R�ve Ambiance

Hunyt szemmel, ellazultan, puha melegben, �lom-hangulatban fek�dtem mellette. Fejem a v�ll�n pihent, hasam, mellem az oldal�hoz simult, karom �lel�sen keresztezte v�kony derek�t, pihenten is elhat�rol�d� hasizmait. Egyik l�bam kiss� felh�zva a combj�ra simult, v�llam a karj�t tartotta, felkarom ujjainak lass�, gyeng�d cir�gat�s�t �vta, �rizte, ak�r egy vir�gszirom a rajta remeg� harmatcseppet.

V�gyunk elpar�zslott m�r; tovat�nt az ext�zis gy�tr� �r�lete, elcsitult a szenved�ly tet�pontj�nak testet-lelket felkavar�, szinte ijeszt� gy�ny�re, amelyet a v�gtelen�l �rz� francia nyelv tal�n nem v�letlen�l �gy nevez: �kis hal�l.�

Finom, �szrev�tlen �tt�n�sekkel old�dott fel a szeretkez�seinket k�vet� �jult �ntudatlans�g is, feltisztult �s �tmin�s�lt a r�v�let, �s k�zben, ahogy mindig, gyeng�d �rint�sekkel, fut�, h�l�s cs�kokkal, �sszekulcsol�d� ujjakkal tal�ltuk meg �jra egym�st – �s magunkat.

Azut�n csak fek�dt�nk, m�lyen �t�rezve egym�s k�zels�g�t. N�ha halkan besz�lgett�nk; mert ezek az oldott, minden g�tl�st, zavart, szem�rmet visszautas�t� �r�k azt is el�hozt�k bel�l�nk, ami a nappal f�ny�ben rejtve maradt. � arr�l vallott, hogy orra eml�kszik az illatomra, keze a cs�p�m �v�re, teste a testem meleg�re; �s feleml�tett m�g n�h�ny r�szletet, amit�l f�lig pirultam m�g akkor is, ha egy�bk�nt nem vagyok elt�lzott m�rt�kben sz�gyenl�snek mondhat�. Beismertem magam is n�h�ny szerelmes b�n�met: titkos pillant�sokat, amikor azt hitte, teljesen m�ssal vagyok elfoglalva; �s egyetlen �rint�se nyom�n felt�mad� k�sza, �m viharos erej� �rz�seket, amikor mindketten azt hitt�k: �ppen dolgozunk. Meggy�ntam, mi mindent jelent, amikor estefel� inge megr�gz�tten szigor� gombol�s�n csak egyetlen fokkal vissz�bb vesz, �s a V-alak�, rendszerint fekete has�t�kban el�villan a kulcscsontjaira simul� ez�stl�nc; � pedig elmondta, mit jelentett anno, tal�lkoz�sunk est�j�n a szakadozott farmer has�t�kaib�l el�t�n� b�r�m l�tv�nya. Legsz�vesebben m�r akkor let�ptem volna r�lad, mondta, �s azt�n csak nevett�nk; holott cseppet sem volt vicces maga a t�ny, hogy h�napokig majd’ meg�r�lt�nk egym�s�rt, �m mindketten v�gtelen�l b�szk�k l�v�n, ezer �s egy okot kerest�nk, csak elismerni ne kelljen.

El�fordult azonban az is, hogy meg sem sz�laltunk: �rz�seinket egym�snak �t- gondolva fek�dt�nk, �s �hangosan� csak gesztusaink besz�ltek – mint most is.

Kezemet feljebb cs�sztatva, tenyeremet a mellkas�ra sim�tottam; �reztem, hogy sz�ve nyugodtan, er�sen l�ktet. Fejemet feljebb emeltem, �s sz�mat �llcsontj�ra tapasztottam; annyira szerettem, hogy ezt k�z�ns�ges, konzervat�v puszival sehogy sem tudtam volna kifejezni; de k�zben mosolyogtam is saj�t boh�s�gomon. �rtette, amit �rint�seimmel mondtam: v�laszul �tfogta �s egy pillanatra m�g er�sebben sz�v�re szor�totta a kezemet, �s fej�t elford�tva a hajamba cs�kolt.

