5. fejezet Loristan Milena hal�nt�kba has�t� fejf�j�ssal �bredt, �s ny�gve igyekezett �l� helyzetbe torn�zni mag�t. Egy apr�bb nyikkan�ssal v�g�l feladta a pr�b�lkoz�st, �s tov�bbra is lehunyt szemmel pihent. A fejf�j�s nem m�lt el, de lassan kezdte megszokni az �lland� l�ktet�st, �gy hossz� percek eltelt�vel (� �r�knak �rezte) �jb�l er�t vett mag�n, �s fel�lt. Pontosabban fel�lt volna, ha f�l�ton k�t k�z vissza nem nyomja fekv� helyzetbe. Ink�bb k�t karmos mancs… Milena szeme kipattant, �s egy fiatal f�rfival tal�lta szembe mag�t, aki szem�rmetlen�l �ppen csak a melle f�l�tt tartotta hatalmas kezeit. Azt�n a l�ny ijedten felsikkantott, �s f�jdalmaival mit sem t�r�dve h�tra ugrott, vagy egy m�tert, �gy megd�bbent a f�rfi k�lsej�n.
Hihetetlen�l magas volt, �s Milena egy pillanatra denev�r-tironnak hitte, tekintve, hogy h�t�b�l hatalmas, b�rred�s sz�rnyak �lltak ki, de azt�n megpillantotta a fi� fej�b�l csavarod� �k�rszer�, fekete szarvakat, a farcsontb�l kin�v�, testhossz�val megegyez� nagys�g�, �ben �rnyalat�, t�sk�s h�ll� farkat, �s teljesen �sszezavarodott. Nincs olyan �llat, amelyik mindezt mag�n viselje, olyanr�l pedig m�g csak nem is hallott, hogy egy tiron t�bb �llatb�l legyen �sszet�ve.
-Maradj nyugton ember! A lovad m�rf�ldeken kereszt�l h�zott maga ut�n, a sebeidnek nem tesz j�t ez az �rtelmetlen ugrabugr�l�s! –a fi� hangja k�z�ny�sen hangzott. Milena ett�l m�g nagyobb r�m�lettel kerek�tette el szemeit, nem volt t�l b�ztat� a hangnem. A tiron szeme �sszesz�k�lt, miut�n �szlelte, hogy nem kap v�laszt, mert a l�ny megrettent a k�lsej�t�l. –Ha nem tartasz m�lt�nak egy egyszer� tiront arra, hogy v�laszolj neki, akkor eln�z�sedet k�rem, hogy egy�ltal�n seg�teni mertem rajtad. –gy�l�lett�l remeg� hanggal k�s�rve fel�llt. Milena hirtelen meg�rtette, hogy mi�rt olyan magas a f�rfi. A l�ba miatt tud ily k�nnyed�n m�sok f�l� tornyosulni. Az �tlagosn�l ugyan hosszabb combja volt, de nem ett�l volt olyan �gimeszel�. A l�bfeje hosszban egyezett a l�bsz�r�val, de csak a legal�bb t�z centis karmokkal �kes�tett vaskos, szarus l�bujjain �s talpp�rn�j�n �llt.
-Nem a fajoddal van bajom, csak… m�g sosem l�ttam ilyen kin�zet� tiront. Nem ellened ir�nyul a dolog, de t�nyleg… -Milena vinnyogva ocs�dott f�l d�bbenet�b�l, �s hasztalan pr�b�lta menteni a menthetetlent.
-Hogyne. Mind ezt mondja. –a fagyos hang Milena velej�ig hatolt, mire r�m�lten �ssz�bb h�zta mag�t. Egy �tlagos ember, f�l-tiron, tiron megenyh�lt volna att�l a sz�nalmas l�tv�nyt�l, ahogy a v�res, cafatokban l�g� ruh�j�ban kuporg� l�ny kin�zett, de ez a furcsa kin�zet� f�rfi nem tette. T�vols�gtart� arckifejez�ssel n�zett le Milen�ra, aki sz�ks�gesnek �rezte, hogy megsz�laljon.
