Akupunktúra

MOTTÓ

Helyzetmeghatározás

végem a célom:
tartok tőle és felé;
futásból állok

Ecce Homo

ravaszkodnunk kell:
egy sámli fölött se tud-
nánk átröpülni

Jégen

Ahogy elérem:
megfognám – tovább lököm.
Lehet nevetni.

Kettős

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja.

A Győzelem

célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek.

Altató

minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

Szabadság

távolodóban
hírdetem hűségesen:
csillagot, fénye

A Szeretett

hő nélkül ragyog:
tűzfényt, vízfényt visszaver:
nincs története

Az Egyéniségről

föl sem ismernék
a rólad készült képek,
ha látnák egymást

Civilizáció

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

Ecce Homo

fenyegetésük
mulatságos – de ahogy
félnek: megrémít

II
(IDÉZŐ JELEK)

A Haiku

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent –
Nehezebb lettem.

Metaoptika

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.

Érem

Aggódva mérem:
m i l y e n távolság l e h e t
fej s írás között

Ecce Homo

állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást

Ádám
for Christopher with love and squalor

micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl

Axióma

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
– szüntelen – süllyed

Egy Ajándék Elhárítása

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

Axióma

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

Ecce Homo

mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd

Pont

arányában nézd
a csigát igázó ház-
tartási gondot

III
(HASADÓ ANYAG)

Dupla-vagy-semmi

én azt a lelket
n e m b í r o m, ami a test
helyett: kárpótlás

Diagnózis

nem figyelünk, csak
számítunk egymásra. Nem
hangverseny: lemez

Axióma

mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni

Axióma

Isten nem hívő.
A nép nem demokrata.
A víz nem szomjas.

Katarzis-érem

(fej?)

pehelyke, áhí-
tattól visszafojtott lé-
legzetté tettél

(írás?)

Bármihez érek:
te zendülsz. Nyelved lettem,
harangom lettél.

Előbb És Utóbb

„ – Tudod, fiam, az ember hiába vigyáz, hiába
zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik."
(Kosztolányi: Fánika)

hűlt helyén holmi
meleg mocorgás múltán
mélyebb a hideg

Státusz

e fásvilághoz
érzékekenek öt sebén
által szögezve

Szinesztézia

meg se látom már
karcoltüveg-hangodat:
hallom: elmosódsz

Társasélet

fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

Evolúció

ugyanazt írom:
mindig más mindig másért
olvassa másnak

Ítélet

sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél

(

milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)

Gyakorlatok

próbáld kiinni
borodból az alkoholt.
A többit hagyd ott

én csak o t t vagyok,
hová állva jutok át
a mozgó kapun

képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

zsinegen horog,
boton zsineg ne legyen,
bot se, kezedben

ne dúcold alá
életeddel művedet:
sírodra omlik

fénybe bámulni,
míg megszűnik a viszony:
fény é s szem n e m l e s z

Patt

ha elmonhatnám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

Házassági Emlék-mű

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

Gyanú

hogyha részegnek
nézik az embert – máris
tántorogni kezd

 Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad
az nem is szeret

A Kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

Mindennapi Teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott" „az" „van"?

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

Halottak

képükkel falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör

Túlcsorduló Haiku: A Szépségről

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Szeretők

a világ egyik
fele róluk szól, a má-
sik róluk hallgat

APPENDIX

Az Emlékiratok
Utolsóutáni Mondata

nézve gyönyörű,
távolodó nyomokat,
szememből hó hull