Öröklődő álmok

3.Fejezet

Sophie még sokáig gondolkozott testvére levelén, majd úgy döntött inkább lefekszik aludni. Másnap elég nehezen kászálódott ki az ágyból és ment el készülődni. Eközben a szobában megjelent kis fura alak. Fantom volt az. Bár Emma már nem látta és a lányok még nem látták ő végig velünk volt és figyelemmel kísérte az eseményeket. Most is éppen kártyát vetett, kíváncsi volt mi vár a testvérpárra.

-A Vízöntők egyike merész dologra szánja el magát az álmai érdekében. Míg a testvére egyik álmát a másik elé helyezi – az apró lény egy kicsit elgondolkodott – kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből – majd eltűnt.

Ugyan hétvége volt Sophie mégis korán kelt. Futni indult, mint minden reggel. Futás közben sokat gondolkozott azon amit testvére tanácsolt neki. Döntött, ha hazaér beszél anyjával.

Emma mikor felkelt nem találta otthon Sophie-t, de nem aggódott érte tudta, h minden reggel futni jár.Így neki látott reggelit készíteni, hogy majd azzal tudja fogadni mikor hazaér. Pont elkészült mikor lánya belépett az ajtón. Leültek reggelizni, bár Sophie inkább csak piszkálta a tányérján lévő ételt. Ez természetesen anyja figyelmét sem kerülte el.

-Mi az, csak nem történt valami?-kérdezte lányát

-Nem semmi – kezdte Sophie nagy nehezen – csak beszélni szeretnék veled.

-A hangod alapján fontos dologról lehet szó

-Igen, számomra az is – majd vett egy mélylevegőt és folytatta – anya artista szeretnék lenni és…- de már nem tudta befejezni, mert Emma közbeszólt.

- Nem, természetesen támogatlak az álmaidban, ahogy testvéred is kivéve, ha erről az egyről van szó. – mondta Emma kissé dühösem , s közben emlékek sorozata futott át az agyán.

-De anyu…- próbált volna ellenkezni, de anyja tekintetében látta, hogy nincs más választása mint elfogadni a döntést.

A lány a beszélgetést követően egész napra bezárkózott a szobájába. Dühös volt és sírt. Nem értette mért ellenzi ennyire az édesanyja, hogy artista legyen. Úgy gondolta anyjának nincs joga elítélni az artista szakmát, hisz semmit sem tud róla. Egyszer csak arra gondolt mi lenne, ha elszökne egy színpadhoz. Sokáig gondolkozott azon hova is mehetne. Hiszen életének eddigi részében sehol nem volt még azon a franciaországi kisvároson kívül , ahol eddig élt.

Ekkor hirtelen eszébejutott, hogy hallott egy Amerikában lévő híres színpadról. Úgy döntött odamegy, mert ott még nyelvi akadályokba sem ütközhet, hisz kiválóan beszélt angolul. Ezen a hirtelen gondolaton felbátorodva elővett egy bőröndöt, melybe amilyen gyorsan csak tudta belerakta a lefontosabb dolgokat. Majd az ablakon kimászva rohant egy buszmegállóhoz.