|
AZ IGAZÁN SZENVEDÉLYES SZERELEM by Ravenprincess
Ravenprincess 2007.08.19. 11:18
Már egy hónapja, hogy Chris rehabilitációra jár. A fiú sokat erősödött, fejlődött. Alicével sokat bolondoztak, nevetgéltek, moziba jártak. Nagyon jól érezték magukat együtt. A testi szerelem gyakorisága csökkent, viszont sokkal nagyobbakat beszélgettek, mint régen, és sokkal többet nevettek. A lány próbálta minél többször elkerülni az orvost. De ha mégis összefutottak valahol, Alice alig bírt megállni a lábán, ha Brandon rá mosolygott. Ilyenkor küzdenie kellett önmagával, hisz neki ott van Chris.
A lelkiismeretfurdalás lassan apadni kezdett benne. Chrisnek mintha ez lenne a legszebb korszak az életében, úgy viselkedett. Soha nem volt ilyen jókedvű, ilyen pozitív, és soha nem tombolt még benne ennyire az energia, az élni-akarás, és a kitűzött cél elérése. Ahogy minden nappal közelebb került ahhoz, amit szeretne megvalósítani, úgy lett minden nappal boldogabb, felszabadultabb. Sokszor elmondta Alicének, hogy ha ez nem történik meg vele, talán soha nem tudta volna értékelni az élet apró örömeit. Hirtelen a nyugodt, megfontolt, kiszámítható srácból egy energiabomba lett. Néha elgondolkozott azon, hogy soha nem volt még ilyen közel Kedveséhez, de ez másfajta közelség. Néha az járt az eszében, hogy a kapcsolatuk már inkább barátivá válik, minthogy azt lehessen rá mondani: párkapcsolat. De ezt soha nem mondaná el Alicének, hisz tudja, hogy a lány végig kitartott mellette. A kórházban is, és az elmúlt egy hónapban is. Mellette van, segít neki, és el tudta vele fogadtatni, hogy nem ő volt a hibás. Meg kellett történnie a balesetnek, és kész. Mikor a lány el kezdett hinni ebben, visszatért az életkedve. Christian sokáig azt gondolta, a lelkiismerete miatt maradt vele a lány. Később persze rájött, hogy szeretetből van Vele, szeretetből segít Neki. Szeretetből. Vagyis nem szerelemből?! Próbált arra gondolni Chris, hogy majd az idő eldönti a kapcsolatukat. Sajnos ő sem tudta eldönteni, hogy szerelemből, vagy szeretetből öleli meg Barátnőjét... Utálta ezeket a gondolatokat. Nem akart ezen gondolkozni...
- Kellemes hétfő reggelt! Miután Mike múlt hét pénteken sikeresen végzett a rehabilitációval, így már a mi lelkizésünkre sincs szüksége. Csatlakozik hozzánk egy új ember, fogadjátok megértéssel. Ti már vén rókák vagytok a csoportban, ő még fel sem épült a balesetéből.
- Sziasztok! Emily vagyok!
Chris egy sötét-vörös hajú, barna szemű lányt látott maga előtt. Az arca tele volt sebekkel, a szemöldöke fel volt repedve, de a fiú mégis gyönyörűnek látta a lányt, s mikor egy pillanatra tekintetük összetalálkozott, úgy érezte, mintha villám csapott volna bele. Teljesen más karakter volt, mint Alice fekete haja, és világos-zöld szemei. Óriási szomorúság volt a lány szemében, de volt még ott valami más is, amit nem tudott megfejteni. Christian kíváncsi lett, és végül az ebédlőben utól érte a lányt.
- Szia Emily! Christian vagyok!
- Szia!
- Ebédelhetek Veled?
- Persze!
- Mi történt Veled?
- Autóbaleset. Az utóbbi hónapokban sokat veszekedtünk a párommal. Egyik éjjel haza felé tartottunk, s persze a kocsiban is elkezdtünk vitázni. Már 140-el ment a kis hegyi úton. És aztán megtörtént a baleset. Három hete vagyok itt a kórházban. Elveszítettem a bal lábamat.
- Igen, láttam.
- Neked mindened megvan. Mit keresel itt?
- Ááá, dehogy! Én mindkét lábam elveszítettem. Motorbaleset másfél hónapja.
- Ó, bocsi. Csak úgy tűnt, mintha a sajátod lenne.
- Köszi! És a pároddal mi történt?
- Ő nem élte túl.
- Sajnálom! Biztos nagyon fájhat!
- Igen, nagyon fáj. Mégis megdöbbentő módon úgy érzem, hogy soha életemben nem voltam még ilyen erős. Furcsa...
- Tudom, miről beszélsz!
Délután Alice beszállt a kórház liftjébe, hisz a tornaterem a legfelső, a tizedik emeleten volt. Ott az egész emeletet úgy alakították ki, hogy a mozgássérültek gond nélkül közlekedhessenek, az egész emelet csak az övéké volt.
Amikor a harmadikon megállt a lift, Brandon szállt be a lány mellé.
- Szia!
- Szia!
- Most szóltak, hogy nem soká egy órás áramszünet lesz. Remélem még felérünk. Be kellett szállnom a liftbe, ellenőriznem kellett, hogy senki nincs bent, és nem is szabad senkit beengednem, nehogy valaki bent ragadjon. Aztán a tizediken tartanom kell. És ha én ragadok bent?
- Hát az rossz lenne. Ok, már a hetediket elhagytuk, csak nem lesz gond!
Ahogy ezt Alice kimondta, a nyolcadik és a kilencedik emelet közt megállt a lift.
- Na ne, ez nagyon rossz vicc! És ráadásul még sötét is van. Ezt úgy utálom! Szólalj már meg Brandon!
- Várj Alice, még kibosszankodom magam. Csak hangosan nem akarom, mert az nem lenne méltó egy orvoshoz.
- És egy gördeszkás, szakadt farmeros sráchoz, aki ártatlan lányokat gázol el az utcán?
- Na igen, az már más.
- Érdekes ez így.
- Mire gondolsz?
- Hát hogy itt a kórházban felelősségteljes orvos vagy, aki életeket ment, kórházon kívül pedig egy huszonéves suhanc, aki szakadt nadrágban gördeszkázik.
- Melyik tetszik jobban?
- A gördeszkás! De igazából a kettő együtt a jó.
- Alice! Én...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
