-Maga meg kicsoda? –k�rdezte m�gk�v�lten Jessica.

A f�rfi olyan harmincas lehetett, magas, j� fel�p�t�s�. Barna haja k�cosan hullott a szem�be. A szem�be, mely olyan z�ld volt, mint a tenger. Jessic�nak el kellett ismernie, hogy nagyon j�l n�z ki. De a t�ny, hogy egy sz�l nadr�gban �s �pp k�v�t f�z, (val�sz�n�leg az anyj�nak) r�gt�n ellenszenves� tette.

- A nevem Dave. –mutatkozott be, �s mosolyogva kezet ny�jtott. – Te nyilv�n Jessica vagy.

- Igen. –Jesica nem r�zta meg a fel� ny�jtott kezet. –Maga meg nyilv�n az any�m pasija!

Tudta, hogy nagyon bunk�n viselkedik, m�gsem �rdekelte. L�tsz�lag Davet sem izgatta k�l�n�sebben.

- Rem�lem te nem vagy olyan elk�nyeztetett kisgyerek, aki r�gt�n hisztizni kezd, ha tal�lkozik az anyja bar�tj�val! –h�t ezzel az eleven�be tal�lt.

- Nem! –v�laszolta morcosan. – Felt�ve am�g a bar�t nem akar apucit j�tszani!

- Ez csak term�szetes! –mosolygot Dave. –Akkor elfogadod a b�kejobbot?

Jessica kelletlen�l, de elfogadta.

Lehet, hogy Dave az anyja bar�tja, de el kell ismerni, remek diplomata lenne bel�le.

Melinda pont ekkor l�pett a konyh�ba. L�tszott rajta, hogy m�g csak most kelt f�l, test�t csak egy feh�r k�nt�s takarta. Zavartan pislogott, Jessic�r�l Davera.

- L�tom megismerkedtetek! –mondta feszengve, �s a haj�ba t�rt.

- Igen. –morogta Jessica.

- Igen! Nagyon helyes l�nyod van Melinda! –mosolygott Dave.

- �h igen! –Melinda m�g mindig zavarba volt. Majd Jess-hez fordult. –�s milyen volt Cissy�kn�l? –k�rdezte. –Mi volt a baj?

Jessic�t v�ratlanul �rte a k�rd�s. Kicsit elpirult, de gyorsan kiv�gta mag�t.

- A sz�lei m�r megint elutaztak, �s � egyed�l van otthon! Tiszt�ra ki volt bukva! –hazudta. –Megk�rte, hogy Andyvel menj�k �t �jszak�ra, �s tartsunk egy csajos est�t. De lemer�lt a k�rty�m, �s nem tudtalak felh�vni. Gondoltam �gyis meg�rten�d!

Azzal neki�llt reggelit k�sz�teni. (Szok�sos di�t�s zabpehely)

Az anyja l�tsz�lag semmit nem vett �szre a hazugs�gb�l, mivel nem k�rdezett vissza. Davet n�zte. Jess most kifejezetten �r�lt, hogy itt van a pasi.

- Elmegyek fel�lt�zni! –mondta p�r perc k�nos csend ut�n Melinda.

Mikor ki�rt a k�nyh�b�l Dave fordult hozz�.

- Legk�zelebb ne magyar�zkodj ennyit, ha f�llentesz! –mondta mosolyogva. –A fiaim is mindig �gy buktak le!

Jess nem tudta mit v�laszoljon. Tagadjon, vagy m�rges legyen-e a tan�cs�rt, �s a bizalmaskod�s�rt. V�g�l csak annyit k�rdezett:

- Vannak fiai?

- Igen. De k�rlek tegezz! Kett� is.

- �s h�ny �vesek? –k�v�ncsiskodott tov�bb Jess.

- H�t a kissebbik, Will, 19, most �rets�gizett. A nagyobbik 23.

- �t hogy h�vj�k?

Nem tehetett r�la, nem tudott lakatott tenni a sz�j�ra. Pedig elhat�rozta, ha az anyj�nak valaha pasija lesz, ut�lni fogja. De Dave teljesen norm�lisnak t�nt.

-Jacknek.

Jessica nem akart tov�bb k�rdez�sk�dni. Mivel Dave itt el�g sz�kszav�nak l�tszott, ink�bb bekapott egy kan�l m�zlit. Szerencs�re megjelent az ajt�ban Melinda.

- Kicsim mit tervezel m�ra? –k�rdezte.

- D�lel�tt elmegyek Parkinson�k-hez vigy�zni Amy-re, �s John-ra. D�lut�n pedig tanulnom kell!