Nem nyitottam ki a szememet. �reztem, hogy fel�m fordul eg�sz test�vel. �t�lelt; l�baink �sszekulcsol�dtak. �lla al� b�jtam, hogy m�g k�zelebbr�l �rezhessem az illat�t: hajnali erd� p�r�ja ilyen, ha a sz�l a tenger fel�l f�j: s�s �s �des, friss �s megnyugtat� egyszerre. Karja alatt �tny�lva �ntudatlanul, f�l�lomban simogattam a haj�t, a h�t�t; hozz�simultam eg�szen, �s el is aludtam volna, ha sz�ja nem ezekben a pillanatokban kezdett volna s�t�lni a nyakamon.

A f�l�lom b�dulata lassan, fokr�l fokra �tv�ltozott: minden apr�, puha cs�kkal t�bb lett benne a v�gy. Mindig �gy j�rtam vele: lehet, hogy egy�ltal�n nem �llt sz�nd�k�ban felizgatni, csak k�nyeztetni akart egy kicsit, m�gsem tudtam r� m�sk�pp reag�lni, �s hosszabb-r�videbb romantik�z�s ut�n mindig az �gyban k�t�tt�nk ki.

- Csak az im�nt hagytuk abba… - leheltem kuncogva.

- F�lbe – jav�tott ki halkan nevetve, �s folytatta, amit elkezdett.

Ez�ttal m�r fogait is �reztem nyakam, v�llam b�r�n; de egyetlen �rint�se sem okozott f�jdalmat. M�g mindig csukott szemmel, boldogan, �lmodva �leltem; belet�rtam a haj�ba, de kezem nyughatatlanul haladt is tov�bb. K�rmeim z�rg�s nesszel v�gigkaristoltak a nyakl�nc�n, ujjaim sz�zadszor is felt�rk�pezt�k v�llait, gerinc�t, h�t�nak minden sz�lk�s, ruganyos izomk�teg�t; tenyerem szinte olvasta feszes b�r�t, v�re �raml�s�t, finom, halk mozdulatait.

�lel�sem kapaszkod�ss� v�ltozott, amikor sz�ja egyre feljebb haladva f�lem k�zel�be �rt. Orr�val, arc�val, l�legzet�vel is cir�gatott; nyelve hegy�vel k�r�lrajzolta f�lcimp�mat, �s suttogott valami �desen �rthetetlent. Nem k�rdeztem vissza: ezek nem az �rtelem pillanatai voltak. Meleg lehelet�t�l, �rz�ki �rint�seit�l borzongva cs�koltam �n is nyak�t, v�llait; fogaim k�z� vettem a nyakl�nc�t, �s finoman megfesz�tve az ez�st�t, azzal is magam fel� h�ztam �t.

Gyeng�den, alig �rintve cs�kolt meg; nyelve v�gigsim�tott fogaimon, ajkaimon, nyelvem hegy�n; sz�ja nem tapadt r�m: be�rte apr�, kedves �rint�sekkel – amit�l csak m�g jobban k�v�ntam. Ujjai k�rbej�rt�k arcomat, v�gigcir�gatva �llkapcsom �v�n, j�romcsontom vonal�n, lehunyt szemh�jamon, sokadszor is bebizony�tva, hogy az emberi arc is a v�gtelens�gig ingerelhet�; �s �jabb, jellegzetesen francia mond�s suhant �t rajtam:�ha egy n� megengedi, hogy megcs�kold, mindent megenged.�

Megengedem?! Nagy egek, dehogy; �n nem engedem, �n akarom, akarom! – gondoltam, �s fogaim k�z� vettem als� ajk�t. �rezni akartam az �z�t, az �rint�s�t; �s amikor val�ban belecs�kolt a sz�mba, halkan felny�gtem az �r�mt�l. Cs�kolni is csak annyira tudott, mint akit az Isten is szerelemre teremtett; minden egyes cs�kja �gy hatott r�m, mint a legels�, h�napokkal ezel�tt: elszorult a torkom, remegtek a l�baim, �lembe melegen vill�ml� v�gy has�tott, �s �gy �reztem, m�g a csontjaim is megolvadtak. Szorosan hozz�simultam, hasamon �rezve nyilv�nval� v�gy�t; kezem oldal�t, cs�p�j�t cir�gatta, �s amikor k�rm�met �lesen, finoman v�gigh�ztam combj�nak hossz� izmain, felny�g�tt � is: mindig felizgatta, ha karmoltam, haraptam, ak�r f�jdalmasan, ak�r nem. Kihaszn�lva a cs�kol�z�ssal t�lt�tt perceket, lassan, mer�szen v�gigkarmoltam has�n, derek�n, medencecsontja �v�n, egyre lejjebb. Fut�lag �rintettem csak felmered� f�rfiass�g�t, de sz�rnyen �rz�keny l�v�n ennyit�l is �sszer�ndult; amikor ujjaimon, tenyeremen kezdtem �t ringatni, cs�kja m�lyebb�, szaggat�v� vadult, l�gz�se felgyorsult, kalap�l� sz�vver�s�t pedig szinte hallani lehetett.

