2007.06.10.Vasárnap

Újra agyalhatok azon, mit találok ki mentségemül a következő fejmosás elkerülése végett. Anyám nagyon szigorú a haverokkal kapcsolatban, „Nem akarom, hogy rossz társaságba keveredj…”, a szokásos szöveg, de mégis, hogy adom én be neki, hogy őrizetbe tartanak egy pasit a  legjobb barátnőm miatt, aki történetesen még az unokatestvérem is. Én voltam rá a szemtanú, hogy csak önvédelem volt, amit a pasival tett és miután mindennel elszámoltunk hazaengedtek, de csak rendőri kísérettel és mellesleg iszonyat jól nézett ki a rendőr, 21nél több nem lehetett… :P De még segítettem is volna az uncsimnak, ha épp nem nyaltam volna el a sötétben rejtőző /alvó/ hajléktalanban és megy ki a  bokám. Most aztán szívhatom. Az egyik közeli discoban mulattuk időnket, mondván úgyis mindjárt vége a tanításnak, már semmit nem veszünk a suliban, plusz holnap csak 11:00-re kell bemenni, mert valami múzeumba megyünk. Szóval bent ültünk a disco egyik kis zugában, mikor odaállít egy 5 méteres pasi és felkérte a barátnőmet /Elist/ táncolni. Persze nem arra a gáláns megjelenésre kell számítani, inkább olyan érzést keltett bennem, mintha most szabadult volna. Azok a sötét szemek és az a ronda mosoly. De valami isteni csoda folytán igent mondott a felkérésre. Nem tudom, hogy nem hányta el mikor pár perc múlva közelebb hajolt hozzá és valamit súgott a fülébe. /Na, igen, nekem se akad jobb dolgom, mint őket nézni… sivárság ez a hely, ide se jövünk többet./ Miután abbahagyta a sutyorgást, Elis széles vigyorral az arcán futott vissza hozzám.

- Azt mondta, az egyik barátjának nagyon bejössz és nem ismerkednél-e meg vele?

- Hurrá…- az életkedv csak úgy sugárzik belőlem, nem? :)- Legalább a barátja is olyan helyes, mint ő?

- Jajj, ne csináld már, igazából tök rendes pasi, most is elhívott egy másik buliba, amit valami haverja szervez és megkért, hogy menjek vele, állítólag itt van nem messze. Ugye nem baj, ha elmegyek? De ha gondolod, megkérdezhetem, hogy jöhetsz-e te is.- úgy mosolygott rám, nem tudtam nemet mondani, viszont azzal az irtózatosan ronda pasival sem akarok egy levegőt szívni és azt sem akarom, hogy Elis vele menjen, ki tudja mi egy szatír.

- Nem, semmi gáz, akkor majd holnap találkozunk…- heh, hiszed azt szívem, addig úgyse nyugszom, míg a saját szememmel nem látom azt a bulit, úgyis arra megy ki a játék, hogy megdöntse.

- Jajj, köszönöm, imádlak!! :) – már szólni se tudtam, kitopogott a szatírral az oldalán. Én viszont nem fogok ölbe tett kézzel várni, máris utánuk lopóztam. Egy kis sikátoron mentek végig a sötétben, én persze kicsit lemaradva mögöttük a fal mellett. Amikor megálltak egy-egy pillanatra, hogy a fiú lesmárolja, komolyan, már én éreztem azt, hogy mindjárt előtör belőlem az aznapi ebéd. Nem értem, hogy lehet ez a csaj ilyen naiv. Mindezek mellet, még a szörnyű ízlésével a férfiak terén is imádtam. Olyan kis aranyos. Mikor kicsik voltunk is mindig én védtem meg, az őt terrorizáló fiúktól. Tudjátok, mikor 4.-ben a kisfiúk mindig azokkal a lányokkal kötekednek, akik tetszenek nekik. Persze pár még mindig a múltban él és ezzel hódítanak. Már ha hódítanak… Nem értem rá tovább a nosztalgiázással, mivel épp meghallottam Elis sikolyát. Hát a hivatásos szatír máris mozgásba lendült!? Ekkor megláttam, hogy barátnőm a táskájával csapkodja azt az „rendes pasit”, mire én elkezdtem rohanni felé és persze, hogy zúgtam egyet az éppen ott tanyázó csövesben. /Ők miért nem estek el benne? :$/ Megpróbáltam felállni, de iszonyatos fájdalmat éreztem a jobb bokámnál. Ráadásul még a krapek is mozgolódni kezdett, azt hittem helyben meghalok.

