4.fejezet 

 Gyerekek, rekord sebességgel sikerült felöltöznöm. Halál komoly. Mire Sara ideért, kész voltam. Még tiszta szerencse, ugyanis hozta magával Alexet is. Elég cinkes lett volna, ha meglátott volna egy fehérneműben ugrálva, miközben a nadrágom cibálom fel magamra. Dan engedte be őket én nem is hallottam, amikor megérkeztek. Aztán egyszer csak minden előzetes nélkül nyílt az ajtó, amikor én épp a cipőmmel próbálkoztam leütni egy betolakodót. Úgy értem, egy pókot, ami a hálójával együtt az én drága szobám békéjét fenyegette. Említettem már, hogy súlyos bogárfóbiám van? A rovaroktól, csótányoktól, meg akármi többlábú izé látványától is rosszul leszek, és súlyos késztetést érzek arra, hogy megszabaduljak tőlük. Jelen esetben ezt a megtisztelő posztot a tornacsukám talpa töltheti be. Meg kéne köszönnie.

- Hello drága. Megtudhatjuk, mire készülsz?- ingázott Sara szeme az értetlen arckifejezésem és jobb kezem között, amiben a gyilkos tárgyat tartottam.

- Sziasztok. Éppen vadászok.- és ezzel hatalmas csapással lesújtottam az éppen arra mászkáló soklábúra. Nesze neked szomszéd süket bácsi, még a kezem is belefájdult, akkorát ütöttem. Bár, nem tudom, hogy csináltam. Azért remélem élvezted, teee, vén csotrogány!

- Mi az Istent csinálsz már megint?- hallottam lentről bátyám dühös hangját.

- Damian, dárgááám! Azt hiszem munka van a fotelben.- hátrébb léptem a sírhalomtól, hogy hozzáférjen a nemsokára felcsoszogó Dan, aki egy szalvétával a kezében jelent meg.

- Hol van?- kérdezte unottan, már megszokta. A kedvenc fotelem felé mutogattam, erre ő elélépett, megkereste a tetemet, a szalvétával felszedte, egy csomóba összegyűrte és a csomag egy íves mozdulattal a kukámban landolt. „Könnyektől” csillogó szemekkel néztem rá, mire ő megint csak ideges lett.

- Most meg mi van?

- Szeretlek.- mondtam még mindig vizenyős szemekkel, mire ő csak ijedten hőkölt ki a szobámból. Jól tette, különben ezer százalék, hogy még a végén a nyakában kötök ki, amiből senki se jött volna jól ki. Sara és Alex csak mosolyogva nézték a jelenetet, és mire Dan totál eltűnt a látókörből barátnőm kezdett el beszélni.

- Igazán megható…- bizonyítékképp megtörölte a szemeit, mintha könnyeit törölgetné.- Ja, amúgy remélem nem baj, hogy jön Alex is, csak neki ma amúgy se kellett bemennie suliba, ott aludt nálunk és nekem meg nem volt szívem egyedül otthagyni.

- Dehogy, örülök, hogy ő is jön.- még csak meg se kellett magam játszanom, valóban örültem. Az előbb említett személy még mindig csak állt Sara mellett és mosolygott. Most komolyan ilyen nevetséges lennék? Van valami az arcomon? Belenéztem a gardróbszekrényen elhelyezkedő tükörbe, de semmi furcsát nem láttam. Na mindegy. Felhúztam a cipőt, amit azóta a kezemben szorongattam. Lehet, hogy az rontotta az összképet?...- Fog jönni még egy lány. Tegnap ismertem meg a buszon. Aranyos lány. Azt hiszem olyan 19 körül lehet.

- Nekem jó. És mi is ez a randis dolog?

- Ó, igaz is. Szóval a szomszédba nemrég költözött egy új csaj, és felhívtam rá Dan figyelmét, milyen jól néz ki. Aztán tegnap amikor hazaállítok, lent röhögcséltek valamin a konyhában és vacsorát készített. Mármint Elizabeth, mert így hívják. És a kedvencemet csinálta, szóval már megér neki adni egy esélyt. Dominikát, a másik lányt meg majd a házuk előtt vesszük fel. Már, ha ez az idióta eltalál oda.- mondtam erősen célozva a drága bátyuskámra.- Mehetünk?

- Édesem, rád vártunk.- válaszolt vigyorogva Sara.- Shila hogyhogy nem jön? Vagy nem is hívtad?