Amikor elengedte a sz�mat, kinyitottam a szememet. Kipirult arccal, csillog� szemmel, �r�lten �s szel�den egym�sra mosolyogtunk, azt�n cs�koltuk, bec�zt�k egym�st tov�bb. A v�gy gy�ny�r�, kavarg� szor�t�s�ban megfordult vel�nk a vil�g �s annak minden csal� tr�kkje: az v�lt megk�rd�jelezhetetlen- igazz�, ami val�ban igaz volt, �s els�llyedt minden, amit csak a l�tszat tett azz�. Nem csak a testi szerelem, az �lvezet tett boldogg�, hanem a szeret�s maga; nem csak az izgatott fel, amit t�rsam tett velem, hanem az � reakci�ja arra, amit �n tettem vele. A vil�g minden agyaf�rt, agyonbonyol�tott szerelmi technik�j�n�l jobban l�zba hozott a l�tv�ny, ahogy pupill�i kit�gulnak, szeme elf�tyolosodik a v�gyt�l; ajkai �ntudatlanul sz�tv�lnak, cs�p�j�vel �szt�n�sen hozz�m simul, engem keres. K�zben persze � sem pihentette a kez�t; hossz� ujjai s�t�ltak �s siklottak rajtam, n�ha eg�szen gyeng�den, �pp csak hozz�m �rve, n�ha pedig vadul, karmol�san; �n pedig viszonoztam, t�kr�ztem, sokszoroztam �rint�seit. Amikor ezt m�r nem b�rta tov�bb, f�l k�zzel �sszefogta �s a fejem felett leszor�totta kezeimet, �gy simogatott. V�dtelenn� tett testem �vbe fesz�lve szinte zokogott �rte, m�gsem borult f�l�m, holott – b�lcs francia mond�s, milyen igaz vagy! – egyetlen cs�kja el�g lett volna ahhoz, hogy b�rmire k�szen �lljak vele. Neki azonban nem volt el�g ennyi. Sz�ja lefel� indult a sz�mr�l, finom szor�t�ssal �llamba harapott, �s lass�, hideg t�zzel v�gigperzselt a nyakamon. Nyelv�t egy pillanatra kulcscsontjaim v�lgy�ben �reztem, m�g haja lesodr�dott v�ll�r�l, �s hasamra, mellemre ter�lt; ujjai combomon sim�tottak v�gig, �s tenyer�vel puha kengyelt tartva t�rdem al�, �rz�ki mozdulattal felh�zta a l�bamat. Hossz�, s�r� haj�nak selymes �rint�se szinte elviselhetetlen�l ingerelte b�r�met, de � m�g ezt is fokozni tudta: a mellemen k�gy�z� hajtincsek k�z�l kiemelked� mellbimb�mra tapadt a sz�j�val, mik�zben keze felh�zott combom �rz�keny bels� oldal�n indult lassan egyre lejjebb.

Remeg�, akadoz� hangon v�doltam: az�rt fogta le a kezemet, mert el�re tudta, most �n fogn�m le az �v�t! Rekedtes, dorombol�s torokhangon, k�szs�gesen igent mondott, �s k�ny�rg� k�r�sem ellen�re sem engedte el a kezemet; �jra a mellemre hajolt, cs�kolt, sz�vott; keze a combjaim k�z� simult – �s �n m�g csak �t sem �lelhettem!  