- VALAKI, SEGÍTSEN!!!! EGY SZATÍR!!! - szóval jelen pillanatban csak ennyit tehettem drága barátnőmért, mivel kicsit mozgáskorlátozottá váltam és a mellettem immár teljesen tudatára ébredt pasi fogta gyorsan a piáját és elrohant. Biztos azt hitte, rá céloztam… :D Mivel semmi különöset nem észleltem, hogy segítségünkre siettek volna újra ordítani kezdtem. – SEGÍTSEN VALAKI!! – megkönnyebbülésemre lépteket hallottam és aztán feltűnt az egyik kidobó fiú alakja és észrevéve Elis hadakozását és ordítozását egy ütéssel elintézte a szatírt, majd megérkezett egy másik férfi is, aki nekem segített lábra állni és mellettem volt, míg ki nem ért egy rendőrautó, amiből kiszállt álmaim pasija :D Komoly! Fekete, kicsit hosszabb haj, ragyogó kék szemek, félistent túlszárnyaló test! Egyből beleszerettem, és amikor megszólalt… ahh… fogjatok meg, repülök. :) Végül a kis kikérdezés után a szatírt még bent tartották és az újdonsült szerelmem vitt haza minket :D Azért Elist sajnálom, végig a vállamon bőgött én pedig alig bírtam megvigasztalni.

- Sajnálom Charlotte,  tényleg igazad volt, nagyon sajnálom, még ha nem is mondtad ki, tudom mire gondoltál, mikor elengedtél, de azt hittem talán lesz rá esély, hogy nem csak egy pöcs… - hallottam, ahogy a jövőbeli férjem felnevet az első ülésről. Oh, istenem, istenem, Ő az igazi. Nem csak helyes, még jófej is. Kíváncsi vagyok, hány év lehet köztünk… Ha 20, akkor csak 4 év! Asszem kezdhetek reménykedni! Csúcs szuper az élet :) Még anyám szidásáról is megfeledkeztem, mikor segített kiszállni és végig rá támaszkodhattam. /Hajnali 5 óra, remélem azért az őrsről szóltak neki telefonon/ Megálltunk az ajtó előtt, a félisten becsengetett. Kezdek szép lassan sétálni a halálom felé, és Elis is még mindig kicsit remeg mellettem. Az ajtó kinyílt és a házisárkány helyett mind a három bátyám előttünk termett. Hirtelen azt se tudtam, melyikük ki, ugyan is úgy hasonlítottak egymásra, mint 3 tojás, nem csoda, hisz ikrek. Sajnos mind ugyan olyan természettel volt megáldva és imádták szívatni az embereket, köztük néha, hangsúlyozom NÉHA engem is… ha fiú lennék, tuti én is úgy néznék ki, mint ők. Mondjuk nem is lenne túl sok választásom, mivel anyám és apám is szőke hajúak és zöld szeműek. :D Látszott az én drágámon, hogy kicsit megtorpant, mikor meglátta őket, de udvariasan mosolyogni  kezdett.

- Sziasztok, gondolom ti Charlotte testvérei vagytok. Én Nick vagyok, a lányoknak szerencsére semmi nagyobb baja nem esett. Nekem most mennem kell, remélem még találkozunk. :) – Igen, én is remélem, nem is tudod mennyire…

- Köszönünk mindent. – gondoltam bedobom magam, majd mikor a kocsija felé tartott még integettem neki – Viszlát! – ő is visszaintegetett, már csak én voltam kint, a többiek visszahúztak a házba.

- Aludj jól! :) – majdnem visszaszóltam, hogy majd veled álmodom, de ahhoz túlságosan is el voltam varázsolva.

- Jajj, kicsikéim, jól vagytok? Minden rendben a lábaddal Lotti? Mondtam, hogy este ne járkáljatok kint az utcákon, vagy maradjatok a seggeteken és elmegyek értetek ha kell! Örüljetek, hogy semmi komoly baj nem történt! – hát ez hihetetlen… anyum szinte sírva szorított magához engem és Elist, miután betámolyogtam a konyhába. Ezt el sem hiszem. Én pedig már nagyba készültem a kivégzésemre. Hát, de legalább anyut ennyivel letudtuk! :) Remélem látom még a drágám. Kíváncsi vagyok, vajon észrevette-e, hogyan néztem rá. A szobámban ki is kérdeztem legjobb barátném, ő mit gondol a dologról.

- Szerinted észrevette? És ha igen, tetszem neki? Mi van ha csak egy taknyos kölyöknek néz?- jó, kicsit túl dramatizálom a dolgot.

- Ilyen külsővel? Na ne viccelj. :) A közeledésed pedig a vak is észrevette volna, szinte a szemeddel levetkőztetted.

