Gondolatok a gy�szr�l

Egy �tlagos fiatal l�ny voltam. �letvid�m, kiss� felel�tlen tizen�vesnek sz�m�tottam. Figyeltem a bar�taimra, a csal�domra �s az idegenre is, aki csak �gy els�t�l mellettem. Szerettem n�zni a v�rost �s a benne �l� embereket, ihletet adott. Ihletet az �r�shoz. Mint sok velem egykor� akkoriban �n is �rtam. Term�szetesen mind fiatalok voltunk, az �letr�l sem volt sok fogalmunk, egyszer�en csak �lvezt�k azt. A „m�veink”  gyerekesek  �s l�nyegtelen t�m�kat dolgozotak fel. Mint m�r eml�tettem csak egy l�ny voltam rengeteg bar�ttal.M�g nem t�rt�nt valami…

M�g mindig eml�kszem a napra. Egy k�v�z�ban �ltem n�h�ny bar�tn�mmel �s l�nyos dolgokr�l csevegt�nk. Azt�n cs�rg�tt a telefonom �s �n felvettem … az�ta is b�nom. Egy olyan h�rt k�z�ltek velem, ami el�sz�r el sem jutott a tudatomig. Azt�n k�pszakad�s. Otthon voltam. Mindenki szomor� volt �s sajn�lkozva n�zett r�m. M�g mindig nem tudtam felfogni. M�snap mikor felkeltem azt hittem �lmodtam, de nem…. T�nyleg megt�rt�nt. Elvesztettem valakit. Egy olyasvalakit, aki fontos volt a sz�momra. Egy embert, aki nagyon j�l ismert. �s egy bar�tot, aki meghat�roz� szem�ly volt az �letemben.

Elj�tt a temet�s napja is. K�r�l�ttem mindenki feket�ben volt, n�h�nyan fel-fel zokogtak. M�g az id�j�r�s is az esem�ny hangulat�t t�kr�zte. K�s� �szies id�j�r�s volt, a sz�l f�jt �s borong�s volt az �g. �s �n csak figyeltem. Figyeltem az emberek mozdulatait, az arcukat �s els� sorban a tekintet�ket. �gy m�g rosszabb volt. Ekkor a pap elkezdte a gy�sszertart�st. �n csak �lltam �s m�g mindig az emberek tekintet�t figyelve. A szem�kbe n�zve l�ttam mit �lnek �t, mit �reznek. F�jdalom. Hat�rtalan f�jdalom �radt a szemekb�l. Az a fajta f�jdalom ami a sz�v�nkbe mar. Amit�l �r�k�s gomb�c van a torkukban �s amit�l m�r szinte fulldokolva s�runk. �s �n mindezt l�ttam rajtuk �s irigyeltem �ket. Most sokan nem �rtik mir�l is besz�lek. Hisz hogyis irigyelhettem ezt a f�jdalmat? �gy hogy nekem rosszabb volt. �k legal�bb �reztek valamit. �n semmit, csak a teljes �ress�get. Mi�ta k�z�lt�k velem a h�rt, az�ta nem vagyok �nmagam. K�ptelen vagyok b�rhogy is reag�lni a t�rt�ntekre. K�ptelen voltam s�rni, a szemeim olyanok voltak, ak�r a sivatag: sz�raz. �s az�ta k�ptelen vagyok ak�r egy sort is �rni. Mik�zben �n a gondolataimba menek�l�k elkezd�dtek a gy�szbesz�dek. Majd v�get �rt a szertart�s. Mindenki a fogad�sra, ment kiv�ve �n. Ott maradtam �s csak n�ztem a s�rt. Nehezen fogadtam el a t�t�nteket.

Most az �vek m�l�s�val m�r k�nnyebb, de az�ta se tudtam s�rni. �s most szint�n egy temet�sre megyek. B�r a mostani elhunyt nem �llt hozz�m olyan k�zel, m�gis ugyan azt �rezem, mint r�gen. Az egyh�zi szertart�snak hamar v�ge lett �s most k�vetkeznek a gy�szbesz�dek. Egy id�sebb �r l�p ki a t�megb�l. Azt mondja sz�m�ra ez a vers mindent elmond. Kosztol�nyi Dezs�t�l a Halotti besz�det olvassa f�l.

L�tj�tok feleim, egyszerre meghalt
�s itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismert�k �t. Nem volt nagy �s kiv�l�,
csak sz�v, a mi sz�v�nkh�z k�zel �ll�.
De nincs m�r.
Ak�r a f�ld.
Jaj, �sszed�lt
a kincst�r.