R�mlett, hogy halkan ny�sz�rg�k; szinte sz�tfesz�tett a v�gy �s a gy�ny�r tombol�, egym�son �t- �s �tn�v�, rivaliz�l� csat�ja. Egyre t�rsam nev�t z�mm�gtem, �t akartam; � azonban nem kegyelmezett: f�l k�zzel tov�bbra is bilincsben tartva, egyre hatv�nyozta a k�jt. �rint�sei egyre paradoxabb� v�ltak: mellbimb�mat fels� fogsor�nak �ve v�gta �rj�t�en, de nyelve lent puh�n, b�rsonyosan simult al�; az ellentmond�sos kett�ss�g szor�t�s�t�l mintha villany�ram nyilallt volna v�gig a gerincemen, �s felki�ltottam, amikor ujjaival bel�mhatolt. �reztem, hogy �lem melegen, l�ktetve �sszer�ndul, �s dadogva, k�nl�dva k�rtem egyszerre k�tf�l�re: folytassa, hagyja abba, mert belehalok!

�Kis hal�l?!� Nem nevezn�m kicsinek, de hal�l volt val�ban: j�ghideg mennyorsz�g, t�zforr� pokol; mindent elnyel�, �rv�nyl� gy�ny�r, amelynek kavarg� vihar�ban mintha halk, szenved�lyes suttog�st hallottam volna.

N�h�ny percre – vagy �r�ra? – megsz�ntem l�tezni; az �lom �s az �nk�v�let gomolyg�, k�d�s hat�r�n j�rtam, a vil�gok hat�r�n… Egyed�l.

- N�lk�led – suttogtam k�nnyesen, amikor eszm�letem sz�gyenl�sen visszalopakodott l�tem szolg�lat�ba. – Te utols�…! – kezdtem volna, de f�lbeszak�tott egy m�lys�gesen �rz�ki cs�kkal. Meleg volt, hat�rozott, �s titkolatlanul v�gyakoz�; engem akart, �s ezzel cs�r�j�ban fojtotta el minden hi�baval� dacomat.        

- Szeretlek – lehelte –, annyira szeretlek… - �s t�k�letes bizalommal elengedte a kezeimet.

- Nem �rdekel, akkor is v�ged – kuncogtam, de kem�ny szavaimat meghazudtolva karjaim gyeng�den fon�dtak a nyaka k�r�, �s ujjaim boldogan mer�ltek bele s�r�, f�nyes s�r�ny�be. Megcs�koltam… Azt�n �jra, �s megint; k�zben lassan felemelkedve h�trafel� toltam �t. Engedelmesen, szel�den mozdult; v�g�l elfek�dt el�ttem, ahogy k�rtem. Akkor mellkas�ra f�szkeltem magam, l�bamat �tvetettem combjain, �s huncut mosollyal a szem�be n�ztem. – Most fogjam le �n is a kezeidet? – k�rdeztem.

Kez�t a cs�p�mre sim�tva egyetlen k�nnyed mozdulattal mag�ra emelt.

- Megpr�b�lhatod – dorombolta; de ekkor m�r sehogy sem tudtam volna a kez�re koncentr�lni. Combjaim sz�tt�rultak �gy�ka el�tt, � pedig tov�bbra is tartva, ir�ny�tva cs�p�met, cseppet sem siet�sen mag�hoz vonva bel�mhatolt. Ajk�ba haraptam, hogy ne sikoltsak; � vad, fal�nk, harap�s cs�kkal v�laszolt; lassan teljes hossz�ban bel�m simult, �s �jra t�rdem al� ny�lva oldal�hoz szor�totta l�baimat, azut�n mozdulatlans�gg� csit�totta egy�ttl�t�nket. Ac�los �nfegyelm�nek nem volt lek�zdhetetlen akad�ly az, hogy ilyen m�don egyszerre f�kezte �s fokozta a v�gyat, a gy�ny�rt; de �n megszenvedtem vele. Hiszen egy�tt voltunk �s m�gsem, szeretkezt�nk �s m�gsem; cs�koltuk, simogattuk egym�st, mik�zben �sszefon�dva, mozdulatlanul lebegt�nk az egyre fokoz�d� v�gy t�z�ben. Ah�nyszor �szt�n�sen r�mozdultam volna, t�rsam annyiszor f�kezte meg gyeng�d, de biztos k�zzel meglend�l� cs�p�met, k�zben pedig �rj�t� cs�kokkal, simogat�ssal k�rp�tolt, egy percig sem titkolva v�gy�t, szerelm�t. �reztem �t magamban, �s zokogni tudtam volna a k�nz� v�gyt�l; hideglel�sen reszkettem �rte, akartam, k�v�ntam – �s nem ny�lhattam �rte, pedig ez�ttal szabad volt a kezem. A hal�losan �rz�ki francia azonban k�pes volt kiv�rni a pillanatot, amikor a v�gy t�ln�tt rajtunk, �s �tvette a hatalmat felett�nk. A gy�ny�r fortyog�, h�nykol�d�, �rv�nyl� tenger�ben tehetetlen, forr�st�l �z�tt oxig�nbubor�kokk�nt sz�guldottunk egyre gyorsabban, egyre feljebb; m�g v�g�l felsz�nre bukva megrepedt �s sz�tpattant a sziv�rv�nysz�n� bubor�k fala, �s egy m�sik vil�g perem�re haj�tva meg�rintett�nk a v�gtelent.

