Öröklődő álmok

6.Fejezet

Sophie reggel a futásból hazaérve épp zuhanyozni készült mikor megjelent előtte lebegve egy kis alak.

-ÁÁÁÁÁÁ – kezdett hisztizni a lány ilyedtében

-Hé kislány nyugi, ne ilyen hangosan – próbálta csitítani a kis alak

-Mégis mi a fene vagy? – fakadt ki a kérdés a lány szájából

-Én Fantom vagyok a színpad szelleme és Te vagy a következő kiválasztott – mutatkozott be a kis lény

-És mégis akarsz tőlem? – kérdezte enyhén hisztérikus állapotban

-Az előbb mondtam Te vagy a következő kiválasztott, akiből igazi sztár lehet – válaszolt Fantom

-De mért pont én? Hisz még nem is vagyok igazi artista – érdeklődött tovább

-Kiválasztott nem az lesz aki csak tehetséges, szívből szeretnie kell hozzá a színpadot.

-Tényleg?

-Igen

-Mesélj nekem még elről a dologról! – kérlelte a lány kíváncsiskodva

-Hát rendben. Mit szeretnél tudni?

-Ööö… sok kiválasztott volt már? Mégis mit jelent hogy kiválasztott vagyok és tényleg sztár lehetek? – fakadtak ki a kérdések a lányból

-Akkor vegyük csak sorba. Igen volt már pár kiválasztott, de nem mindegyik válhatott igazi sztárrá. A kiválasztottak segítségemmel olyan mutatványokat vihetnek véghez, mit előttük még senki nem tudott vagy látott.

-Mért mondtad azt, hogy nem mindenki válhatott igazi sztárrá? Mi történt az előzőkkel?

-Tudod a kiválasztottak dolga nem egyszerű. Volt aki annyira csalódott, hogy elvesztette a bizalmát a színpad és az emberek felé…-vált komorrá Fantom hangja

-És ezután mi történt vele?

-Új életet kezdett

-És milyen artista volt?-kíváncsiskodott tovább

-A legjobb, a világ első igazi sztárja – mondta szororúsággal a hangjában

-Látom fontos volt számodra

-Igen, de nem csak nekem. Mindazok számára akik ismerték fontos volt. Életet adott a színpadnak és az előadásoknak. Minden társából a legjobbat hozta ki, ahogy magából is.

-Nagyszerű ember lehetett.

-Igen, a mai napig az, csak már nem mint artista.

Fantom arcám látni lehetett, hogy az emlékek sebeket téptek fel benne. Bár próbálta nem mutatni érzéseit, a lány mégis észrevette. Próbálta másra terelni a témát, hátha ezzel fel tudja vidítani a kis lényt.

-Amúgy nem tudod véletlenül mért van itt ez a szög az ajtó fölé verve? Kíváncsi vagyok ki lakott itt előttem? Te nem tudod? - kérdezte Sophie

-Egy Angyal, egy igazi angyal lakott itt régen. A többire meg majd legközelebb válaszolok.

-Ő lakott itt igaz? Az artista akiről meséltél

-Most mennem kell, még látjuk egymást. – és válasz nélkül eltűnt.

Nem sokkal később a zuhanyzással végezve Sophie gyorsan felöltözött majd rohant a színpad általi balettórára. A terem ahova mennie kellett hatalmas volt  tele tehetséges artistákkal. A lány nem izgult, édesanyjának köszönhetően évekig balettozott. A teremből sokan furcsán néztek rá, nem tudták hogy került ide, hisz a válogatások már pár hónapja lezárultak.

Ekkor belépett a tanár a terembe és az óra kezdetét vette.

Az artistáknak először piruetteket kellett csinálni, majd más lépéseket is. A tanár felfigyelt arra, hogy Sophie minden mozdulatot milyen tökéletesen teljesít. Oda is ment hozzá, mivel eddig még ő sem találkozott ezzel a tehetséggel.

-Remek, egyszerűen remek – mondta a lánynak – Szabad megtudnom a nevét?

- Sophie Enna Bonweille – válaszolta

-Nagyon örülök, hogy meg ismerhetem. Ritkán találkozom ilyen fiatal tehetséggel. – adott hangot csodálatának az oktató

- Nagyon szépen köszönöm – pirult el a lány a szavak hallatán

-Nah jó mára ennyi – fejezte be az órát a tanár, s mindenki az öltözők felé vette az irányt

Sophie épp kifelé sétált a teremből mikor egy kisebb társasággal találkozott össze. Két fiú és három lány volt.

-Szia te vagy az új csaj igaz? – kérdezte egy magas barnahajú fiú

-Igen én vagyok

-Kíváncsi vagyok milyen módszerekkel érted el, hogy válogatás nélkül felvettek – mondta gúnyosan az egyik lány majd elvonult.

-Ne is törődj vele Mona mindenkivel ilyen aki egy kicsit is jobb nála – szólt barátnője védelmére az egyik barnahajú lány.

-Nem gond. Nekem van tartásom, hogy ne vegyem fel az ilyesfajta megjegyzéseket – válaszol kissé hidegen Sophie. Erre a társaság elvonult. Csak egy tagja maradt ott, a harmadik lány.

-Tetszik stílusod – szólt a lány

-Kösz – válaszolt Sophie – mi a neved? – mérte közben végig a lányt, kinek barna göndör haja és smaragdzöld szemei voltak.

-Rose – válaszolt a lány – hol tanultál meg így balettozni?

-Részben édesanyám tanított, mellette azonban tánciskolában tanultam

-Nincs kedved bemenni a városba?

-De mért is ne, úgy se ismerem még annyira – fogadta el a meghívást Sophie

A lányok a délután nagy részét a vároban töltötték és megismerkedtek egymással. Kiderült sok közös vonásuk, szokásuk van. Nagyon összebarátkoztak és megbeszélték, hogy holnap hajnalban együtt mennek futni.

A lányok a megbeszélt időben a szállás előtt találkoztak. Úgy döntöttek, hogy a partnál fognak futni. Már egy jó ideje futottak mikor Rose az ajánlotta, forduljanak vissza. Sophie beleegyezett és már indultak is vissza. Visszafelé sietniük kellett, mert nem akartak elkésni a reggeli edzésről.

A terembe beérve gyorsan elkezdtek különféle nyújtó gyakorlatokat csinálni. Ezek végeztével  akrobatikai gyakorlatokat, ugrásokat csináltak, mellyel többek csodálatát vívták ki.  De egyszer csak egy hideg férfihang állította meg őket.

-Ez borzalmas, ezt nevezitek ti mutatványoknak