-Milena vagyok… Ha �rdekel… -v�konyodott el a hangja, mikor megl�tta az �jfent k�z�mb�ss�get sug�rz� mimik�t.
-Loristan. –biccentett a tiron. –Megengeded, hogy befejezzem a sebeid megvizsg�l�s�t? –k�rdezte, de egy�rtelm� volt, hogy csak egy v�laszt fogad el. �m Milena hirtelen r�d�bbent, hogy mennyire pocs�kul van, �gy szabad akarat�b�l engedte mag�t t�zetesen �tvizsg�lni. Loristan sz�kszav� megjegyz�seib�l, �s f�jdalmaib�l �t�lve, a hal�nt�k�n egy hatalmas, m�r bealvadt sebbel, a tark�j�n egy m�g mindig sziv�rg� v�g�ssal, a h�t�n bev�rzett horzsol�sokkal, s v�gtagjain egy-k�t z�z�d�ssal mondhatott t�bbet a mag��nak. Miut�n a f�rfi lekezelte a horzsol�sokat sanh bogy� lev�vel, �s ugyanennek a n�v�nynek level�vel kitiszt�totta ny�lt sebeit, a hangulat is old�dott egy cseppet, mert Loristan elmes�lte Milen�nak, hogyan tal�lt r�.
-Igaz�b�l a lovad hozott hozz�m, megbokrosodottnak t�nt, �s r�m�lten vigy�zott r�, nehogy m�g jobban k�rt tegyen benned. Kiszabad�tottam a l�badat abb�l a vas micsod�b�l, �s a lovadat vezetve elhoztalak ide. Ez �gy p�r nappal ezel�tt t�rt�nt. Am�g nem volt�l magadn�l, nem akartalak zargatni az �pol�soddal, hadd hozza rendbe a szervezeted azt, amit tud.
-�s, ha elv�reztem volna? –k�rdezte akaratlanul is felh�borodva Milena, �m az a bizonyos unott pillant�s ez�ttal is lenyelette vele a folytat�st.
-Akkor semmi �rtelme nem lett volna ezeket a n�v�nyeket r�d pazarolnom. Most m�r volt okom let�pni �ket, fel�ldozva �let�ket a ti�d�rt. Becs�ld h�t meg! –a szemreh�ny� hangnem megtette hat�s�t, Milena leszegte pill�it, �s abbahagyta a v�ralvad�st serkent� lev�ll� let�rl�s�t. Egy percnyi k�nos cs�nd k�vetkezett, majd �jfent Loristan sz�lalt meg. –Gy�ny�r� lovad van.
-�s �ppolyan h�l�tlan is. –jegyezte meg sz�razon Milena, �let�ben el�sz�r hidegen hagyta a lov�ra tett b�k.
-Ink�bb te vagy az.
-Hogy �n? � v�gtatott le velem az �tr�l, � nem �llt meg mikor azt akartam, � miatta vagyok tele sebekkel �s van a bok�m k�tszeres�re dagadva! –Milen�ban �nk�ntelen�l is forrt a d�h.
-Mert mindig m�s a hib�s… Tipikus emberi menteget�z�s! Te sosem csin�ltad annak ellenkez�j�t, mint amit mondtak, vagy parancsoltak neked? –k�rdezte m�lyen a szeme k�z� n�zve. Milen�nak a nyelve hegy�n volt a v�lasz, amikor hirtelen r�d�bbent, hogy igaza van a fi�nak. � is �pp ezt csin�lta. Khelgar, Cold, Hatton: mind megmondt�k neki, hogy mit ne csin�ljon, �s m�gis megtette azokat. Sz�gyenkezve pillantott r� a fiatalemberre, �s �jfajta tiszteletet �rzett ir�nta. Loristan hirtelen elmosolyodott, ami valamelyest megl�gy�totta vad arcvon�sait.
