Öröklődő álmok

9.Fejezet

A társaság döbbenettel figyelte Hanna műsorát. Még Sarah is csodálattal hallgatta, milyen szépen énekel a lány. Layla összebarátkozott Rose-val és a testvérpárral. Megegyeztek, hogy amíg Hanna itt tartózkodik addig az Arany Főnix vendége lesz a szállodában. Az est végén mindenki távozott. Kikéve a testvérpár egyik tagját, aki elfoglalta lakosztályát az épületben.

Másnap az újságok is lehozták az eseményen történteket. Nem egy cikkben megemlítették Hanna nevét és fegyelemre méltó hanját. Leon is találkozott egy ilyen írással miközben a reggeli kávéja mellett olvasott. A cikk mellé még képet is mellékeltek. Ez már sok volt Leonnak azok után, hogy az ő műsoráról épp csak pár sort jelentettek meg és azt is alig feltűnő helyen. Dühítette, hogy egy fiatal csitriről többet írtak, mint róla, az elismert nagy Leon Oswaldról.Emellett a lány húga az ő partnere. Már bánta, hogy csak azért válsztotta partnerének, hogy betörje. Bár még mindig idegesítette, hogy a lány nem tiszteli és fél tőle.

Valamiért fura érzése volt a testvérpárral kapcsolatban, ezért úgy dönött mindent kiderít róluk.

Sophie és Rose épp a reggeli kocogásból tértek vissza. Útjuk a gyakorló termek felé vezetett.

Mikor odaértek meglepetten figyelték, hogy kik gyakorolnak. Layla és Hanna elképesztő mutatványokat hajtottak végre. Mikor felfigyeltek az újonnan érkezettekre leugrottal a kötélről, hogy köszöntsék őket.

-Sziasztok – szólalt meg Sophie

-Nem is tudtam, hogy te is artistának készülsz- jelentette ki Rose meglepetten

-Mert nem is-sóhajtott Hanna

-De miért?-kérdezte egyszerre Rose és Layla

-Mert nem akar ő is csalódást okozni- szólt közbe szomorúan Sophie

-Ez nem igaz te is tudod- mondta Hanna

-Dehogyis nem ezt te is tudod! Sokra vihetnéd te is ebben a szakmában, ha nem akarnál neki megfelelni

-Ez nem igaz! Én énekelni szeretek – győzködte Hanna a húgát

-Tény, de mellette képezhetnéd magad artistaként

-Nah jó én itt befejeztem a beszélgetést. Nem vitázom veled- majd elment az öltözők felé

-Gyáva! Tudod, hogy igazam van!-üvöltött még utána Sophie

Ezek után a másik két lány próbálta kideríteni, mi volt a vita tárgya. Azonban ezt a testvérpár egyik tagja sem akarta megosztani velük.

A napok teltek és a testvérek viszonya kezdett rendeződni. Hanna mivel nár nap múl visszautazik Londonba, úgy döntött a hátralévő időt testvérével tölti. Béke ajánlatként felajánlotta, hogy edzenek együtt abban a pár napban.

-Hát nem is tudom. Azt hittem nem szereted – válaszolta Sophie

-Ezt egy szóval sem mondtam.Csak azt, hogy számomra a zenei tanulmányaim fontosabbak.

- Na jó, csináljunk pár nyújtást és utána gyakoroljunk

-Jó de maradjunk a kötélnél és az ugróasztalnál, mert én még nem tudom a trapézokat használni

-Hidd el nekem meg fogod tanulni!- jelentette ki Sophie bizakodó mosollyal kísérve

A lányok fantasztikus mutatványokat csináltak. Bár Sophie lendületesebb, Hanna inkább kecsesen mozgott az összhang mégis tökéletes volt közöttük. A gyakorlást azonban egy személy zavarta meg.

-Mégis mit képzelsz magadról, hogy őt is idehozod gyakorolni? Itt csak a társulat tagjai edzhetnek- szólt egy hideg férfi hang, melynek tulajdonosa Leon volt.

-Kalos engedélyezte és egyébként sincs jogod beleszólni- jelentette ki Hanna

-Velem szemben ne merészelj ilyen hangot megütni- szólt a férfi

-Mert mi lesz? Magának sincs joga így beszélni velem – feleselt vissza a lány olyan hideg és mégis dühös hangon  amin még húga is meglepődött

-Ami azt illeti idősebb vagyok nálad és elég elismert világszerte. Tisztelned kell!

-Nálam a tiszteletet ki kell érdemelni- mondta a lány miután leugrott a kötélről- Csak azért nem fogok felnézni magára, mert tehetséges artista. Emberként egy csődtömeg, fogadni mernék, hogy nincs is rendes magánélete. Hogy is lehetne egy olyan alaknak, mint maga! – mondta hideg gúnnyal a hanjában Hanna, amivel nagyon feldühítette Leont

-Túl messzire mentél! Nem tudsz rólam semmit – jelendette ki Leon

- Talán igen talán nem – folytatta a lány de hirtelen szédülni kezdett és nem tudta folytatni a vitát. Épp ekkor jelent meg egy nő az ajtónál. Amint meglátta, hogy a lány mindjár elájul odarohant a kis csapathoz.Mikor közelebb ért Leon ekkor ismerte fel ki is ez a nő.

-Te? – kérdezte meghökkenve, azonban az ismeretlen nem is figyelt rá.

-Leesett a vércukor szintje- jelentette ki a nő majd Sophie-hoz fordult- beadta már az adagját?

- Azt hiszem nem- válaszolta ilyedten

- Nézd meg a táskáját, hátha van nála egy adag!- utasította a lányt

-Oké- pár másodperc múlva már szaladt is vissza – Tessék!

-Rendben, mindjárt jobban lesz- jelentette ki a nő. Majd Leonhoz fordult, aki eddig értetlenül figyelte az eseményeket – Beszélnünk kell! – aztán oda szólt Sophie-nak – Te addig fektesd le őt az őltözőben!