Délelőtt az első ébredő Eve volt. Körbe nézett a sátorban, és látta, hogy a srácok mélyen alszanak. Azt nem vette észre, hogy Daniel már ébren van, csak nem akart felébreszteni senkit, ezért még hallgatott egy kis zenét, és pihent. Vette a bátorságot, - gondolván, hogy a fiúk úgyis alszanak - hogy a sátorban öltözzön át. Vagyis vetkőzzön le a zuhanyzáshoz. Rövidnadrágban és pólóban aludt az éjjel. Azért a biztonság kedvéért elfordult, ha mégis valamelyikük felébredne, ne lássa meg, amit nem szabad meglátnia. Levette a nadrágot, ami alatt egy fekete, kényelmes tanga volt csak. Daniel nagyot nyelt a lány szép, formás, kissé sportos feneke láttán. Majd levette a pólóját is, és törölközőt tekert magára. Amint megfordult, hogy elinduljon zuhanyozni, Dan persze úgy tett, mintha még aludna. Gondolta, tíz perc alatt úgyis végez a lány. Nem akart vele összefutni a zuhanyzóban, mert elég volt neki az előbbi kukkolás is. Furcsán érezte magát, hisz Eve-t húgaként szerette. Tíz perccel később ő is elment zuhanyozni. A lány még ott állt a víz alatt, úgy tűnt, elég jó kedve van. "Még jó, hogy csak bokától lefelé, és válltól felfelé látom..." - gondolta magában. Eveline észre vette Dant.
- Jó reggelt! Megvárnád, amíg kijövök, mert a törölközőmet a padon hagytam kint, és szégyenlős vagyok egy kicsit.
- Persze, ne aggódj, megvárlak!
- Csak most ébredtél?
- Igen.
A lány pillanatok alatt végzett, és ahogy kilépett a kis "fabódéból" egy szál fehér törölközőben, mellkasára és arcára vízcseppek csordogáltak a hajáról. Dan ismét nagyot nyelt.
- Mi a baj?
- Semmi, csak nem láttalak még törölközőben.
- Hahaha... Reggeli merevedés, mi?!
- Valami olyasmi!
- Bocs, Szivi, nem csillapíthatlak. Deee, egyedül leszel a zuhanyzóban.
- Nagyon vicces!
- Jól van na, nem akartalak megbántani. Azt hiszem nem lesz egyszerű kizavarni a srácokat a sátorból, hogy átöltözhessek.
- Mark engedni fog. De Vix?! Ő biztos bent szeretne maradni, és segíteni!
- Na jó, megyek vissza. Jó frissülést!

Sajnos nagyon gyorsan telt az idő. Szombaton bementek a közeli városkába bulizni. Mark és Victor becsajoztak, úgyhogy hajnalban csak Dan és Eve indultak vissza a sátorhoz.
- Figyelj, ne haragudj azért, amilyen fejet vágtam akkor reggel.
- Semmi gond Dan! Már el is felejtettem.
- Én viszont nem tudom elfelejteni, amíg nem beszéljük meg. Úgy volt, ahogy mondtad. Reggel volt, előtört belőlem a férfi, és egy pillanatra elfelejtettem, hogy Te a kis Eveline vagy. Nem akarom, hogy haragudj Rám!
- Daniel Morrison! Nem haragszom Rád! Csak olyan kis aranyos kómás fejed volt, én meg fel voltam dobva a zuhanytól, és totál bepörögtem. És tudod milyen vagyok, ha pörgök?! Szívatnom kellett Téged egy kicsit.
- Nincs harag fogadott Hugicám?
- Nincs harag!

Átkarolták egymás derekát, és fáradtan visszavánszorogtak a sátorhoz. Victor és Mark valamikor másnap délután tértek "haza" elég mámoros fejjel... Eve és Daniel addigra már ébren voltak, és késői ebédet készítettek. Meg sem merték kérdezni, hogy miként telt a fiúk éjszakája... Ők csak kajánul vigyorogtak, majd zuhany után átvették a fakanalat. A vasárnap a buli miatt heverészéssel telt. Hétfőn bementek a városba körülnézni, és venni pár üveg alkoholt az esti saját kis bulijukhoz. Nem is nevezném bulinak, inkább csak hajnalig tartó storyzásnak, kissé illuminált állapotban.

Sajnos eljött a szerda délelőtt, Dan édesanyja hajnalban indult, hogy már kora délután haza tudjanak érni. Alig ért haza Eve, máris csörgött a telefonja. Sarah volt az, Dan nővére. Haza látogatott pár napra, és elhívta Eveline-t egy kis sütizésre. Beültek egy hangulatos helyre, és egész jól elbeszélgettek. Sarahról még nem sok szó esett. Igazából kedvelték egymást Eve-vel, bár kapcsolatuk nem volt túl szoros. Sarahnak egyszercsak megcsörrent a telefonja.
- Mi a gond?
- Sajnos el kell mennem. Vészhelyzet van. Ne haragudj!
- Semmi gond, úgyis fáradt vagyok. Azt hiszem, haza megyek, és alszok.
- Bepótoljuk, ígérem! És még egyszer ne haragudj!

Utóbbi mondatát már a cukrászdából kifelé rohanva kiabálta vissza. Eveline jóízűen elfogyasztotta a süteményét, majd ült még egy kicsit, és merengett. Vagy inkább csak nézett ki a fejéből. Sarah még mielőtt elviharzott volna, rakott le pénzt az asztalra, de meg sem ette a sütijét, ezért Eve nem akart abból fizetni. Úgy gondolta, majd visszaviszi neki a pénzt. Fizetett, majd kiment az utcára, ahol csak néhol lézengett egy-egy ember. Megállt a cukrászda előtt, és fogalma sincs miért, de a tükörképét kezdte el nézegetni a tiszta üvegablakban. Majd hirtelen feleszmélt gondolataiból, és látta, hogy egy fiú áll mögötte. Nem is hitt a szemének, mikor tudatosult benne, hogy ki az aki figyeli, ezért megfordult. De tényleg ott volt. És köszönt is neki...
- Szia!