Nem tudom, meddig j�rtunk a mennyorsz�gban: jelent�s�g�t vesztette az id�, amik�ppen nem volt itt lehet�s�ge jelen lenni az �rtelemnek, az �ntudatnak sem. Itt sz�vz�rejes csend volt, �s olyan megrend�t� �rzelmek, hogy a felh�k k�z�l lassan, puh�n leereszkedve legt�bbsz�r els�rtam magam.

Nem akartam magamhoz t�rni most sem. T�rsam �lelt, szinte ringatott, �n pedig h�l�s, szerelmes �rint�seit viszonozva �jra visszasodr�dtam az �lmok f�l – �ntudatlan, halkan d�dol�, gy�ngyh�zf�nyben k�dl�, intim vil�g�ba.

- Olyan vagy, mintha �lmodn�lak… - suttogtam neki, �s, m�r f�l�lomban, tenyeremet a sz�v�re sim�tottam.

- Itt leszek akkor is, amikor fel�bredsz – biztos�tott halkan, �s hallottam a hangj�n, hogy mosolyog.

Ahogyan szokta, egy pillanatra mag�hoz szor�totta a kezemet; azt�n m�g szorosabban �t�lelt, �s l�bainkat egym�sba kulcsolta. Fejemet a mell�re hajtva, sz�v�nek nyugodt l�ktet�s�t hallgatva, hajamban l�legzet�t �rizve aludtam el.

*

*

Hirtelen �bredtem. M�g ki sem nyitottam a szemem, de m�r lelkifurdal�s mart a nappali alv�s miatt. A f�lig leengedett bambuszrol�k r�sein incselkedve, m�zsz�n�en kacsingatott be a napf�ny, �n pedig �gy �ltem fel az �gyon, mint akibe belecs�ptek.

- Nagy egek, h�ny �ra?!

- H�rom elm�lt – kuncogott a kedves.

M�rgesen dohogva �tlend�ltem felette, �s az �gy t�loldal�n f�ldet �rve, a szoba k�l�nb�z� pontjain sz�tsz�rt ruh�im keres�s�re indultam.

- Mi�rt hagyt�l elaludni?! – firtattam. – Ezer a dolgom! �des Istenk�m, negyed n�gy! – k�ts�gbeesetten leg�rb�l� ajkakkal, f�l l�bon ugr�lva iparkodtam beleb�jni a farmeromba. Miut�n siker�lt, megk�s�reltem begombolni is, de valami�rt nagyon nem esett k�zre; ugyanakkor viszont felfedeztem, hogy a bugyim a fotel karf�j�n leledzik, �s �pp csak nem integet:�itt vagyok!�

T�rsam ekkor m�r sz�vb�l nevetett, �s ki m�son, mint rajtam?!

- Kiford�tva vetted fel! – k�z�lte, mert magamt�l nem j�ttem volna r�; �s k�zben remek�l sz�rakozott.

A f�lm�zs�s angol sz�t�r bezzeg k�zre esett, �gy azt�n hozz�v�gtam. – Te sem vagy �pp szalonk�pesen �lt�zve! – r�ttam fel, �s lehajoltam a f�t�test alatt hever�sz� melltart�m�rt.

