Fény és Sötétség, Vég és Öröklét

Evezz távoli vizekre,

Járj be ismeretlen vidékeket,

Maradj önmagad, térj vissza,

Merülj el az érzésben és robbanj!

Lobbanjon lángra a szikra,

Éledjen újjá a tűz, és váltson világot!

Feledd a sötétséget,

Lépj a fénybe, az alkonyba,

vagy a napkeltébe, és ne gondolj másra!

Járj, kövesd a fényt, merülj el benne!

Kacagj a mámortól,

Érezd a szíved diktálta ritmust, és élvezd!

Harcolj, ne menekülj,

Fordulj meg, ne fuss el,

Sikíts, és az éjszaka mélysötét tükre megreped,

majd szilánkokra törik, szétszóródik a világban.

Nézd, figyeld őrjöngve,

az éjszaka csillogó szilánkjai belevésznek a nappalba,

És elmúlik a remény, tisztaság, helyét átveszi a kétség és homály.

Mindig lesz új nap, de mindig véget is ér.

Kövesd tanácsomat, parancsomat, kérésemet…!

Járj a fényben, a tisztában, a gyönyörűben, a nappal világában!

És ne nézz hátra az örökbe, a széthullottba, az életet oltalmazóba.

Ha messze mész, nem kell visszanézz…

Hol minden kezdődik, hol minden véget ér,

Várok rád, ott leszek, és el nem engedlek többé…