-Tanul�kony vagy, ez tetszik. Am�g rendbe nem j�ssz, annyira, hogy vissza�lj a lovadra, legal�bb tudom majd hasznodat venni.
-Vissza�lni… -Milena eg�szen elb�tortalanodott a gondolatra, hogy valaha �jra lovagoljon. Loristan arca f�rk�sz�v� v�lt, majd fel�llt, �s kezet ny�jtott Milen�nak.
-Gyere! N�zd meg a lovadat, azt�n majd eld�nt�d, hogy mi lesz a tov�bbiakban. –a l�ny elfogadta a seg�t� kezet, majd k�vette �t ki a barlangb�l. Egy apr�bb szirtre �rtek ki, ami egy hatalmas erd� f�l� n�tte ki mag�t. A barlang bej�rat�nak mindk�t oldal�n egyszem�lyes vadcsap�s vezetett le a vadonba. Loristan az egyiken terelte lefel� Milen�t, de lassan haladtak, mert a le�ny �lland�an le�llt b�m�szkodni, annyira leny�g�zte a hegyvid�k sz�ps�ge. Mikor le�rtek az erd�be, az �br�ndos �rdekl�d�s szab�lyos csod�latba csapott �t. Milena sohasem l�tott m�g ilyen gy�ny�r� z�ldell� rengeteget, k�zvetlen �llatokat, akik l�that�an nem ijedtek meg Loristan k�zels�g�t�l, �mb�r a vele tart�val bizalmatlanabbul b�ntak. Ahogy tov�bb haladtak a f�k lengedez� lombjai alatt, ki�rtek egy kisebb mez�re, ahol egy m�nes legel�szett, �gyet sem vetve az �rkez�kre. Loristan f�ttyentett p�rat egym�s ut�n, mire hirtelen Disedis �getett el� a t�bbi vaskos p�ni k�z�l. Sz�re f�nyesen ragyogott, virgonc volt, �s boldogan temette orr�t a tiron kiny�jtott tenyer�be. M�sodpercekig �gy �lltak, majd Disedis b�nb�n� pof�val Milena fel� fordult. A paripa lehajtotta fej�t, �s h�zelegve gazd�ja l�bsz�r�hoz d�rzs�lte azt, m�gnem Milena t�rdre nem ereszkedett, �s �t nem karolta lova kecses fej�t. Nagyon hossz� ideig maradtak �gy, v�g�l egy neh�z k�z a v�ll�n r�ngatta ki Milen�t a meghitt hangulatb�l. Disedis azon nyomban ell�pett gazd�j�t�l, �s a tironhoz d�rg�l�z�tt.
-Ideje menni, m�r kezd esteledni, �s m�g kell t�zif�t is gy�jteni. –�gy n�zett a l�nyra, mintha elv�rn�, hogy azon nyomban felpattanjon, �s minden t�zel�nek val�t a karj�ba kapjon, �s rohanjon vissza vele a barlangba.
-Milyen fa val� t�zif�nak? –hi�ba a fogakat megvillant� vigyor, Milena csup�n egy lesajn�l� pillant�st kapott.
-Tipikus ember. –ez a kifejez�s aznap m�r t�bbsz�r elhagyta a fi� sz�j�t, �s a l�nyt m�r kezdte kifejezetten irrit�lni, de egyel�re m�g tartotta mag�t, nem feleselt vissza.
-Eln�z�st, otthon egy h�d-tiron sz�ll�totta a f�kat nek�nk, �s m�g sok m�s lakosnak, de…
-Mert kiv�gzi a munk�t? –csattant fel Loristan olyan haragosan, hogy Disedis, �s a t�bbi l� ijedten elv�gtatott. Kettesben maradtak, az alkonyod� id�ben s�t�ted� r�ten, a t�rdig �r� f�ben. Hideg sz�l s�p�rt v�gig az erd�n, vihar k�zeledett.