- Szerinted hallani akar még a vidámparkról a múltkori után? Meg szerintem az anyja se engedné el…

- Hoppá.- barátnőm és khm… irtó helyes unokabátyja is mintha lecövekeltek volna.- Megbocsátotok egy percre?- már kapta is elő a telefonját. Pár másodperc után vicces beszélgetésnek lehettünk tanúi.- Szia anya…ö, hát Nessánál….nem, hát igazából nem oda szeretnénk menni… mi? De hát már itt vagyunk. És nem is érnénk be addig a suliba, plusz a cuccom…hát izé, a vidámparkba…igen, igazolja…mi?- az egész arca érdekes színt öltött, majd kicsi ingerülten válaszolt.- Nem, nem vagyok olyan hülye, hogy szoknyában menjek… vettem fel tiszta fehérneműt!- Alexel egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, mire Sara kirontott és még dühösebben csapta be az ajtót.

- Jajj, szegénykém, nem dühös, csak egy kicsit zavarban van.- mondtam már fuldokolva a nevetéstől.

- Csak el ne felejtse megkérdezni előtte az anyját.- nevetett mellettem Ő is.

- Hallottam ám.- kiabált be barátném. Megindultam az ajtó felé, kitártam és ott állt kukucskálva Sara.

- Mehetünk? Vagy várunk még valakit?- hallottuk ismét Dan mély hangját.

- Még felvesszük Dominikát.- szóltam vissza.- És most mindenki más kifutópályát elhagyni, Nessa tanyálni készül. Damim, ha megkérhetlek, foglald el a helyed.- megjelent a lépcső előtt én pedig minden figyelmezetés nélkül futni kezdtem le a 20 fokos lépcsőn. Már csak 5, 4, 3, 2 és…. Nem igaz. Már megint el kellett kapnia. Mikor tanulok már meg saját lábon járni a lépcsőn? És miért mindig csak az én lépcsőmmel vannak a gondok?- Hát, majdnem… Köszi drága.- hátraléptem, és intettem Saraéknak, hogy biztonságban elindulhatnak.

- Nem lenne egyszerűbb, ha a te szobádat is lentre költöztetnétek?- kérdezte egy női hang kilépve Dan szobájából, ruháit igazítva, miközben mosolyogva nézett rám. Húú, ez sok. Nem csak a házban tartózkodott eme páratlan nőszemély, hanem egyenesen bent volt a szobájában. Minden kétséget kizárva együtt töltötték az éjszakát is. Ez szerintem egyet jelent azzal, hogy a két házat kezdhetjük összeépíteni, és küldhetem szét az esküvői meghívókat, elkezdhetjük berendezni a gyerekszobát és vehetünk egy aranyos kiskutyát vagy cicát! Most nem csak poénból. Ha ő a saját házunkban tölti az éjszakát mással, az kb. ez előbb felsorolt dolgokkal egyezik meg. Márpedig, az ilyen egyéjszakás ügyeket mindig egy hotelben szokta lebonyolítani Dan, vagy pedig az áldozat lakásán. Úgyhogy, nagyszerű kivitelezéssel megállapítható, hogyha csak egy éjszakára vágytak volna, akkor nem pont a szomszéddal csinálnák… abból később csak probléma keletkezne. Hogy bírtam volna Eliza szemeibe nézni a történtek után?

- Jó reggelt! Nos, a válasz egyszerű: azaz én saját bejáratú hálószobám, egy csata mentes övezet (kivéve amikor az a mamlasz beront és elkezd ordítani, hogy takarítsak ki, olyankor mindig repkednek a cuccok, de főleg felém…) és épp emiatt nem vagyok hajlandó megválni tőle, még akkor se, ha egyszer az előtte elterülő lépcső okozná is a vesztem.- vigyorogtam vissza rá. Alexék is leértek hozzánk, ezért hamarosan el is indultunk, egy gyors bemutatkozás után. Egy papírdarabot kotortam elő a zsebemből, amire Dominika címe volt leírva és Dan kezébe adtam a kocsinál állva.- Eltalálsz ide, vagy szaladjak vissza gyorsan egy térképért?

- Nyugi, tudom hol van…- kész megnyugvás. Eliza az anyós ülésen foglalt helyet, a mamlasz (nem tudom miért mondom ezt neki, egyáltalán nincs elhízva és nem is egy izompacsirta…) meg lenyitotta a második ülést, hogy a hátsó két ülésre üljek majd én és Dominika és Saraék pedig beültek a középső részébe. Micsoda mázli, hogy 7 személyes a kocsi. Pár perc autókázás után megálltunk egy közepes méretű fehér ház előtt, szép, gondozott kerttel.

