Öröklődő álmok

1. Fejezet

Nem tudon hány nap, hét, hónap, … év telt el az akkor történtek óta. Eleinte még számoltam aztán felhagytam vele. Már nem tartottam fontosnak. Ami elmúlt az elmúlt. Ha még mindig számítana, akkor és itt van velem és kicsit távolabb az a két személy, aki emlékeztet rá.

Túl sok minden történt akkoriban, amiről még mindig nem tudok beszélni. Új életet kezdtem.

Most már Emma Bonweille, egy egszerű középiskolai tanár és anyuka vagyok.A múltamból csak pár ember ismeri a kilétem, de velük is csak nagyon ritkán beszélek. Bár köszönettel tartozom nekik mindazért a támogatásért amit kaptam, mégis folyton a múltat idézik fel bennem.Elmélyült gondolkodásomat Sophie szakította félbe.

*

Öröklődő álmok

2.Fejezet

Elmélyült gondolkodásomat Sophie szakította félbe.

-Anya levél jött Lisatól! - kiáltott miközben hazaérve becsukta a bejárati ajtót.

-Tényleg? Kíváncsi vagyok, hogy megy sora Londonban. Amúgy Sophie kérdezhetek valamit?

-Mit?- kérdezet vissza meglepődve

-Mért hívod Hannat mindig a második nevén?

-Ez egy egyezség miatt van amit még akkor kötöttünk mikor itthon volt.

-Igen? És beavatsza részlatekbe - kérdeztem gyermeki kíváncsisággal

-Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel - mondta mosolyogva édesanyjának

-Cak nem utalás lenne a koromra - játszottam a sértődöttet - nah mindegy, menj kezet mosni mindjárt kész a vacsora – utasítottam a lányom miközben elkezdtem megteríteni az asztalt.

A vacsora befejeztével Emma elolvasta a levelet úgy, hogy Sophie is hallja.

-Azt írja minden rendben és már pár barátot is szerzett – mondtam mosolyogva – és képzeld a Konzervatoriumban is minden remekül alakul, de várjunk csak – lepődtem meg mikor a levél végére tűzve volt egy kisebb boríték.

-Mi az? Mi történt? – kérdezte lányom felfigyelve arra, hogy elhallgattam.

-Semmi, csak neked külön is írt egy kisebb levelet – adtam át neki a borítékot

Sophie a szobájába elvonulva felbontotta a neki szánt levelet.

Szia Hugi!

Nah mi van veled? Képzeld ismét elkezdtem akrobatikázni, de lécci anyunak ne szólj!

Tudod mi a véleménye erről… De készülj fel, hogy egy kis edzés után eljutok majd arra a szintre, mint Te. Annyi kérdésem lenne és még több mesélni valóm van. De mesélni inkább a következő levélben fogok. Az viszont érdekelne beszéltél-e már anyával az álmodról?  Szerintem mindenképp beszélnetek kéne, tény hogy nem lesz egszerű, de meg kéne próbálnod. De most már fáradt vagyok és holnap fontos óráimlesznek, megyek aludni. Vigyázz magadra!!!

                                      Puszillak: Hanna

Ui.: várom leveled

Sophie még sokáig gondolkozott testvére levelén, majd úgy döntött inkább lefekszik aludni.