- Azért odáig még nem jutottam. Bár ha lett volna még egy kis időm…- a többit már csak a fejemben játszottam le. Sokan mondták, hogy határtalan fantáziám van és az nem is olyan néha elég mocskos. Ilyen a világ. :D

- Jó, és akkor most legyünk őszinték. Igaz te se gondoltad komolya ezt az egészet?- azt hiszem e pillanatban megtették a hatásukat nagyra tágult szemeim. – Ne… ugye nem? És mégis, hogy akarsz vele találkozni? Csak nem elcipelteted magad minden este a rendőrségre? Clara és Tom /a szüleim/ pedig szívrohamot fognak kapni, ha még egy ilyen helyzetbe kerülünk…

- Ennyire hülye még én sem vagyok. Nem fogom magam elcipeltetni egy pedofillal, csak azért, hogy találkozhassak vele. Mellesleg nem is biztos, hogy akkor pont ő lenne szolgálatban. - felálltam az ágyamról, elbicegtem bekötözött bokámmal az asztalomig, levettem a laptopom, visszamásztam a franciaágyra és bekapcsoltam a masinát. Elis értetlenül bámult rám. Megesett rajta a szívem, nehogy végül még idiótábban kelljen magát éreznie, magyarázni kezdtem neki a zseniálisabbnál is zseniálisabb tervem.- Azt már tudjuk, hogy Nicknek hívják. Rámegyünk egy népszerű barátkereső honlapra, mint pl. Hi5 és megkeressük a városunkban minden 18 és 22 év közötti férfit, akit így hívnak. Első lépésnek az is megteszi, ha megtudjuk a vezetéknevét, meg apróbb dolgokat róla. – beszédemet a cselekedet követte, azaz rákerestem és pár másodpercen belül kidobott mindent. Összesen 16 lehetőséget adott ki, és meg is pillantottam a nagy Őt. Nem, nem Nickre gondolok, hanem arra a srácra, aki vele volt a képen…:D Egyből beléptem az adatlapjára. 20 éves, Vízöntő csillagjeggyel, /nem is olyan rossz…/ szereti a  különböző sportokat, és imádja az öccsét. - Csak nem a srác lenne a képről?

- Szólj, ha eldöntötted melyiket akarod…- az én tudálékos unokatesóm ismét elővette az „Ezt azért mégsem csinálhatod” énét és arra pályázik, hogy vele éljem le az életem ,jóban, rosszban… :D Vicceltem, ilyenkor csak megszólal benne az igazság:) Remélem azért azt nem várja, hogy bevonuljak apácának.

- Figyelj, azért mégiscsak álmaim pasijáról van szó… nem dönthetek csak úgy :D Szóval most megkeresem az ismerősei között az öccsét.- ehh, gondoltam, hogy sok ismerőse lesz, de azt nem gondoltam, hogy 2000-en felül. Végül is, egy ilyen jó pasinak. Én meg hozzá képest csak 830 ismerőssel „villoghatok”. Mert ugye egyeseknek csak arra megy ki az egész. Viszont velük ellentétben én mindegyiket személyesen is ismerem és beszéltem velük. Na jó, benne vagyok 3-4 klubban, mint pl. „Szőke nők klubja” vagy „Ne szójjá be”, de azt csak poénból. Rákerestem az ismerősei között az ő vezetéknevére, a Cartman-re és 11 lehetőség volt.

- Nézd, ott van!  Tényleg nagyon édi! :) Pont olyan, mintha a bátyja lenne, csak lekicsinyítve.- úgy látom, Elist is elővette a kíváncsiság. Gyorsan kattintottam az adatlapjára. 16 éves, szintén Vízöntő, ő is imád sportolni, a haverjaival lógni, hülyéskedni, deszkázni, kedvenc helye a Mokka bár, stb.

- Na ezt figyeld! Látod ezt?!- körmömmel elkezdtem bökdösni a képernyőt, így egy-két helyen egy kicsit ellilult majd vissza.

- Nyugi, nyugi! De ha eddig is a suliba járt, hogyhogy nem láttuk?

- Hát éppen ez az. Még Kate és Eve is körülötte legyeskednének folyamatosan, pedig… Áh, esküszöm, ha én is olyan stréber lennék, mint ők, fejbe lőném magam.

- De 4,3-as az átlagod…- nézett rám mindent mondó tekintettel. Na köszönöm.

- Mégse csak a tanulással vagyok elfoglalva. És még csak azt se lehet mondani, hogy órán figyelek.

- Most viccelsz, ugye? Az egész órát szétpofázod… És azzal vagy elfoglalva, melyik tanárt tudod halálra szívatni.

- Hé, ne nekem mond. Mintha te egész órán a tanár minden szavát lesnéd!

- Hát, mondjuk nem én vertem le az igazgató termében a kedvenc vázáját, amikor épp Peterrel dobáltátok egymásnak az óra kellős közepén azt a kislabdát… Szegény majdnem elsírta magát, amikor meglátta a szemetesben a maradványait.

- Nem én nem kaptam el. Mellesleg ma nem megyünk suliba. Hisz már fél 6. Én elmegyek fürdeni. Te használd a másik mosdót.- Miután lefürödtünk, mindketten a saját szobánk felé vettük az irányt és hulla fáradtan dőltünk bele.