-         Csak egy név…? – kérdezte félénken.

-         Asher – válaszolta majd tovább indult.

***

-         Solage hahó!! Itt vagy még?? – James már egy fél perce lengette kezét a húga arca előtt jobbra balra, de a lány mintha nyitott szemmel elaludt volna ebből semmit sem vett észre. – Tűz van ég a ház!!!! – kiáltott rá hirtelen az idősebbik testvér.

-         Mi?? Hol?? Merre?? Fussunk! – eszmélt fel a lány. Ijedten nézett a bátya arcába, aki eleinte csak mosolygott majd hangosan elkezdett nevetni. Solage mikor rájött, hogy bátyja csak ugratja, mérgesen nézett a nevetéstől a hasát fogó Jamesre.

-         Bocsi húgi – nyögte ki kit nevetés hullám között – de annyira elábrándoztál, hogy nem hatott rád más csak ez. – majd tovább nevetett.

Solage dühös volt, másra nem tudott gondolni csak az éjszakai látogatójára, aki azóta csak egyszer jelentkezett akkor is csak azért, hogy közölje, hogy maradnak.

***

-         Maradunk. – hallotta a távolból Solage. Már majdnem az álmok mezejére lépett. Ereje nem volt vissza szólni csak egy halk nyögésre futotta. Ismerős volt neki a lágy férfihang de nem tudta hova tenni. Lassan álomba merült.

Egy gyönyörű kertben találta magát, a virágok egymás után nyíltak kifele, mintha a nap csak azért kelt volna fel, hogy gyönyörködjön bennük. Lassan sétált a kis kaviccsal felszórt szűk kerti ősvényeken. Nem messze tőle egy csermely csordogált majd egy tóba torkollott. A tóban egy-két kacsa úszkált, nem zavartatták magukat azon, hogy közeledik feléjük valaki. Mintha már megszokták volna. Lassan sétálva elér a tó partjára majd leült egy öreg szomorú fűzfa árnyékába a földre, ahova egy pléd már le volt terítve. Az öreg fa ágai lomhán nyúltak a víz felé itt-ott eltakarva a kilátást. Egy kellemes férfihangot hoz magával a szél. Épp fordulna a hang irányába mikor hirtelen, változik a kép.

Sötét van, koromfeketeség, hideg van, csontig hatoló velőt rázó hideg. Fáj, minden egyes apró mozdulat fáj, nem kap levegőt, sípol a tüdeje. Csak az egyik szemét tudja kinyitni a másikat valami meleg ragacsos anyag nem engedi, hogy kinyissa. Valaki felemeli, hideg karok ölelik át a derekát, de még ez is fáj, halkan fel szisszen. A két kar tulajdonosa beszél hozzá, de nem érti mit mond. Az öntudatlanság sötét veremébe kezd belesüllyedni mikor egy éles fájdalom a nyakán vissza rángatja a valóságba. Hangok hagyják el a torkát, sikít, megpróbál kiszabadulni de az erős karok nem hagyják, érzi ahogy elszívják minden erejét.

A karok hirtelen elengedik vissza hanyatlik a földre. Fáj a nyaka, sajog az egész teste, mikor végre múlni érződik a fájdalom, valami meleg járja át az egész testét. Először kellemes majd idővel egyre forróbb lesz, az összes porcikája mintha tűzben égne. Érzi, ahogy elemészti ez az ismeretlen érzés. Éget hús csapja meg az orrát. Érzi a szagot, érzi a fájdalmat, hirtelen ráébred ő ég! Belülről emésztik fel a lángok. Valaki a sötétbe sírva sajnálkozik és bizonygatja, hogy ő nem ezt akarta. A Sírástól eltorzult a hangja nem lehet felismerni.

Hallani lehet a tűz által elemésztett csontok törését a velőt rázó sikítást, a sírva mondott sajnálat szavai. Aztán hirtelen csend támad…

-         Ébredj! – Solage érzi. Hogy valaki ül mellette és a két kezét megfogva erősen rázza.  – Ébredj! Csak egy álom volt, hallod?! – mikor Solage kinyitott a szemét hirtelen nem is tudta ki ül mellette. Nem is érdekelte a kezeivel a nyakába kapaszkodott és zokogott.

-         Nem akarom… Ne engedd… Kérlek. – mondta miközben egyre jobban búj a másikhoz.

-         Csss… Csak egy rossz álom volt. Nem fog megtörténi, nem kell aggódnod. – a lány elhúzódott kicsit a férfitől, mikor ismét az arcába nézett egy kék szempár nézett vissza rá. Most nem volt benne egy csepp szürke árnyalat sem. Nyugalmat árasztott magából semmi mást. Solage csak ekkor ébredt rá, hogy a pince mások számára ismeretlen lakója karjaiban van, és őt öleli.

-         Asher… - suttogta majd hirtelen támadt zavarában azt, sem tudta mihez kezdjen a helyzettel. – Ööö sajnálom…, hogy így… rád másztam... – hebegte zavartan majd kibontakozott az ölelésből. – Nem akartam csak rosszat álmodtam… és … és… - nem jutott eszébe semmi értelmes. A számára kínos csöndet a férfi törte meg.

-         Semmi baj. Mindenki álmodik rosszat.

