AJÁNLOM AZ OLDALT
- Szia! Te vagy az új fiú, ugye?
- Jajj, ne mond ezt! Már olyan sokszor hallottam az "új fiú" kifejezést. Matt vagyok!
- Akkor szia Matt! Kicsit megijesztettél!
- Nem volt szándékomban, ne haragudj! Láttalak a múlkor a pályán. Nem volt nehéz észre venni az egyetlen lányt a tömegben.
- A többiek már hozzám szoktak.
- Lealázod a fiúkat is! Nagyon ügyes vagy!
- Köszi, de Te sem vagy semmi. Ha jól hallottam, a bátyámék osztálytársa leszel.
- Victor a bátyád? Azt hittem, hogy a ti négyesetek csak szimplán baráti kapcsolat.
- Nem Vix a bátyám, hanem Mark.
- Oh bocsi! Csak tippeltem. Tényleg. Markra jobban hasonlítasz... Mindegy. Csak be szerettem volna mutatkozni Neked, de a neved még mindig nem tudom.
- Eveline.
- Van kedved sétálni Eveline?
- Nem lehet. Alig bírok állni a lábamon. Ma értünk haza a srácokkal egy hetes sátrazásból. Nagyon fáradt vagyok.
- Hétvégén?
- Szerintem este felé kinézünk a pályára szombaton. Ott megtalálsz.
- Ott leszek! Jó pihit!
- Köszi, szia!
Szombaton késő délután valóban kiment Eveline a pályára három barátjával. Igazból annyira nem foglalkozott Mattel, mert hallott egy-két dolgot, amit a fiúk meséltek róla. Egy hónapja, hogy itt van, de állítólag már három lányt lefektetett. Eve tudta, hogy barátai szoktak túlozni, de nem ilyen téren. Itt soha nem túloznak, nehogy valaki előrébb legyen a számokban, mint ők, és ezért jobb színben tűnjön fel. Talán még kevesebbet is mondanak, hogy nekik mindenképp több lány legyen a noteszükben... Persze van más oka is, hogy nem igazán érdekelte Matt: nem akart pasit. Nagyszerűnek érezte az életét felesleges gondok nélkül, amit szerinte egy pasi okozhat. Alig, hogy kiértek, Matt máris ott állt mellette.
- Jó estét kisasszony!
- Szia Matt! Mi is itt vagyunk! - Mark nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzést.
- Sziasztok! Bocsánat, csak a Húgod szépségétől megvakultam, és nem láttam mást rajta kívül.
- Mark, ne bunkózz - utasította rendre Húga a fiút - Matt, Te pedig ne nyáladzál, mint egy kutya. Hagyjatok deszkázni. Mark és Matt csak álltak, és nézték a mellettük elsuhanó lányt.
- Szerinted a Húgod menstruál?
- Nem hiszem. Nem tudom, mi volt ez.
- Hagyjátok Eve-t, és inkább menjünk át a kosárpályára - Javasolta Vix - Dan, Te pedig próbálj közeledni hozzá, hogy mi a baja. Mostanában Veled beszél a legtöbbet...
A három srác átment az út másik oldalán lévő kosárpályára. Mentek csacsogni a lányokhoz. Daniel pedig leült egy padra, és Eve-t figyelte. Az előbbi beszólásánál először ledöbbent, aztán meg alig bírta visszfojtani a röhögést. A lány most kijött a félcsőből, és lassan Danhez közeledett, majd leült mellé a padra.
- Köszönöm!
- Mit, Eve?
- Azt, hogy nem próbálsz meg mindenáron kifaggatni, hogy mi a bajom, és közhelyekkel vígasztalni.
- Értelmesebb lány vagy annál, hogy közhelyekkel dobálózzak. A csend arra vár, hogy betöltse a hangod.
- Tudom. Igazából nem tudom mi baj Velem. Talán megijedtem Matt-től. Mert igazából helyes srác, meg minden, csak amiket hallottam Róla...
- Adj neki esélyt, hogy megnyíljon, és majd magad döntsd el, hogy milyen ember, és ne mások véleményére adj!
- Igazad van! Ha Te nem lennél...
- Akkor mi lenne? Semmi!!! Élnél akkor is.
- De akkor nem lenne senki, akire a padon ülve ráugorhatnék.
Ekkor Eve felállt a padról, megállt Matt előtt, majd sejtelmesen ravasz és sunyi mosoly kíséretében elég nagy lendülettel "ült" (vagy inkább ugrott) bele Daniel ölébe, és két hatalmas puszit nyomott le neki.
- Boszorkány! Eltörted az összes csontomat!
- Ahhoz képest jól nézel ki...
- Haha... Ezt megbosszulom!
A vállára fektette a lányt, és elindult vele egy pocsolya felé. Persze Eveline torka szakadtából sikítozott és röhögött felváltva. Mikor oda értek, kezdte lentebb csúsztatni Eve-t, hogy a haja beleérjen a vízbe. Már nem a derekát fogta, hanem a fenekét.
- Na rossz kedved van még? Akarsz hajat mosni?
- Neeem! És vedd le a mancsod a fenekemről!
- Biztos?
- Biztos!
Daniel levette a kezét a lány fenekéről, de ekkor Eve még lentebb csúszott, és Haja már majdnem elérte a vizet.
- Vagyis neeeeeeeee! Ne engedj el!
Daniel végül megkönyörült a lányon, és lerakta úgy, hogy nem lett sáros a haja.
- Te kis szemét!
- Szeretetből volt.
- Tudom Daniel! Mindig fel tudsz vidítani, és ezt úgy szeretem!
A srácok a másik oldalon a kiabálás hallatára úgy döntöttek, visszatérnek a pályára.
- Csak azt hallottuk, hogy valaki üvölt! Azt hittük, Dan megnyúzott, de aztán láttuk, hogy csak hülyéskedtek.
- Bocs az előbbiért bátyus, és Mark te se haragudj, hogy bunkó voltam.
- Engesztelj ki, és igyál meg velem egy üdítőt. Most?!
- Oké.
A lány oda fordult Danielhez, átkarolta a nyakát, és adott neki egy puszit, majd eltűnt Mattel.
- Valamikor majd megyek Bátyó! Hívj ha haza indultál, és vagy csatlakozom, vagy nem!
- Rendben! Matt, vigyázz rá!
 |
|
|||
|