-Hogy �rted? –Milena remegett Loristan megsemmis�t� tekintet�nek keresztt�z�ben.
-H�d-tiron. Ki m�s v�gezn� a munk�t, mint egy tiron? Nem vagyunk rabszolg�k! Nem �nsz�ntunkb�l lett�nk azz�, amik lett�nk, nem kell kin�zni benn�nket a k�ls�nk miatt! Nincs jogotok r�nk s�zni a munka nehez�t, ahogy az �llatokra sincs! Semmivel sem vagytok t�bbek n�lunk! –nem emelte fel a hangj�t. Nem volt r� sz�ks�g. Az a j�ghideg, suttog�sn�l alig hallhat�bb hang, Milen�ra f�lelmetes hat�ssal volt.
-Nem �gy b�nunk veletek… Nem rildi vagyok, hanem tenedi. Mi meg�rt�nk �s tisztel�nk…
-Meg�rtetek �s tiszteltek? –fagyos kacag�s. –Voltam �n Tenedben, �s szem�lyesen tapasztaltam a ti vend�gszereteteket. � nem, nem voltatok udvariatlanok. �pp ellenkez�leg! Udvariasak voltatok, er�ltetett mosoly, �zletes vacsora, finom borok. Ha felhoztam a faji eredetemet, bizonytalanul r�m mosolyogtak, �s t�m�t v�ltottak. Mint egy testi fogyat�kos, vagy… Vagy egy fogf�j�s, akinek nem akarj�k megr�ngatni a f�j�s fog�t, mert undorodnak att�l, hogy hozz��rjenek! H�t k�sz�n�m sz�pen, �n ink�bb �lek itt a semmi k�zep�n.
-De t�vol vagy minden civiliz�ci�t�l… -Milena pocs�kul �rezte mag�t, ahogy r�d�bbent, milyenek is az emberek egy tiron szemsz�g�b�l. Hogy milyen �, egy tiron szemsz�g�b�l. � is mindig ker�lte a faji t�m�t, �s mindig nagyon igyekezett vel�k �gy viselkedni, mint egy emberrel.
-�s a h�bor�t�l.
-�s att�l. –�rtett egyet halkan Milena. Hosszan hallgattak, de mikor nagyon gyeng�n cs�p�r�gni kezdett az es�, sz� n�lk�l indultak visszafel�, meg-meg�llva, mik�zben Loristan felkapott �gakat, melynek a fel�t v�g�l Milen�nak adta, hogy � is cipeljen valamit felfele.
F�l�r�val k�s�bb m�r kellemes meleget sug�rz� t�z el�tt �ltek, egym�s mellett, kicsit sem kellemes hangulatban. A leveg� csak �gy vibr�lt k�r�l�tt�k a fesz�lts�gt�l. Loristan hirtelen fel�llt, kis�t�lt a zuhog� es�be, majd 10 perccel k�s�bb visszat�rt, gy�m�lcs�kkel megrakodva, melyeket letett maguk k�z�. 
-Igazad van. –jegyezte meg csendesen Milena, mik�zben �tv�gytalanul r�g�dott a h�sos gy�m�lcs�n. Loristan felvonta a l�ny fel� es� szem�ld�k�t, de semmi egy�b reag�l�st nem mutatott. –T�nyleg sz�rnyen viselked�nk veletek. Igyeksz�nk veletek ugyan�gy viselkedni, mint mindenki m�ssal, �s pont ez a j�indulat� tolerancia esik nektek rosszul. �n… Nekem t�nyleg nincs bajom veletek. M�r a k�ls�t�kkel. Na j�, t�nyleg megijedtem egy pillanatra, mikor megl�ttalak –vallotta be elv�r�s�dve a l�ny, mikor a f�rfi szarkasztikusan felvont szem�ld�ke megr�ndult. -, de t�nyleg nem ellened ir�nyult a dolog. Megpr�b�lok ezent�l nem csak toler�ns, hanem empatikus is lenni a tironokkal. �s felt�tel n�lk�l b�zni benn�k. –Loristan olyan hirtelen n�zett r�, hogy az emberi m�rt�kkel lehetetlennek t�nt. Sz�ra nyitotta a sz�j�t, de v�g�l sz�nakozva elh�zta azt, �s m�sra terelte a t�m�t.
