Öröklődő álmok

4.Fejezet

Ekkor hirtelen eszébejutott, hogy hallott egy Amerikában lévő híres színpadról. Úgy döntött odamegy, mert ott még nyelvi akadályokba sem ütközhet, hisz kiválóan beszélt angolul. Ezen a hirtelen gondolaton felbátorodva elővett egy bőröndöt, melybe amilyen gyorsan csak tudta belerakta a lefontosabb dolgokat. Majd az ablakon kimászva rohant egy buszmegállóhoz.

Néhány óra elmúltával már egy Amerikába tartó repülőn ült. Bűntudata volt, amiért ellenszegült édesanyja akaratának, de nem tudott sokáig gondolkodni ezen, mert elnyomta az álom. Már csak akkor ébredt fel, mikor a pilóta közölte az utasokkal, hogy nem sokára megérkeznek és csatolják be az öveiket. Miután leszállt a gépről egy újságárúsnál vett egy várostérképet. A térkép segítségével, igaz kissé nehezen, de eltalált arra a helyre, amit annyira keresett. Ott állt a híres Kaleido Színpad bejáratánál. Furcsa érzés fogta el, vonzotta a hely egyre jobban. Most már biztos vol benne, hogy neki itt a helye és itt teljesülnek majd az álmai. Ekkor látott meg egy szőke hajú nőt, aki épp a bejáraton jött ki. Odarohant hozzá segítséget kérni:

-Elnézést tudna nekem segíteni? - kérdezte mire a nő mosolyogva fordult felé

-Persze és még is miben? - kérdezett vissza a nő kedvesen

-Hát tudja én artista szeretnék lenni és emiatt jöttem ide – válaszolta

- Akkor elvezetlek Kaloshoz, ő itt az igazgató

-Jaj nagyon szépen köszönöm – mondta Sophie és már alig fért a bőrébe úgy örült

-De cserébe kérnék valamit – szólalt meg újra a hölgy

-Rendben, de mégis mit? – kérdezett vissza megszeppenve a lány

- Azt szeretném, ha tegeznél. Nem vagyok én még olyan öreg – válaszolt mosolyogva – és szólíts nyugodtan Sarah - nak mint mindenki.

-Jó rendben Sarah. Az én nevem Sophie - mutatkozott be most már ő is mosolyogva

Épp egy folyosón haladtak mikor Sarah egyszer csak megállt és bekopogott egy ajtón.

-Gyere be – hallatszott bentről egy férfi hang

-Szia Drágám! csak én vagyok – üdvözölte a lány kísérője a férfit

- Sarah kérlek mond gyorsan, mert még sok dolgom van – szólalt mega férfi fáradt hagon. Fel se tűnt neki, hogy rajta kívült nem csak egy ember van az irodájában. Úgy belemerült munkájába, hogy csak akkor emelte fel a fejét az iratai közül mikor egy ismeretlen hang is megszólalt.

- Elnézést nem akarom feltartani, de beszélni szeretnék önnek – szólalt meg az ismeretlen.

Kalos döbbenten nézett végig a lányon. Az ismeretlennek ezüstösen csillogó, nagyon világos rózsaszín hosszú haja volt és melegséget árasztó, enyhén füstös hatású világos barna szemei.

A lány vonásai nagyon ismerősek voltak a férfi számára.

-Igen és szabad tudnom kit tisztelhetek önben – kérdezte tőle kíváncsian

- A nevem Sophie Enna Bonweille – felelt a lány mire Kalos még inkább ledöbbent, bár tudta leplezni.

-És miről is szeretne velem beszélni

-Szeretnék artista lenni a társulatában – válaszolta

- Érdekelne van-e hozzá kellő gyakorlatod – mondta a lánynak

-Hát kiskorom óta akrobatikázok. Igaz még sokat kell tanulnom, de higgye el kitartó vagyok és szorgalmas – bizonygatta tudását Sophie

-Hát rendben legyen. Felveszlek 2 hónap próbaidőre, ha megállod a helyed maradhatsz tovább is – adta ki feltételeit a férfi

-Oh nagyon szépen köszönöm és higgye el nem fog csalódni bennem – válaszolt a kis artista mosolyogva.

-Akkor mindent megbeszéltünk. Holnap írunk egy ideiglenes szerződést neked. Ami a szállást illeti Sarah majd keres neked egy szobát. Most elmehetsz Sarah is mindjárt megy utánad.

Kalos még váltott pár szót kedvesével, majd miután ő is elhagyta az irodáját rögtön a telefonhoz nyúlt.