|
EVELINE by Ravenprincess
Ravenprincess 2007.09.09. 12:32
- Ez most egy randi?
- Szeretnéd, hogy az legyen?
- Hát, nem is tudom. Elég rossz híred van...
- Nem kell mindent elhinni, Kedvesem!
- Nem vagyok a Kedvesed!
- Bocsánat! Beismerem, nem vagy egy átlagos lány. Ami másnál bejön, az nálad nem.
- Figyi, ha csak meg akarsz...
- Nem! Ne is folytasd! Érdekelsz. Azt hiszem, ez még nem bűn, és szerintem mindenki megérdemel egy esélyt!
- Rendben. Egyet jegyezz meg: soha, de soha ne hazudj Nekem!
- Megígérem! Mesélj valamit magadról! Mindig a srácokkal vagy. Miért? És mért nem jöttél még össze egyikükkel sem?
- Velük nőttem fel. Mark a bátyám, de Vixet is és Dant is annak tekintem. Sokat utaztok?
- Apám egy nagy cégnek az ügyvédje, ami a világban mindenhol terjeszkedik. Az államokból jöttem. Már ott is elég sokat költöztünk, de itt Oxfordban öt évig maradunk. Legalábbis a megállapodás erről szólt, és kivételesen papír is készült róla, szóval bízom benne, hogy egy darabig nem költözünk. Lehetetlen így barátokat találni magamnak. Amikor már valami épp ott tart, hogy kiforrja magát, máris elmegyünk. Barátnőt pedig végképp lehetetlen így megtartani. A távkapcsolat lehetetlen. Akárki akármit mond, lehetetlen. Három évvel ezelőtt volt egy barátnőm New York-ban. Egy éve voltunk már együtt, mikor Írországba küldték apámat. Ott töltöttünk két évet, és most ide jöttünk. Persze megbeszéltük, hogy nem hagyjuk, hogy széttörje a kapcsolatunkat a távolság, és szünetekben utazunk egymáshoz, de találkozott valakivel... Azóta hogy őszinte legyek, nagy ívből lesajnálom a lányok lelki világát.
- Kössz, ez bíztató volt...
- Állandó költözés mellett valahogy csak ez maradt... Pillanatnyi boldogság, pillanatnyi kötődés! amúgy is, ezek a gimis lányok...
- Tudom, tudom. Hallom ezt eleget a srácoktól. De most már mennem kell.
- Haza kísérlek, ha nem gond?!
- Ahogy gondolod!
Az úton nem sokat beszélgettek. Mikor a ház elé értek, csak akkor szólaltak meg újra.
- Jó éjt Eve! Remélem minél hamarabb tudunk újra beszélgetni!
- Én is remélem! Neked is jó éjt Matt!
Matthew oda hajolt Eveline-hez. A lány tudta, hogy meg akarja csókolni, és elfordította a fejét, ezért a csók az arcán landolt.
- Bocs, nem kellene sietnem.
- Nem gond! Szia!
- Szia!
Eve minél hamarabb le akarta zárni az estét, hisz kissé kellemetlen volt neki a fiú erőteljes nyomulása. Utoljára 15 évesen volt barátja. Az nem volt nevezhető kapcsolatnak, mivel alig két hónapig tartott. Tipikus tini szerelem. Nagyon fájt a vége, de amennyire fájt, olyan hamar és hirtelen el is felejtődött. Azóta egy srác sem került hozzá közel. "Már el is feljetettem milyen, ha megcsókolnak." Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, mikor a bejárati ajtó felé indult. Ahogy belépett a nappaliba, meglátta a srácokat, akik a kanapén ültek, és dvd-ztek.
- Sziasztok!
- Mért nem engedted, hogy megcsókoljon?
- Mi?! Ti leskelődtetek?!
- Bocs, Hugi, nem bírtam ki!
- Jah, szóval csak Te leskelődtél...
- Mi megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy semmi köze hozzá, mit csinálsz.
- Köszi, Vix, rendes vagy! Amúgy mi a baj Dan, mért készülődsz?
- Haza megyek, fáradt vagyok!
- Jah jó, azt hittem valamelyik hülyegyerek megbántott.
- Dehogy! Semmi gond! Sziasztok!
- Anyám! Mint aki karót nyelt!
- Ma különlegesen undok és gonosz vagy Marcus! Jó éjt, Victor!
Következő héten Eveline Londonba ment, meglátogatni a Nagyiját, és ott is ragadt pár napra. Imádta az idős hölgyet, mert nagyon jó humorral áldotta meg az ég, és persze bölcs is volt.
- Furcsa vagy Kicsim!
- Semmi gond Nagyi, csak van egy srác...
- Na végre, hagy halljam!
- Nagyi, Te nem változol... Szóval van ez a Matt srác, és nem tudom hova tenni. A menő csajok a suliban eléggé oda vannak érte, és ő rendszerint ki is használja a lányok rajongását. Én viszont nem vagyok oda érte túlzottan. Aranyos, de semmi több.
- Tudod Kicsim, én más világban nőttem fel, de próbálom követni a mai dolgokat. Okos lány vagy, van magadhoz való eszed, de ismerem ezeknek a fiúknak a fajtáját. Lesz egy lány az életükben, aki majd megfogja őket, de nagyon. Annyira, hogy többé eszükbe sem jut senki más. De ez sajnos nem 18 évesen fog bekövetkezni...
- Mit tanácsolsz?
- Hogy adj Neki egy esélyt! De soha nem csukd be a szemed! Mindig légy résen, ne hagyd, hogy megbántson, és figyelj a jelekre. És ami a legfontosabb: az ember lánya hajlamos elveszíteni a tudatát, ha egy jó pasi a szemébe tud nézni úgy, hogy attól megremeg a lába. Bízz a barátaidban! Ha elmerülsz egy ilyen srácban, nem fogod meglátni még azt sem, ami az orrod előtt van!
- Szeretlek Nagyi!
Pár nappal később, mikor Eveline már otthon volt, az utcájukban futott össze Matthew-val.
- Szia Matt! Te mit keresel erre?
- Szia Eve! Örülök, hogy haza jöttél. Igazából azért sétáltam erre, mert bíztam benne, hogy találkozunk. Reméltem, hogy már haza jöttél! A bátyád nem volt hajlandó megadni a számodat. Csak meg akartam kérdezni, hogy mikor beszélgethetnénk megint.
- Hát, amint látod, most itt vagyok.
- Ráérsz?
- Igen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