-T�bbsz�r haszn�ltad a toler�ns sz�t, majd k�s�bb az empatikust, vagy mit. Ezek mit jelentenek? –Milena zavarba j�tt, nem hitte volna, hogy ez a f�lelmetes �ri�s nem tud valamit.
-A toler�ns t�relmest, eln�z�t, az empatikus sz� pedig az emp�ti�b�l alakult ki, �s… azt hiszem azt jelenti, hogy bele�rzel m�sok helyzet�be.
-Akkor mi�rt nem �gy mondod?
-H�t… Tal�n mert m�velts�gr�l �rulkodik, hogy nagy a sz�kincst�ram. –magyar�zta kiss� bizonytalanul Milena.
-Mit �r, hogy rengeteg idegen sz�t ismersz, ha egyszer m�sok nem �rtik meg? –fog�s k�rd�s. A l�ny cs�ndben hallgatott, �s nem tudott felelni. Hallgatva a felh�szakad�st, n�zte Loristan arc�t. Nem volt helyes fiatalember. Egy cseppet sem volt az. �llatias volt, mark�ns, durv�n f�rfias arcvon�sokkal. Nagyon keskeny ajkai, egyenes orra �s hat�rozott �lla eg�sz kellemes �sszhangot alkotott, �m magas j�romcsontja �s sz�les homloka nem illett kifinomult, kiss� m�lyen �l� szem�hez. Azokhoz a szemekhez, melyek kifejezetten el�rhetetlenn� tett�k a f�rfit. Azok a szemek t�l sokat l�ttak, t�l sokat tapasztaltak, �gy megvet�ek �s t�lont�l b�lcsek voltak. Az a v�r�ses-fekete pillant�s, most Milen�ra tekintett, nem v�laszt v�rva, csup�n vizslatva.
-Mit n�zel? –k�rdezte kiss� kipirulva a l�ny, mik�zben ellen�llhatatlan v�gyat �rzett r�, hogy meg�rintse Loristan nedves f�rtjeit, melynek sz�ne a legs�t�tebb �jszak�val vetekedett.
-Gyere! –�llt talpra, majd mag�val h�zta Milen�t, a barlang egy addig eldugott reped�s�be, majd 5 m�ter sz�k�s s�ta ut�n egy t�gas terembe tal�lt�k magukat, aminek k�zep�n egy kisebb barlangi t� fek�dt, melyet a falb�l besziv�rg� csermely t�pl�lt, ami most az es�nek k�sz�nhet�en b�ven �ml�tt. Loristan kikapcsolta nadr�gj�t, �s kil�pett bel�le, majd Milen�ra �gyet sem vetve anyasz�ltmeztelen�l belevetette mag�t a t�ba.
-Nem j�ssz? –k�rdezte, mikor �jb�l felbukkant a feje.
-K�sz�n�m, ez�ttal kihagyn�m. –fordult el r�kv�r�sen a l�ny. Az a fr�nya v�z t�l tiszta volt, t�l sokat engedett l�tszani a benne lev� testb�l.
-�h, sz�val �gy �llunk! –Loristan hangja ism�t felvette azt a b�nt� �lt. –Undorodsz m�r a gondolat�t�l is, hogy egy v�zbe mosakodj egy magamfajt�val?
-Tess�k? –h�kkent meg Milena. –Nem! Dehogy! Nem a fajoddal van a bajom, hanem a… nemeddel. –v�r�s�d�tt el ism�t, amikor pillant�sa akaratlanul is lentebb cs�szott a f�rfi kock�s hasfal�n. Loristan k�vette szem�nek vonal�t �s elvigyorodott.