-         Igen de akkor is… Uram isten…Ugye nem gondolod azt, hogy így akartam rád mászni??  - kérdezte fel sem pillantva Solage. Asher szemein valami átsuhant. Felállt az ágyról és nem mozdult.

-         Nem… Nem gondolom… Hisz én ráztalak fel. Most pedig aludj tovább.

-         Nem merek.

-         Egy álom miatt?

-         Ez nem csak egy álom… Már hetek óta álmodom ezzel a házzal… de mintha nem is én lennék a „főszereplő” hanem mintha valaki más bőrébe bújtam volna bele. És most…- Solage fölhúzta a térdeit majd a kezével átölelte őket és üveges szemekkel nézett maga elé. – az a szag… te nem érezted! – a lány maga elé emelte a kezeit és azokat kezdte el bámulni. – Nem érezted az égett hús szagát. – szólalt meg halkan. – Olyan volt mintha én égnék el elevenen. Fájt annyira fájt! Még most is érzem!! Az egész testem sajog, pedig itt ülök veled, és beszélek. Csak egy álom volt de mégis olyan mintha én éltem volna át, mintha velem történt volna meg!! Hetek óta álmodom hasonlókat, és nem tudom miért!!! – Solage szemeiből elkezdtek potyogni a könnyek. Asher nem akarta, mégis vissza ült a ágyra és átölelte a csendben zokogó lányt. Solage úgy kapaszkodott a férfiba, mint aki elveszne, ha elengedné.

-         Lehet egy kérésem? – kérdezte halkan rekedt hangon Solage.

-         Mit kívánsz sebzett angyalka? – kérdezett vissza a férfi furcsán mély de szívet melengető hangon.

-         Itt… Itt maradnál éjszakára?? – kérdezte félénken.

-         Miért szeretnéd, hogy maradjak?? – kérdezett vissza Asher, majd eltolta magától annyira a lányt hogy a szemébe tudjon nézni. Solage csak nézett azokba a babonázóan kék szemekbe, majd a válasz csak úgy kicsúszott a száján.

-         Mert félek egyedül… - mondta. Amint elhagyta a száját a mondat meg is bánta, hogy kimondta. Nem szeretett senkire ráakaszkodni és a nyakán lógni, mint egy kolonc, mert ő fél. Mindig is úgy gondolta, hogy akik mellette vannak, azok azért tegyék, mert ott akarnak állni mellette jóban, rosszban. – Sajnálom… - hajtotta le a fejét – Felesd el amit mondtam, nem akarok kolonc lenni senki nyakán sem. – fordította el a fejét a lány.

-         Nem vagy kolonc a nyakamon. Maradok… de, csak ha szeretnéd. – jött a válasz, amin a lány kicsit meglepődött. Hitetlenkedve nézett vissza a férfire majd lassan bólintott. Asher felállt és elindult a szobában fellelhető egyetlen fotel irányába. Solage értetlenül nézett utána.

-         Mégis elmész? – kérdezte halkan. Hangja remegett a visszatartott sírástól.

-         Dehogyis angyalka – fordult vissza – csak leülök ide. – mutatott a menetele céljára.

-         Az kényelmetlen. – mondta szem lesütve a lány. – Az ágy meg elég nagy. Nyugi nem mászok rád, már mondtam. – tette hozzá sietve még mindig szem lesütve. Nem mert felnézni, kicsit tartott a választól. A férfi nem válaszolt semmit csak elindult az ágy másik oldalára. A lány érezte, hogy az ágy másik végére leülnek, egy megkönnyebbül sóhaj szaladt ki a száján, majd arra nézett. Asher épp a párnákat pakolta a háta mögé. Teljesen elmerült a foglalatosságban. Solage teljesen megbabonázva nézte a férfi arcát. Csak akkor kapott észben, amikor kérdőn nézett vissza rá. Zavartan maga elé meredt.

-         Bocsi csak azt hittem, hogy te is alszol majd. – felelte zavartan valami féle magyarázat képpen.

-         Nem vagyok álmos, inkább majd figyelek. Ha megint rosszat álmodsz, felkeltelek. – Solage bólintott. – Jó éjt. – mondta, majd nyugovóra hajtotta a fejét.

-         Jó éjt angyalkám.

Az éjszaka nyugodtan telt. Solage végig aludta az egészet és Asher végig virrasztotta vele. Reggel mikor a lány felébredt a férfi már nem volt ott. Solage kicsit szomorúan vette tudomásul, hogy félig-meddig önkéntes álom őre csendben távozott egy szó nélkül.

***

- Fújódj fel! – mondta bátyának mérgesen Solage. Maga sem tudta miért volt pontosan mérges. Bátyára James-re mert hülye tréfákat űz vele, vagy magára, mert csak Asher-en jár az esze. Mérgesen elcsörtetett a szobájában. Miután az ajtót becsapta kicsit lenyugodva vetette magát az ágyra. Egy pár perc múlva vette csak észre, hogy abba a párnába fúrja bele az arcát, amelyiknek Asher neki dőlt. Kellemes illatot árasztott még mindig magából, majdnem olyat, mint a férfinek van. Mérgesen dobta el a párnát a szoba legtávolabbi felébe. Mérgében úgy döntött elmegy lezuhanyozni, hátha lenyugszik. Később egy jó forró fürdő után nyugovóra tért nem is sejtve mit tartogat még az este…