Melinda d�bbenten n�zett r�.

- Szombaton? Nem tal�lkozol ma Armsteddel?

Jessic�nak �sszeugrott a gyomra. Az anyja enn�l rosszabbat nem is k�rdezhetett volna.

- Dolga van ma. –ny�gte ki v�g�l.

- Oh �retm! –majd Davehez fordult. – �tj�ssz vacsor�ra?

- Sz�vesen! –v�laszolta r�gt�n. – Persze, csak ha nem zavarok!

Melinda Jessic�ra n�zett.

- Most mit akar? –gondolta Jess. – �gyis j�n, akkor meg nem t�k mindegy, hogy �n mit akarok?

- Fel�lem. –mondta, azzal fel�llt.

A l�pcs�r�l m�g hallotta, ahogy az anyja odas�gja Davenak.

- M�g meg kell bar�tkoznia a helyzettel!

Jessica idegess�ge r�gt�n elsz�llt, amint bel�pett a Parkinson h�zba. Amy �s John kit�r� �r�mmel ugrottak a nyak�ba.

- Jessica! –kiab�lt�k.

Miut�n siker�lt lefejtenie mag�r�l a kicsiket, Mrs. Parkinson el� l�pett.

-J�napot Mrs. Parkinson! –ny�jtott kezet. –Hogy van?

Mrs. Parkinson kedvesen mosolyogva kezet r�zott vele. Nagyon eleg�ns n� volt. Most is, fekete haj�t szoros kontyba k�t�tte, �s hajsz�lcs�kos, k�k kiskoszt�m�t viselt. L�tszott, hogy j�l megy nekik.

- Jajj Jes dr�g�m, �gy �r�l�k, hogy el tudt�l j�nni! –lelkendezett. (ez egy ideges�t� szok�sa volt) – Tudod a f�rjem elutazott, �s nekem is ma lesz egy �zleti t�rgyal�som! �s eg�sz napos! Tudom, hogy szombat van, �s mekkora �ldozat t�led, hogy vigy�zol ezekre a rosszcsontokra, de itt tudn�l maradni hatig? A dupl�j�t fizetn�m, mint rendesen!

Jessica majdnem elnevette mag�t. Kev�s kellett, hogy az eleg�ns Mrs. Parkinson t�rdre vesse mag�t el�tte!

- Persze Mrs. Parkinson, sz�vesen! �s nagyon k�sz�n�m, hogy megint engem h�vott!

- Ugyan ki m�st? A gyerekek oda vannak �rted!

- �s �n is �rt�k! –simogatta meg a kis Amy fej�t, aki most b�jt oda hozz�.

Mrs. Perkinson megnyugodva, hogy csemet�i j� kezekben vannak, f�l �ra m�lva m�r ott se volt.

- Jessica megn�zed az �j bab�mat? –cincogta Amy.

- Jess j�tszunk a vonatommal? –r�ngatta a ruh�ja ujj�t John.

Amy 4 �ves volt, John pedig 5. �s borzaszt�an f�raszt�ak. Jess eb�dre �gy �rezte mag�t, mint akit megr�gtak, �s kik�ptek. �gy eb�d ut�n � is lefek�dt aludni egy picit, a kicsikkel.

A telefon cs�rg�s�re �bred. 3 �ra volt.

Gyorsan kisurrant a gyerekszob�b�l, �s felvette.

-Hallo!

-Szia Jessy-baba! Na mizujs? Tal�lkozunk ma? –Armsted �gy besz�lt, mintha nem t�rt�nt volna tegnap semmi.

-Nem hiszem! –v�laszolta Jessica.

-Jaj baby ugye nem vagy r�m m�rges? –k�rdezte flegm�n Armsted. –Tegnap kicsit be voltam r�gva, amiatt besz�ltem veled olyan cs�ny�n. Megbocs�tasz?

Jess nem tudta mit csin�ljon. V�g�lis szereti Armstedet. Ez volt az els� ilyen kisikl�sa.

-Rendben! –mondta. –De ki kell engesztelned!

-Ez csak term�szetes! –hallatszott a hangj�n, hogy vigyorog. –Mit sz�ln�l ma este egy vacsihoz? Csak mi ketten?

-J�l hangzik. –v�laszolta habozva.

-Akkor nyolcra �rted megyek! Na cs�! –azzal lerakta.

A besz�lget�s v�g�n mindketten m�st gondoltak.

Jess azt, hogy j�l d�nt�tt, hogy megbocs�tot. Hisz Armsted olyan kedves fi�.

�s Armsted:

-Ezzel a csajjal b�rmit meg lehet tenni.