-Sz�gyenl�s vagy? Mondhatni, m�r hi�ba. �gy l�tszik elfelejtetted megvizsg�lni, hogy mennyit takar a ruh�d. –Milena mag�ra n�zett, �s hirtelen felfedezte, hogy ruh�ja val�ban cafatokban l�g rajta, melleit ak�r k�zszeml�re is tehetn�, olyan sok l�tszott bel�le, de szerencs�re a lovagl�nadr�g, �p volt rajta. –Mosakodj le, ut�na pedig �jra lekezelem a sebeidet. Na gyere! Bizony�tsd be, hogy nem undorodsz t�lem! –ugratta a l�nyt, �s hirtelen egy �des kisfi�nak t�nt, ahogy v�r�ses szem�t j�t�kos pajkoss�g t�g�totta nagyra, �s unottan lebiggyesztett ajk�t ez�ttal sz�les mosoly uralta. Abszol�t, mint egy h�zi kedvenc, aki j�t�kra v�gyik.
-T�nyleg nem, bo-bocsi. –dadogta pironkodva a l�ny. –Minket arra neveltek, hogy ne mutogassuk a test�nket az ellenkez� nemnek, am�g �ssze nem h�zasodunk.
-H�zass�g? Az mi? –kerekedett el �rdekl�dve Loristan szeme. Milena elmosolyodott, mert kezdte kiismerni mag�t a fi�n. Bizony�ra sok b�nt�s �rte �t a m�ltban, ez�rt olyan t�mad� szem�lyis�g�, de a j�gp�nc�l alatt egy sebezhet�, aranysz�v� l�lek. Akkor m�g �gy gondolta, s�t t�bb�-kev�sb� igaza is volt de h�t, alig egy napja ismerte �t, sz�m�tott r�, hogy m�g sok dolgot meg fog tudni a f�rfir�l.
-Mikor egy f�rfi �s egy n� �sszek�tik az �let�ket.
-Hogy lehet az �leteket �sszek�tni? �n nem sz�vesen �ln�k egy testben egy n�vel. Mi van, ha � jobbra, �n meg balra akarok menni? De most t�nyleg… -vonta �ssze szem�ld�k�t, mikor megl�tta, hogy Milena v�lla r�zk�dik a visszafojtott nevet�st�l. –Hogy ir�ny�tanak egy�tt egy testet?
-Nem �gy k�tik �ssze az �let�ket! –kuncogott a l�ny.
-Hanem hogyan? A l�bukat, �s a kez�ket esetleg? Mondjuk �gy �rthet�, ha egy�tt mosdanak, hisz m�st nem tudnak tenni. B�r, ha egy testben vannak, akkor sem. De… -ostob�bbn�l ostob�bb dolgok folytak ki sz�j�n, mik�zben kim�szott a v�zb�l.
-Nem sz� szerint k�tik �ssze az �let�ket! �sszek�lt�znek, �gy egy h�ztart�st vezetnek, munk�val megkeresett p�nzt megosztj�k, csal�dot alap�tanak…
-De mi�rt tenn�k meg mindezt? –�rtetlenkedett a f�rfi, miut�n egy pillanatra elt�nt egy m�sik kisebb reped�snek t�n� alag�tban, majd k�t hatalmas ronggyal, �s Milena egy, a nyeregt�sk�ra er�s�tett csomagj�ba tartoz� f�ls�vel t�rt vissza.
-Rossz esetben…
-Rossz esetben? –ism�telte meg finoman a sz�t Loristan, mik�zben lehaj�totta Milena mell� a sz�veteket, �s maga pedig ism�t al�mer�lt a v�zbe.
-Igen abban. Rossz esetben r�k�nyszer�tenek a h�zass�gra, j� esetben pedig…
-Mi�rt k�nyszer�ten�nek r�? –fordult el a fi� Milena kedv��rt, hogy �tcser�lhesse f�ls�j�t.
