Öröklődő álmok

5.Fejezet

Kalos még váltott pár szót kedvesével, majd miután ő is elhagyta az irodáját rögtön a telefonhoz nyúlt.

Emma reggel nagyon korán ment dolgozni és nem akarta felébreszteni a lányát.Csak késő este ért haza. Mikor látta, hogy nincs otthon Sophie aggódni kezdett. Félt, hogy még mindig dühös rá a tegnapi veszekedésük miatt. Már épp telefonálni akart neki mikor megpillantott egy pirosan villogó gombot az üzenetrögzítőn. Először úgy gondolta biztosan lány hagyta a üzenetet, hogy valamelyik barátnőjénél alszik, de tévedett. Az üzenetben egy régi ismerős férfi hang szólal meg.

-Szia, remélem még emlékszel rám! Fontos ügyben kereslek, Sophie itt van. Nem kell aggódnod felvettem a társulathoz, hogy szemelőtt legyen. Hívj vissza amikor csak tudsz!

Ezzel vége is lett az üzenetnek, s Emma azonnal a tárcsázott is.

A csendes, nyugodt  irodai szobát a telefon csörgése zavarja. Az irodában lévő férfi már várta a hívást, így nem is habozott felvenni.

-Hallo!

- Én vagyok! – felelt egy női hang

- Rég beszéltünk- póbált nyugodtan beszélni

-Nem azért hívtalak, hogy nosztalgiázzunk. Vigyáznod kell Sophie-ra egy darabig…

- Micsoda? – kérdezte meglepetten a férfi

-Ennyit csak megérdemel a keresztlányod amíg oda nem érek. Sajnos nem tudok azonnal indulni. Muszáj elrendeznem pár dolgot, ami beletelik pár hétbe.- válaszolt a nő idegességgel a hangjában.

- Rendben legyen, de hívj, ha van valami!

-Oké. De vigyázz Sophie-re és előre is köszönöm.

- Végülis nincs mit.- majd mindketten lerakták a telefont.

Kalos egy darabig még az irodában maradt gondolkodni, majd hazament lefeküdni.