XI. Brother /Testv�r/

- Ciao, Sandro! - mosolygott az idegen.

- Mit keresel itt? Hogy jutott�l be? - szegezte a k�rd�seket Sandro az idegen 'tork�nak'.

- Gondoltam megl�togatlak, ha m�r �gyis itt vagy... Monac�ban. - felelte hal�los nyugalommal a vend�g.

- Megl�togatsz? Milyen kedves. Akkor ez megvolt, ak�r el is t�nhetsz innen. - sz�lt ridegen az olasz.

- Jaj, ne legy�l m�r ilyen morcos! M�g mindig haragszol r�m?

- Takarodj. - sziszegte Sandro.

- Rendben, de el�bb besz�ln�nk kell. - vette komolyra a sz�t az idegen.

- Nincs mir�l besz�lnem veled.

- Dehogy nincs.

- Nincs. �s most t�nj el v�gre. - Sandro kezdett ideges lenni.

- Nyugodj meg, �s hallgass v�gig! ...k�rlek. - tette hozz� az idegen. Az olasz egy kis ideig csendben gondolkodott.

- Fogd r�vidre. - sz�lalt meg v�g�l.

- �gy lesz. Sz�val, a p�nzr�l van sz�, amit...

- Na nem! - ki�ltott k�zbe Sandro. - Azt m�r lez�rtam, �s nem vagyok hajland� �jra err�l t�rgyalni!

- Nyugodj m�r meg! Most nem az �r�ks�gr�l van sz�, hanem Francesco vagyon�r�l. Kett�osztjuk, vagy esetleg...

- Na ne sz�rakozz velem! � azt hagyta meg, hogy ha b�rmi t�rt�nne vele, akkor az �sszes vagyon�t az alap�tv�ny�nak adjuk! R� ne merd tenni arra a p�nzre a mocskos kezeidet, k�l�nben...

- J�l van, j�l van m�r. De ezt akkor sem gondolhatod komolyan. Rengeteg p�nzr�l van sz�, �s mivel az �cs�nk volt, jogunk van ahhoz, hogy fel�lb�r�ljuk...

- Te rohadt t�zsdec�pa... - sziszegte az olasz.

- Hogy mersz ilyet mondani r�m?? - h�borodott fel a vend�g. - Hiszen a n�v�red vagyok!!!

- Nekem ugyan nem! Nekem nincsenek testv�reim...

- Ugyan olyan cs�k�ny�s vagy, mint �t �ve. Semmit sem v�ltozt�l.

- T�vedsz. M�r nem vagyok olyan forr�fej�, mint akkor, �s m�r nem vagyok ostoba. Nem tudsz m�g egyszer r�szedni.

- Nem is �llt sz�nd�komban. Viszont, azt nem hagyom, hogy az �cs�nk vagyona csak �gy el�sszon...

- Ne vedd �t a sz�dra!! Hogy van pof�d az �cs�dnek nevezni, amikor a temet�s�re sem j�tt�l el?? - Sandroban elpattant az utols� sz�l is.

- Ez igaz. De legal�bb nem �n �ltem meg. - mosolyodott el s�t�ten a n�.

Sandronak a tork�ra fagytak a szavak, az ajkai remegni kezdtek, �s a gyomra g�rcsbe r�ndult.

- T�n�s. - suttogta.

- Azt m�r nem, addig nem, am�g...

- AZT MONDTAM HOGY T�NJ EL INNEN, �S HA M�G EGYSZER IDE MERSZ J�NNI, ESK�SZ�M, HOGY KITEKEREM A NYAKADAT!!! - �v�lt�tt torkaszakadt�b�l az olasz. A n� csak d�bbenten t�togott valamit, azt�n felkapta a t�sk�j�t, �s nagy l�ptekkel kisassz�zott a szob�b�l. �m az ajt�ban m�g visszafordult, �s alattomosan r�mosolygott az �ccs�re.

- M�g l�tjuk egym�st. - mondta, s miel�tt Sandro hozz�v�ghatta volna azt a poharat, amit �ppen a kez�ben tartott, m�r be is csukta az ajt�t.

- Ez a k�gy�... - morogta d�h�sen az olasz, majd lerogyott a fotelba. - �gy biztos nem fogok tudni aludni... - mondta, mik�zben Martinit t�lt�tt a pohar�ba.

Egy kortyra megitta, majd letette az �res poharat, �s kin�zett az ablakon. N�h�ny perc m�lva m�lyet s�hajtott, majd megsz�lalt.

- Nyugi, nem kell h�vni a ment�ket, nem k�t�ttem fel magam. - sz�lt, s k�zben elmosolyodott. - Gyere be, �csi...

A kiss� megszeppent, sz�ke angol lassan bel�kte az ajt�t, de nem l�pett be a szob�ba.

- Cosa c'è? (Mi baj van?) - n�zett Joshra k�rd�n az olasz.

- No... nothing... - sz�lalt meg halkan a fi�.

- Akkor?

- Csak... Olyan... Mi...

- Josh, nagyon k�rlek, ne f�rassz. Mondd vil�gosan, mert nagyon f�j a fejem. - d�rzs�lte meg f�radtan �jfekete szemeit Sandro. Az angol fi� lassan a fotelhoz s�t�lt, majd � is le�lt, csapatt�rsa mell�.

- Olyan... furcsa vagy mostan�ban... Az ut�bbi k�t napban... Ami�ta Monac�ban vagyunk. Van valami k�l�n�sebb oka ennek? - b�kte ki v�g�l Josh. T�rsa m�lyet s�hajtott, majd h�trad�lt, �s lecsukta a szemeit.

