Abszurd egypercesek, részlet

-          Az emberek nem akarják feladni féltékenykedéseiket és szorongásaikat, megbántottságukat és bűntudatukat, mert ezek a negatív érzések biztosítják számukra a ˝tüzet˝, azt az érzést, hogy élnek- mondta a Mester.

Ezt a következő történettel szemléltette:

A helyi postás a kerékpárjával keresztülvágott a réten. Körülbelül a közepén lehetett, amikor egy bika megpillantotta és űzőbe vette. A szerencsétlen férfi épp hogy elérte a kerítést.

- Majdnem elkapott- mondta a Mester, aki tanúja volt az esetnek.

- Majdnem- mondta az idős ember szuszogva-, majdnem elkap minden alkalommal.

Egy kíváncsi tanítvány azt kérte:

-          Adj nekünk valami kapaszkodót arra, hogy hogyan ismerjük fel a megvilágosult embert!

A Mester ezt válaszolta:

- Tessék, íme egy: Ha azt kérded magadtól, hogy te őrültél meg, vagy mindenki más?

A Mester nem volt hajlandó haladásnak nevezni a modern technológiát, bármennyire elbűvölte is.

Számára az igazi haladás a szív haladása volt vagy a boldogság haladása, és nem az agy haladása vagy a ˝szerkentyűhaladása˝.

-          Mit gondol a modern civilizációról?- kérdezte tőle egyszer egy riprter.

-          Azt, hogy az nagyon jó lenne- hangzott a válasz.

A legtöbb szociális munkás ellen a Mesternek az volt a kifogása, hogy reformokat keresnek és nem forradalmat.

- Volt egyszer egy nagyon bölcs és szelíd király- mondta-, aki arról értesült, hogy néhány ártatlan ember is van az állami börtönben. Ezért aztán elrendelte, hogy építsenek egy másik, kényelmesebb börtönt az ártatlanok számára.

A Mester állandóan arra emlékeztette az embereket, hogy az életük olyan, mint a robotoké.

- Hogyan nevezhetitek magatokat emberi lényeknek, amikor minden egyes gondolatotok, érzelmetek és cselekedetetek mechanikus, nem belőletek fakadó, hanem a neveltetésetekből?

- Feltörheti-e valami a neveltetést, hogy szabaddá tegyen bennünket?- kérdezték a tanítványok.

- Igen, a tudatosság.

Aztán egy pillanatnyi gondolkodás után még hozzátette:

-          És a katasztrófa.

-          A katasztrófa?

-           Igen. Egy minden ízében angol úriember mesélte nekem, hogy miután hajótörést szenvedett az óceánon,s  már egy órája úszott együtt egy másik angollal, végre sikerült leráznia a neveltetéséből adódó beidegződéseket, és megszólította.

-          És mit mondott?

-          Azt, hogy elnézését kéri, amiért így megszólítja, anélkül, hogy be lennének mutatva egymásnak, de szeretné tudni, hogy jó irányba úszik-e Southamton felé?

Az önelégült prédikátor azt kérdezte:

-          Szerinted mi a legnagyobb bűn a világon?

-          Annak a személynek a bűne, aki másokat bűnösnek lát- felelte a Mester.