|
EVELINE by Ravenprincess
Ravenprincess 2007.09.09. 12:27
Azt hiszem, illene már egy kis jellemzést adnom Eve környezetéről. Ahogy már elmondtam, Mark egyik szenvedélye a Húga. A másik szenvedélye a gördeszka. Ő tudott választani, nem úgy, mint Eve, aki a deszka mellett korizik is. Talán azért állnak ilyen közel egymáshoz, mert a szüleik igazán sosem törődtek velük. Édesapjuktól mindent megkaptak, amire szükségük volt, de Mr. Spencer a szeretethez nem nagyon értett. Tartózkodó, komoly ember volt, a gyerekeit is mindig Marcus-nak és Eveline-nek szólította. Édesanyjuk, Mrs. Spencer érdekes személyiség volt. Ő a férjével ellentétben inkább a szeretetben jeleskedett. Imádta a gyerekeit. Vidékről származott, nem túl jómódú családból. Elég sokat veszekedett a férjével. Valami mindig volt, ami miatt egymás torkának ugrottak, ezért Eveline már kicsi kora óta nagyon ragaszkodot a bátyjához, és ez fordítva is így volt. Mark le sem tagadhatta volna, hogy Eve a testvére. Világosbarna rövid haja volt, és hasonló zöld szeme, mint húgának. A család Oxford azon részén lakott, ami nem volt messze a belvárostól, ám mégis gyönyörű kertes házak sorakoztak az utcákon. Itt megvolt az áhított nyugalom, amire egy városi munkanap után vágytak, mégis mindössze olyan távolságra a belvárostól, hogy autóval 10 perc alatt bent voltak. Vagy görkorival 25 perc alatt... Itt nőttek fel Daniellel és Victorral együtt.
Daniel nővére Sarah, jóval idősebb volt bátyjánál, ő már rég elhagyta a szülői házat. Dan már csak egyedül él a szüleivel. Mr. és Mrs. Morrison kedves emberek. Nem hétköznapi pár, hisz ha rájuk néz az ember, elejt egy könnycseppet a szíve. Talán már harminc éve is van, hogy házasok, és még mindig ott látni a szemükben azt az óriási szerelmet és szeretetet, amit egymás iránt éreznek. A mai világban már ritkán látunk ilyet. Danielt sötétbarna (szinte már fekete) hajjal áldotta meg az ég, amit kubai édesapjától örökölt. Kissé sötétebb bőrén csodálatosan világítottak - angol édesanyjától kapott - gyönyörű kék szemei. A haja persze mindig a szemébe lógott, szóval szükség is volt a kék szemekre, hogy legalább tudják, hova kell nézni, ha beszélnek hozzá.
Victor Garner egyke. A szülei elváltak, így ő majdnem elköltözött két évvel ezelőtt a Broad Street-ről. Addig könyörgött, mire az édesanyja a rossz emlékek ellenére - ami a házasságából eredt - engedett fiának, és ott maradtak az utcában, csak egy kisebb házba költöztek át. Vix kicsivel magasabb volt, mint a másik két fiú. Természetes, világosszőke hajával mindig felhívta magára a figyelmet. Gyerekkorában mindig "Bociszemű" volt a beceneve, nagy barna szemei miatt. Még az oviban ragasztotta rá egy "kedves" óvónéni, és legnagyobb bánatára az általános suliban sem felejtették el így szólítani. Persze a gimiben minden megváltozott. Már senki sem emlékezett ilyenekre.
Ahogy a pályára értek, Eve gyorsan "repült" párat a levegőben. Imádta a félcsöveket, az a pár pillanat, amit a levegőben töltött, igazi szabadságot adott neki. Eleinte persze furcsa látvány volt egy lány a sok fiú között, de már megszokták.
- Mark, ki az a barna hajú srác? Még sosem láttam erre.
- Mért, tetszik?
- Marcus! Csak egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Jól van, nyugi! Nem rég költöztek ide. Az osztálytársam lesz. Amcsi a srác. Matthew Hudson-nek hívják, ha jól emlékszem.
- Ahhha...
- "Ahhha..." Mi volt ez? Mégis csak tetszik?
- Új srác, és észre vettem. Ennyi.
- Az új srácról beszéltek?
- Dan, majdnem szívrohamot kaptam. Mért kell mindig olyan hirtelen megjelenned, és a fülembe suttognod?! Amúgy igen, róla beszélünk.
- Az apja valami ügyvéd, és a munkája miatt jöttek ide. Hoppá! Kit látnak szemeim?! Csak nem Victor barátunk közelít felénk?!
- Sziasztok!
- Szia Vix! Na mizu a lánnyal?
- Hugi, ne avatkozz a srácok dolgába!
- Mark, ne légy undok a húgoddal! - oktatta ki barátját Daniel - Úgyis tudjuk, hogy imádod!
- Szóval, semmi... Elvoltunk. Majd este megyek át hozzá.
- Ááááá, akkor mégis sikerült! Vedd már fel vidóra, látni akarom a kis...
Ha nem szól közbe Dan, Eve biztos elájult volna a sok hülyeségtől.
- Mark, fogd be! Emlékszel, a húgod is lány...
- Így van, de tudjátok mit? Én megyek korizni, ti meg nyugodtan merüljetek bele a mocskos részletekbe!
Tudták, hogy mindez csak hecc. Eveline imádta hallgatni, ahogy a srácok a csajokról beszélnek, mert neki is megvolt a véleménye a kis cicamicákról. Tulajdonképpen azt is szerette, ha a barátai ugratták a fiúkkal, mert tudta, hogy mindhárman aggódnak érte, hisz mindhárman a húguknak tekintették egy kicsit... Aranyosnak találta az "új fiút", bár különösképpen nem fogta meg, szimplán csak kíváncsivá tette. Igazából fogalma sincs, ki az a fiú, aki megfoghatná, hisz srácok között nőtt fel. A "kulisszatitkok", amiket alkalmanként hallott, néha annyira megdöbbentették, hogy azt gondolta, nem lesz srác, akiben valaha meg tudna bízni. Annyi durva infót hallot már. Hogy mire képesek ezek a mai kamasz srácok...?! És milyen pofátlanul tárgyalják ki a csajokat néha...?! Sebaj, őt tuti nem tárgyalják ki a háta mögött. És ez megnyugtatta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