Okuljatok mindannyian e p�ld�n.
Ilyen az ember. Egyed�li p�ld�ny.
Nem �lt bel�le t�bb �s most sem �l
s mint f�n se n� egyforma k�t lev�l,
a nagy id�n se lesz hozz� hasonl�.
N�zz�tek e f�t, ez �sszeoml�,
kedves szemet. N�zz�tek, itt e k�z,
mely a kimondhatatlan k�dbe v�sz
k�v� meredve,
mint egy ereklye,
s r� �k�r�ssal van karcolva ritka,
egyetlen �let�nek �si titka.

Ak�rki is volt �, de f�ny, de h� volt.
Mindenki tudta �s hirdette: � volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az �telt, .
s sz�lt ajka, melyet mostan lepecs�telt
a cs�nd, s ahogy zengett f�l�nkbe hangja,
mint v�zbe s�llyedt templomok harangja
a m�lybe lenn, s ahogy azt mondta nem r�g:
"�des fiacsk�m, egy kis sajtot enn�k" ,
vagy bort ivott �s boldogan meredt a
kez�ben �g�, olcs� cigaretta
f�stj�re, �s futott, telefon�lt,
�s sz�tte �lm�t, mint sz�nes fon�lt:
homlok�n felt�nd�k�lt a jegy,
hogy milli�k k�zt az egyetlenegy.

Keresheted �t, nem leled, hi�ba,
se itt, se Fokf�ld�n, se �zsi�ba,
a m�ltba sem �s a gazdag j�v�ben
ak�rki megsz�lethet m�r, csak � nem.
T�bb� soha
nem gy�l ki halv�ny-furcsa mosolya.
Szeg�ny a forgand�, t�nd�r szerencse,
hogy e csod�t �j�lag megteremtse.

�des bar�taim, olyan ez �ppen,
mint az az ember ottan a mes�ben.
Az �let egyszer csak �r�ja gondolt,
mi meg mes�lni kezdt�nk r�la: "Hol volt..."
majd r�zuhant a m�zs�s, sz�rny� mennybolt,
s mi ezt mes�lj�k r�la s�rva: "Nem volt..."
�gy fekszik �, ki k�zdve t�rt a jobbra,
mint �nmag�nak dermedt-n�ma szobra.
Nem kelti f�l se k�nny, se sz�, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a vil�gon egyszer.

A vers hallat�n furcsa �rz�sek t�madnak meg �s �n nem tudok mit tenni. Eml�kek sokas�ga jelenik meg el�ttem. Mind egy szem�ly k�r�l forog. Olyan eml�kek is eszembe jutnak eme sz�momra vil�got jelent� szem�lyr�l, amiket m�r nagyon r�gen elfeledtem. �s az utols� eml�kfoszl�nyban m�g sem � szerepel. Egy id�s h�lgy az, aki �pp felolvas. N�mi gondolkod�s ut�n r�j�v�k, hogy a r�gi k�z�piskolai irodalom tan�rom az. Most m�r �rtem.

Teljesen tiszt�v� v�lt az eml�k. Az �r�n �lt�nk �s Kosztol�nyir�l tanultunk �s � �pp ezt a verset olvassa f�l. Sokan nem figyeltek, ez�rt ideges volt. Pr�b�lta felolvasni a verset. Szemeiben k�nnyek csillogtak �s m�gis egyfajta tisztelet sug�rzott bel�le. Mikor v�gzett a felolvas�ssal megt�r�lte a szemeit �s komoly hangon sz�lt hozz�nk. Sz�dni pr�b�lt minket de nem igaz�n tudott. El-elcsukl� hangon magyar�zott nek�nk a versr�l. Azt mondta, hogy egyszer� fogalmaz�s�, m�gis azok �rthetik csak igaz�n, akik m�r elvesztettek valakit. Szemei elhom�lyosultak a k�nnyekt�l �s �gy folytatta: „ Azok sz�m�ra, akiknek egy szerett�k elhunyt ez nem egyszer�en csak egy vers. Nem tudj�k �gy felolvasni vagy v�gig hallgatni, hogy a sorokhoz ne t�rsuljon egy arc. Egy arc, mely sokat jelentett nek�nk �s mely annyi eml�k�nkh�z kapcsol�dik….”  Itt az eml�kem kezdett halv�nyulni, de most m�r meg�rtettem mit is akart mondani nek�nk. A f�jdalom hirtelen el�nt�tte a sz�vemet �s egy k�nnycsepp gurult le az arcomon. Ebben a f�jdalomban minden benne volt. Egy elvesz�tett szem�ly, egy bar�t eml�ke �s maga az �let is. �s most m�r k�pes vagyok minderr�l �rni. �rni az � eml�k�re.