba jőve.

- Rendben, akkor, ha végeztél, az edzőteremben várlak. – álltam fel, majd távoztam az ebédlőből. 

4. fejezet

Bejelentés

Egyenesen az öltözőbe mentem és átvetem, a fehér tornadresszemet, és felkötöttem a hajamat, hogy ne legyen útban, a manőver kidolgozásánál. Majd kiléptem a terembe és felhúztam a védőhálót, utána pedig bemelegítettem. A faliórára pillantottam és láttam, hogy May még egy ideig, biztos oda lesz, így van időm, kicsit egyedül edzeni. Kiléptem a teremből és átmentem a színpadra, ott nem volt háló. De nem is volt rá szükségem, a manőverhez. Leengedtem a speciális trapézt, majd kihúztam egy ugróasztalt és beállítottam az egyes trapéz alá. Ráálltam a trambulinra és hozzáláttam. Három ugrásból értem el, az egyes trapézt, majd a saját erőmből löktem fel magam az angyal pózba. Úgy szálltam felfelé, mint annak idején, de valami hiányzott. Ő. Ő volt, akinek, lent kellett volna várni, de nem volt ott. Mikor leérkeztem a trapézra, ahol állnia kellett volna, megálltam. Nem fejeztem be, az angyalok táncát. Félbehagytam, képtelen voltam folytatni, az arcomat, ellepték a könnyek. Leugrottam az ugróasztalra, ahonnan néhányszor még visszaugrottam, majd leugrottam a padlóra. Letöröltem a könnyeimet, és visszamentem az edzőterembe, ahol barátnőm, már melegített. Hozzáláttunk az edzéshez, és néhány óra múlva, egy egészen szép kis manőver hoztunk össze. Bár nem volt tökéletes, de még volt 1 hónapunk. Éppen az öltözőből jöttünk ki, mikor Jenny rontott be az ajtón, maga után húzva Mia-t. A kutyus azonnal ledöntött a lábamról és össze-vissza nyalogatta az arcomat.

- Ha Layla, most látna, biztos sírna. – sóhajtott Mia.

- Ez történik, ha valaki, sokat van együtt Sora-val. – jegyezte meg May kuncogva.

- Kösz, kedvesek vagytok. – mosolyogtam, miközben feltápászkodtam. – Köszi, hogy megsétáltattad. – mosolyogtam hálásan Mia-ra.

- Mondanám, hogy máskor is, de inkább nem. – nevetett a rendező lány.

- Elmegyünk fagyizni? – kérdezte May.

- Jó, menjük, te is jössz? – nézett felém Mia. Már éppen igent akartam mondani, mikor megjelent Kalos.

- Sora-nak, most más dolga lesz. – lépett be az igazgató, John-al maga mellett.

- Én semmi ilyesmiről nem tudok. – néztem Kalos felé, mogorván.

- Akkor most, közlöm. Mivel a szállón, nincs szabad szoba, John nálad fog lakni. – jelentette ki, mire belőlem kirobbant a röhögés.

- Ez az év vicce. – nevettem. – De most komolyan, miért jöttél? – kérdeztem.

- Ez nem vicc. – jelentette ki Kalos, mire a tekintetem, viharfelhővé sötétült.

- Felejtsd el! – kiáltottam dühösen, majd hátat fordítottam és elindultam a kijárat felé.

- Sora! – kiáltott utánam dühösen, ami megállásra késztett. – Amióta Leon elment, senkit sem voltál hajlandó elfogadni partnerednek. Mindenkit elüldöztél, a kegyetlen edzési módszereiddel. – vágta a fejemhez.

- Ez az én dolgom. – közöltem, de nem fordultam meg.

- Nem, akik idejöttek, mid remek artisták, és te mindet elüldözted. Nem tetted tönkre őket, de elüldözted őket magad mellől. Miért nem akarsz másik partnert? – kérdezte tőlem ordítva.

- Mert senki sem ér fel hozzá! – fordultam meg, de itt már én is ordítottam. A szememben düh, és fájdalom csillogott.

- John, kérlek, menj vele. – közölte Kalos.

- Viszlát. – léptem ki a terem ajtaján, majd elindultam a tengerpart felé. Jenny-t hívnom sem kellett, hűséges társként, jött utánam.