Napkelte el�tt

Jeges borzong�s k�s�ri �tj�t, holott csak a f�ld�n j�r,

Feledett �lmok kihalt �sv�ny�n v�r,

Megrezzenve az �gak reccsen�s�nek zaj�ra,

A s�t�ts�g dermeszt� fagy�ra,

K�s�r utadon v�gestelen v�gig,

V�rva r�d, ig�zve t�ged,

Haladni a biztos hom�lyba, a feled�sbe,

�sszet�rve h�tran�zni,

K�nnyes szemmel elindulni,

Talpad alatt �rezve a pusztul� �letet,

B�r�d�n a hal�l �rint�s�vel,

Ajkadon egy szents�gtelen cs�kkal,

Melyet att�l kapt�l, ki miatt �tra kelt�l.

Feledett �lmok ut�n kutatva,

H�tran�zni �jra, �s mindig,

Indulni el, ism�t �s �r�kk�.

�lmok sz�rny�n sz�llsz,

R�zsasz�n felh�ben �lmodsz,

Elveszel a Mes�ben, elhagyod az �letet.

Te nevezed magad embernek?!

Hallgass, �s felelj, holott v�laszod ismerem,

Mit �rnek az igaz szavak egy hazug vil�gban?

Mi t�rt�nik, ha az igaz szavak hazug f�leket s�rtenek?

Azonnal odakapnak, v�dve, �vva, d�delgetve,

H�r�tanak, �s elfelejtenek.

Hi�ba igaz, hi�ba a m�lt, a jelen,

Nekik az a hamis �s hazug, mert nem is sejtik…

Hom�lyban �lnek, hov� nem jut el a Napkelte l�ngja,

Ez�st�s dereng�sben, aranyl� �let hi�ny�ban,

Ha kihuny az �let, az igaz,

Ott puszt�n hal�l marad, f�rtelmes vad,

�s hullaszag…

De ha esk�dt�l, fogadt�l H�s�get,

Hirdetted az Igaz Szavak erej�t,

�g�rt�l Napfelkelt�ken �t,

Hited, k�ny�rg�sed, meghallgat�sra tal�l.

Nem fent, nem a kavarg� ac�lhom�ly felett,

El�tted, keletre, mely fel�l az �j �g�ret kecsegtet.

�j �g�ret, hajnal el�tt, els� napsugarak l�tom�sa el�tt,

V�r�sl� p�r az �g alj�n, aranyl� ringat�z�s sodr� foly�k perem�n.

Mag�val ragad, el nem enged, de nem is hagyn�d…

Megfogadtad, el�re l�ttad, tudatod alatt nagyon j�l tudtad,

Bossz�t esk�dtem, Bar�tot fogadtam egy hajnal, egy �jjel,

Mikor a Hold magasan j�rt az �gen…