Egy �lmot k�vetve

Valaki mindig vigy�z r�d

Csurom v�z lett a ruh�m, mire haza�rtem, pedig volt n�lam eserny� �s haszn�ltam is, de �gy t�nik hi�ba. Ez van, ha az ember egy akkora v�rosban lakik, ahol percenk�nt fr�csk�li r� egy elhalad� aut� az �t sz�li g�d�rben felhalmoz�dott vizet. New York, egyszer r�gen im�dtam itt �lni, manaps�g m�r csak szenvedek.

Tizennyolc �ves voltam, mikor �gy d�nt�ttem, a h�tam m�g�tt hagyom addigi �letem, im�dott csal�dom, sz�ps�ges haz�m �s egy r�gi �lmot k�vetve New Yorkba k�lt�z�m. Egy r�gi �lom... tizen�vesen megr�gz�tten Amerika ellenes voltam, m�gis gyakran el�fordult, hogy mag�nyos, szomor� �jszak�kon az �j Vil�gba rep�ltem �lmaim sz�rnyain. Mindig New Yorkba. �gy s�t�ltam ennek a ny�zsg� metropolisznak az utc�in, hogy a val�s�gban m�g sohasem j�rtam ott azel�tt. Hittem a V�gzetben, �gy abban is, hogy �lmaimnak fontos jelent�s�ge van, teh�t �tra keltem.

Kezdetben igencsak neh�z volt. P�nz n�lk�l, v�gzetts�g n�lk�l pr�b�ltam boldogulni, nem tudom hogy, de siker�lt. El�sz�r egy gyors�tteremben kaptam munk�t, majd miut�n k�zben tov�bb folytattam a tanul�st �s diplom�t szereztem, jelentkeztem egy men� �js�ghoz. Igen, �js�g�r� lettem. Az �r�s mindig szerves r�sz�t k�pezte az �letemnek, teh�t k�zenfekv� megold�snak t�nt, hogy ezt�n ebb�l �ljek meg, elv�gre az a j�, ha az ember sz�vvel-l�lekkel v�gzi a munk�j�t, nemde?

Eltelt p�r nyugodt �v, szorgosan gy�rtottam a cikkeket, bar�tokat szereztem, �j lak�sba k�lt�ztem, de valahogy minden annyira �resnek t�nt. Valami hi�nyzott.

Levettem magamr�l a vizes ruh�kat, magamra kaptam feh�r k�nt�s�m �s kezemben egy cs�sze j� er�s, feketek�v�val az �r�asztalomhoz �ltem. Mik�zben lassan kortyolgattam a forr� italt, elm�ly�lten figyeltem az ablakon halkan koppan� es�cseppeket. Volt valami v�gtelen�l megnyugtat� ebben a l�tv�nyban, sok�ig nem �rtettem, hogy mi�rt l�tom ilyen csod�latosnak ezt a szomor� id�t, azt�n r�j�ttem, hogy �pp a szomor�s�g az, ami vonz benne. Szomor�, ak�rcsak �n.

Vannak dolgok, amiket az emberek sosem k�pesek feldolgozni igaz�n, ilyen p�ld�ul, mikor egy olyan embert vesz�tenek el, aki nagyon k�zel �llt a sz�v�kh�z. Tizenk�t �ves voltam, mikor meghalt az �desap�m, �sszet�rtem, �s r� kellett j�nn�m, hogy hi�ba pr�b�ltam az elm�lt tizen�t �vben elhitetni magammal, hogy ez az �let rendje, hi�ba pr�b�ltam nem gondolni r�, m�g mindig ugyan�gy f�j, �s m�g mindig ugyan�gy apr� darabokban van a lelkem. Ilyen az �let, van, akinek folyton j� lapokat oszt a Sors, �s van, akit szerencs�tlens�ggel b�ntet.

Semmi �rtelme az �letemnek, egyszer�en nem vezet sehov�. Igaz�b�l k�t lehet�s�gem van, vagy �lem tov�bb ezeket a sz�nalmas, �res napokat, vagy v�get vetek az eg�sznek, �s rem�nykedem benne, hogy valahol a messzes�gben, valami j� is v�rhat r�m.

Azt hiszem, d�nt�ttem. Rengeteget gondolkoztam ezen, sz�mtalan �jszak�t virrasztottam �t, lehet�s�gek ut�n kutatva, de ez az egyetlen megold�s, mindenkinek jobb lesz, ha elmegyek.

Megmosom a cs�sz�t, amib�l a k�v�t ittam, �s az ed�nysz�r�t�ra teszem, majd el�veszem a fi�kb�l kedvenc, fekete nyel� k�sem. A h�l�szob�ba s�t�lok, szinte teljesen s�t�t van m�r, de nem kapcsolom fel a villanyt, nem b�rom a v�r l�tv�ny�t. Le�l�k az �gyra, fejemet a t�ml�hoz hajtom, a k�st pedig jobb csukl�mhoz emelem. �get� f�jdalmat �rzek, mikor a f�m kereszt�l v�g a b�r�m�n, a v�r elkezd folydog�lni, el�sz�r csak apr� cseppekben, majd kisebb patakokban, nem l�tom, de t�k�letesen �rzem, ahogy v�gigfolyik lefel� l�g� k�zfejemen. Nem gondolok a f�jdalomra, legal�bb is nem a fizikaira, a val�di f�jdalom a lelkemben tombol, valahol m�lyen, �szt�nszer�en k�zden�k az �let�rt, bal kezem szinte �nmag�t�l felemelkedik, hogy a csukl�m k�r� szoruljon �s el�ll�tsa a v�rz�st. Dacosan �sszeszor�tom �kl�met �s kezemet a takar�ra teszem. Nem, m�r eld�nt�ttem, hogy ezt teszem, nem fogom meggondolni magam! Meg akarok halni, �s meg is fogok! Ennek �gy kell lennie.