A �vissza a felad�nak�- jelz�s� sz�t�r ilyenk�ppen elsuhant felettem, �s �ri�sit koppant a radi�toron, majd puffant a padl�n. Zavartalanul dohogtam tov�bb:

- �s k�l�nben is, ne a ruh�zatommal foglalkozz, hanem azzal, hogy ugrott a k�vetkez� fejezet! Ma sim�n meg tudtam volna �rni! – Kirobogtam a f�rd�szob�ba, mert eml�kezetem szerint valahol arrafel� vesz�tettem el a p�l�mat; �letem �rtelm�nek hangja a t�vols�g miatt n�mileg letomp�tva sz�lldosott ut�nam:

- Kedvesem, az a t�rt�net a te fennhat�s�god al� tartozik: semmi k�z�m hozz�. Tehetek �n arr�l, hogy folyton ell�god az �r�st? – m�ltatlankodott, �s – megint! – hallottam a hangj�n, hogy alig tudja visszatartani a nevet�st.

A szemtelens�g magasiskol�ja! – Nem is tudom, ki miatt l�gtam el! – feleseltem, mik�zben kiemeltem a ronggy� �zott p�l�t a k�dban felejtett v�zb�l, kicsavartam, �s �pk�zl�b sz�r�t�fel�let h�j�n a mosd� sz�l�re ter�tettem.

Kiford�tott farmerban, sz�l melltart�ban, k�cosan �s vizes k�zzel, de kir�lyn�i tart�ssal vonultam ki a szob�ba, �s alkalmas fels�ruh�zat ok�n c�lba vettem a szekr�nyt.

A teremt�s koron�ja ekkor m�r term�szetesen teljesen fel�lt�zve v�rt; t�k�letes ruh�zat�n egyetlen r�ncot sem l�ttam, mint ahogy nem volt ilyesmi a frissiben rendbe szedett �gynem�n sem.                                                 

M�gsem az �gyon, hanem a mellette �ll� ny�l�nk f�rfin felejtettem rajta a szememet, mik�zben beny�ltam a szekr�nybe, �s kivettem azt a ruhadarabot, ami �pp a kezem �gy�be ker�lt. Hogy az �ppen egy f�l centi r�vid k�nikula- nadr�gocska volt, arr�l igaz�n nem tehettem, �s k�l�n�sebben nem is �rdekelt; ekkor m�r az �r�asztalon pihen� komputer fel� kalandozott a tekintetem, amely sajn�latos m�don egy f�l p�r tiritarka zokni t�rsas�g�ban unatkozott.

- Felejtsd el – mormolta t�rsam, mik�zben kivette a kezemb�l a r�vidnacit, �s derekamat �tkarolva az �gy fel� terelt.

- Tal�ln�k ott vagy n�gy befejezetlen munk�t – mondtam homlokr�ncolva.

- Fejezz be el�sz�r valami m�st – tan�csolta j�indulat�an. – Mondjuk az �lt�zk�d�st… - Azzal az �gy sz�l�re �ltetett, el�m t�rdelt, �s lesodorta cs�p�mr�l a farmert; l�baimr�l pedig �gy h�zta le, hogy a nadr�g k�zben k�nytelen volt engedelmesen visszafordulni a vissz�j�r�l a sz�n�re.

- Tulajdonk�ppen azon sem csod�lkozn�k, ha �l�re vasal�dna a kedved�rt – nevettem el magam, amikor fel�m ny�jtotta a megszel�d�tett farmert. Azut�n csak n�zt�k egym�st mosolyogva, �lmod�, cir�gat� tekintettel, �s sokadszor gondoltam boldog tehetetlens�ggel: mikor lesz vajon v�ge? Mikor j�n el az a nap, amikor �gy �bredek, hogy nem ejt rabul a tekintete, nem zakatol fel a sz�vem egyetlen k�nnyed �rint�s�t�l? Mikor j�n el a nap, amelyen visszakapom h�v�s, kem�ny, z�rk�zott �nmagamat? Mikor j�n el nap, amelyen nem szeretem �t t�bb�?

Elj�n egy�ltal�n?

�lemben a farmerral el�rehajoltam, �s m�g mindig abba az okos, mindent fel�lel� szemp�rba mer�lve inge kiv�g�s�ba sim�tottam ujjaimat… �s finoman, ujjheggyel v�gigsim�tva az ez�stl�nc med�lj�n, kigomboltam a kormor�n ing legfels� gombj�t.

*