- Tudod, hat �vig itt �ltem, Monte Carl�ban. Az �cs�m hal�la ut�n k�lt�ztem haza, Velenc�be. De csak �n mentem vissza, a csal�dom itt maradt, t�bbek k�zt az a n� is, akit az im�nt l�tt�l. A t�bbit meg, gondolom hallottad.

- �n nem akartam hallgat�zni... Nagyon sajn�lom... - sz�gyellte el mag�t az angol.

- Via (ugyan), semmi baj.

- Sajn�lom... - n�zett maga el� Josh. F�l �ra telhetett el �gy, sz�tlanul, mikor az olasz v�gre megt�rte a csendet.

- H�, �csi, h�ny �ra van? - n�zett csapatt�rs�ra Sandro.

- �m... f�l egy. - pillantott kar�r�j�ra Josh.

- Come?? (Hogyan?) A fen�be, pakoljunk, mert t�z perc m�lva indul a rep�l�nk!

- T�nyleg! Oh, shit! Akkor, megyek! - intett Josh, majd kiviharzott az ajt�n, c�lba v�ve a saj�t hotelszob�j�t.

F�l �ra m�lva m�r a rep�l�n �ltek, �s R�ma fel� tartottak. Tizen�t szem�lyes mag�nrep�l�n utaztak: a k�t pil�ta, a csapatf�n�k, a menedzserek, Rupert, �s m�g n�h�ny befoly�sosabb csapattag. Josh Sandro mellett �lt, az ablak fel�li oldalon. Unottan b�multa a b�r�nyfelh�ket, �s k�zben azon gondolkodott, hogy vajon mi lehet Sellyvel. Az olasz a feje f�l�tt l�v�, vil�g�t� gombokat b�multa, de l�lekben valahol messze j�rt. Mr. T �s Rupert az �j anti-gravis m�szerr�l besz�ltek, de rajtuk k�v�l mindenki csendben volt. Negyed �ra telhetett el, mikor Sandro „fel�bredt". Kellett neki n�h�ny perc, hogy �sszeszedje a gondolatait. V�g�l t�rsa fel� fordult, �s halkan megsz�lalt.

- H�, �csi...

- Hm? Tess�k? - n�zett az olaszra Josh.

- Tudod, azon gondolkoztam... Hogy azon az est�n... Vajon mi t�rt�nt...

- Azon az est�n? - h�zta fel az egyik szem�ld�k�t az angol.

- Amikor az �cs�m meghalt. Nem eml�kszem. Csak valamilyen f�nyre, ami elvak�tott, meg d�b�rg�sre... Azt�n k�pszakad�s. Per quanto io ci pensi, non riesco a rammentermene! (B�rmennyire is t�r�m az agyam, nem tudok visszaeml�kezni r�!)

- H�t... Gondolom karambol�ztatok, vagy ilyesmi... - sz�lt Josh. Sandro most ism�t maga el� b�mult. - H�, Sandro... Mes�ln�l nekem... Az �cs�dr�l...? - k�rdezte f�l�nken a fi�. Sok�ig nem �rkezett v�lasz. Nagyj�b�l t�z perc telt el, mikor az olasz egy m�lyet s�hajtott, majd ism�t csapatt�rs�ra emelte tekintet�t.

- Az �cs�m, Francesco... � el�gg�... forr�fej� volt. Nagyon b�tor k�ly�k volt mindig is, semmit�l sem riadt vissza, �s rengeteg k�zd�szellemmel �ldotta meg az �g... Csak n�h�nyszor l�ttam s�rni, �s akkor is valami nagyon sz�rny� dolog t�rt�nt. Ha most �lne, pont annyi id�s lenne, mint te. - mondta halkan Sandro.

H�s�nk b�lintott, majd maga el� meredt. Valami furcsa �rz�s volt a gyomr�ban. Hiszen... � is pont ilyen! Mintha t�rsa r�la besz�lt volna. „Pont, mint �n..." - suttogta olyan halkan, hogy m�g � maga sem hallotta meg. A gondolkod�sb�l Sandro elfojtott nevet�se �bresztette fel. Lassan az olaszra n�zett, �s nem �rtette, mi�rt mosolyog.

- Sz�rnyen bamba k�pet v�gsz most. - mosolygott Sandro. - Teljesen olyan vagy, mint �. Az els� perct�l az �cs�mre eml�keztett�l. Ez�rt is h�vlak mindig „�csinek"... - sz�lt a k�tszeres vil�gbajnok, mik�zben m�lyen Josh szem�be n�zett.

- K�l�n�s... - h�zta halov�ny mosolyra az ajkait Josh is.

- Az. De ahogy telnek a h�napok, egyre jobban �gy �rzem, hogy az �cs�m vagy. �s nem az�rt, mert hasonl�tasz Francescora. Mi tagad�s, megkedveltelek. �r�l�k, hogy tal�lkoztam veled, �csi. - d�lt h�rta az �l�sen Sandro.

- V�g�l is, mindig szerettem volna egy testv�rt. �s annak meg nagyon �r�ln�k, ha te lenn�l az... Azt hiszem, nekem is olyan vagy, mint egy b�ty... - sz�lt Josh, majd ism�t kin�zett az ablakon. Mivel nem �rkezett v�lasz, ink�bb kifel� b�mult. Egy kellemes �rz�s futott v�gig rajta, ami nagyon felvid�totta. R�g volt m�r ennyire boldog...

Sandro csak mag�ban mosolygott. Az � sz�v�be is egy kellemes �rz�s k�lt�z�tt, ami felmeleg�tette �s bet�lt�tte az �t �vig �resen t�tong� r�szt... �jra van testv�re.