- Dudálj.- szóltam rá Danra, mikor láttam, hogy a lánynak nyoma sincs. Hallgatott rám, nyomtam 2-3 másodpercig, majd vártunk. Nemsokára a nagy bokrok között egy barna hajzuhatagot láttam és utána feltűnt a kapunál. Kipattantam a kocsiból, már amennyire tudtam, mert először még az előttem lévő ülésen is át kellett másznom, csak utána tudtam üdvözölni.

- Szia Vanessa. Jó újra látni.- mosolygott rám. Ezúttal a szemüvegkeretek elmaradtak és sejtésem szerint kontaktlencsék váltották fel, az elővigyázatosság kedvéért.

- Hello. Téged is. Gyere, bemutatom a többieket.- kicsit elpirult, de követett. Kinyitottam a hátsó ajtót és mindenkit bemutattam.- Az a mamlasz ott a volánnál a bátyám, Damian.- kezet fogtak és aranyosan mosolyogtak egymásra, de én észrevettem a „Ne rontsd az imidzsem” pillantást, amit külön nekem küldött.- Mellette a hölgy Elizabeth a barátnője és minden valószínűséggel ő lesz s sógornőm. A szomszéd házban lakik, amit szerintem a jövőben össze is fogunk építeni.

- Nessa…- szólt rám Dan alig észrevehetően elpirulva.

- Most mi van? Én csak azt mondom, hogy kell a hely a gyerekeknek is.- erre még a nagyszájú is elhallgatott és egymásra se mertek nézni.- Ő Sara a legjobb barátnőm és mellette Alex az unokatesója. Ja, és nem festett a haja.

- Szia Dominika, örülök, hogy találkoztunk.- Alex közelebb hajolt hozzá és egy puszit adott az arcára. Na stop! Én ilyet miért nem kaptam? Nem lehet igaz, már másodjára is féltékeny lettem rá, ebben a két napban. Ó, és még el is pirult Dominika. Kész. Vége. Felvágom az ereimet. Belépek az öngyilkos osztagba, és legalább úgy halok meg, hogy tettem is valamit a hazáért. Persze én nem fogok az útjukba állni, ha egymást akarják csak rajta. Én úgyse számítok. Végül is, csak nekem köszönhetik, hogy megismerték egymást... De kit érdekel? Engem, engem! Még valaki? Senki? Köszönöm. A bekattanás szélén állok, egy puszi miatt. Amit én nem kaptam. Csak egy puszi, semmi más. Remélem senki nem vette észre elmezavarom. Ezek után már azon is gondolkodnom kell, hogy megkérdezzem-e egyáltalán, hogy hova akar ülni. Na jó, bunkó nem leszek.

- Én nem kaptam puszit.- mi?! Ezt én mondtam volna? Vagy csak képzelődtem? Nem. Akkor nem nézne rám ilyen megilletődötten. Most mondhatnám azt is, hogy Dominak szólt, amikor a buszon találkoztunk, de az enyhén leszbikus megnyilvánulás lenne. Jó. Felőlem, tudja meg mindenki, hogy igenis féltékeny vagyok és sértődött. De mivel semmilyen reakciót nem észleltem, inkább nem is magyarázkodok.- Mindegy. Hol akarsz ülni, hátul, vagy itt középen?

- Megyek veled hátra.- már megint elpirult.

- Ok. Szállj be.- megvártam míg leült belülre, csak utána indultam én is. Már majdnem a helyemen csücsültem, mikor egy gyenge érintés éreztem az arcomon. Ijedtemben hirtelen oldalra fordítottam a fejem, így Alex mosolygós képpel megszólalt.

- Most bepótoltam?- kérdezte a fülembe suttogva.

- Azt hiszem.- ugyan olyan hangerővel válaszoltam, csak annyi különbség volt közöttünk, hogy én fülig vörös voltam tippem szerint, mivel rettentően égett az arcom. Még jó, hogy a többiek nem látták. Elizáék egymással voltak elfoglalva, Dominika a biztonsági övvel bajlódott, Sara pedig nem izgat. Nem olyan értelemben, hanem, hogy nyugodtan láthatott volna, ő biztos örülne neki. Ugye? Hisz akár rokonok is lehetnénk.

- Indulhatunk?- hallottuk előröl Dan hangját, de választ se várva beletaposott a gázba…