-�ltal�ban, �zleti okok miatt, vagy az�rt, hogy megpecs�telj�k a k�t csal�d k�z�tti b�k�t, vagy egy r�gi egyess�g miatt is megtehetik. –Milena kelletlen�l elhallgatott, �t is egy alku miatt fogj�k �sszeadni Coldal.
-�s j� esetben mi�rt h�zasodik valaki? –v�ltott t�m�t t�le szokatlanul tapintatosan Loristan.
-Szerelemb�l… -d�nny�gte �br�ndosan elmosolyodva Milena.
-Mi az a szerelem?
-Majdnem ugyanaz, mint a szeretet. –v�laszolta Milena, tov�bbra is egy olyan h�zass�gon t�prengve, ahol szerelemb�l megy hozz� a v�leg�ny�hez, nem pedig csak bar�ts�gb�l, vagy a b�tyja kedv��rt. Mire f�leszm�lt, m�r egyed�l volt, csak az egyik rongy t�nt el mell�le, val�sz�n�leg Loristan vitte mag�val t�r�lk�z� gyan�nt. A menyasszony s�hajtott egyet, �s leh�mozta mag�r�l a ruh�t, majd beleereszkedett a h�v�s v�zbe. Ijedten nyomott el egy sikkant�st, nem �rt le a l�ba, �szni pedig nem tudott. Gyorsan megkapaszkodott a perembe egyik kez�vel, m�g a m�sikkal �gy ahogy lesik�lta mag�r�l a koszt, majd kisz�llt, �s dideregve igyekezett �letet d�rzs�lni test�be. V�g�l nem tudta visszafojtani r�m�let�t, mikor az �v�n�l vagy k�tszer nagyobb karmos k�z a v�ll�ra telepedett. Sikoltott egy hatalmasat, elugrott a mancs el�l, vissza az es�t�l megduzzadt t�ba, ahol hi�ba kap�l�dzott, �gy �rezte megfullad. Azt�n k�t kar f�lemelte �t a felsz�nre, �s �jb�l k�pes volt l�legezni. Zih�lva kapaszkodott Loristanba, akinek k�nyelmesen ki�rt a v�zb�l a feje, �llva is.
-Nyugodj meg! Nem akartalak megr�m�teni, bocs�nat. Csak visszaj�ttem a nadr�gom�rt, �s mivel f�lig rajta �llt�l, arr�bb szerettelek volna tolni. –a k�t kar a dereka k�r�l, b�ven p�tolta Milen�t az �rt s�relmek�rt, b�r ezt egyel�re mag�nak sem vallotta m�g be.
-Semmi gond… Csak vigy�l ki a v�zb�l, mert nem tudok �szni. –Loristan �vatosan l�pkedett, karj�val k�zben szorosabban �lelte a l�nyt, f�leg, mikor elrugaszkodott a talajt�l, �s kiugrott a t�b�l. Ott lerakta a l�nyt, majd megr�zta mag�t, ak�r egy kutya, azt�n Milen�ra n�zett, aki elv�r�s�dve maga el� r�ntotta a t�r�lk�z�t. Loristan r�mosolygott, lehajolt a nadr�gj��rt, felh�zta, majd t�vozott, mag�ra hagyva a l�nyt, hadd �lt�zz�n f�l.
Negyed�r�val k�s�bb Milena v�zt�l cs�p�g� hajjal telepedett vissza Loristan mell�, aki ism�t �tellel k�n�lta.
-K�szi, de majd reggel. Ha nem gond, most ink�bb aludn�k. F�radt vagyok. –Milena r�mosolygott Loristanra, majd el�kereste h�l�zs�kj�t, belebujt, k�zel a t�zh�z, �s aludni t�rt.
Loristan m�g hossz� �r�kig fent volt, b�multa a t�zet, �s azon gondolkodott, hogy vajon mit jelent a szeretet sz�.