A sz�vver�sem egyre lassul, �rz�kszerveim eltompulnak, furcsa �rz�s, de valahol megnyugtat�. Sz�d�lni kezdek, �s elhom�lyosodik a tekintetem, tudom, hogy m�r nem sok van h�tra �s elvesz�tem az eszm�letemet, �r�kre.

Els�t�t�l el�ttem a vil�g...

�

Csak �llok a szob�m k�zep�n �s teljesen �ssze vagyok zavarodva. Mi t�rt�nt? Csak �lmodtam volna?

Tekintetem az �gyra esik, �s elk�pedek d�bbenetemben: ott fekszem, az �gy t�ml�j�nak t�maszkodva, jobb kezem �lettelen�l l�g mellettem, mik�zben m�g mindig v�r sziv�rog bel�le. A s�t�t, egyre tereb�lyesed� folt a sz�nyegen minden bizonnyal m�r elfolyt v�rem lehet. Hogy? Mi ez az eg�sz?

K�zelebb s�t�lok, hogy megbizonyosodjak r�la, val�ban nem �lmodom. Kezem az �gyon fekv� �nmagam fej�hez k�zel�tem, de mikor meg akarom �rinteni homlok�t, egyszer�en csak �tny�lok rajta. Mi ez?

- Semmit sem tudsz meg�rinteni. A tested halott, most m�r csak egy bolyong� l�lek vagy – sz�lal meg egy m�ly hang m�g�ttem, h�trakapom fejem, hogy l�thassam ki az.

Tal�lkozik a tekintet�nk �s a szeme rabul ejt, s�t�tk�k ak�r az �jszakai �gbolt, h�feh�r szoborszer� arc�t holl�fekete haj keretezi, mely legal�bb a h�ta k�zep�ig le�r, magas, legal�bb m�sf�l fejjel nagyobb n�lam, �s a h�t�b�l �benfekete sz�rnyak n�nek ki.

- Ki-ki vagy Te? �s mi ez az eg�sz?

G�nyosan elmosolyodik ijedt tekintetem l�tt�n.

- A nevem Lucien. �s te �pp most lett�l �ngyilkos – k�zli sz�razon, mintha neheztelne r�m.

- I-igen? Teh�t halott vagyok? Akkor mit keresek itt? �s Te mit keresel itt? Egy�ltal�n, azok sz�rnyak ott a h�tadon? Ugye nem?

A mosolya egyre sz�lesebb.

- A Hal�l egyik angyala vagyok. Nekem kellene elvinnem t�ged, hogy eld�nthess�k milyen sors v�r r�d.

- Milyen sors v�rhat r�m? Angyal?! Na ne viccelj!

- Az �ngyilkosok �ltal�ban a pokolban v�gzik, vagy �jj�sz�letnek. Nagyon j�l tudod, hogy angyal vagyok, mindig is tiszt�ban volt�l vele, hogy l�tez�nk, ne j�tszd nekem a megszeppent kisl�nyt!

- Nem j�tszom! – kezdett felideges�teni, igaz�n b�nhatott volna tapintatosabban is egy friss halottal! – �s eszemben sincs �jj�sz�letni!

- Azt nem Te d�nt�d el, dr�g�m!

- Akkor ki? Te?

- Hm h�t... – lemond�an megr�zta a fej�t. – Elk�peszt�, hogy semmire sem eml�kszel! Unom m�r, hogy ezt folyton v�gig kell j�tszanunk!

- Folyton?

- Ja. �vsz�zadok �ta, �jra �s �jra eldobod magadt�l az �leted, �s hihetetlen, de semmit sem tanulsz a hib�idb�l!

- Tess�k?

- Igen, j�l hallottad, rengeteg �letet �lt�l m�r, �s neked fogalmad sincs r�la. De ez�ttal m�sk�pp lesz!

- T�nyleg? �s m�gis mit tervezt�l? Egyenest viszel a pokolba?

- Nem! – csattant fel s�rtetten. – Amellett, hogy Hal�langyal vagyok, abban a „megtiszteltet�sben” r�szes�ltem, hogy kineveztek mell�d �rangyalnak is...

- Te, mint �rangyal? Akkor �n vagyok Jeanne d’Arc.

Fur�n villant a szeme.

- Na ne, komolyan?

- Igen, Jeanne d’Arc is volt�l, meg egy csom� m�s is, nem nagy cucc.

- �, persze, hogy nem az! Ez hihetetlen – eg�szen �tszellem�ltem, elk�peszt� �rz�s volt, tudni, hogy egyszer nagy, �s fontos ember voltam.

- Haland�k...

- J�, sz�val azt mondtad, hogy ez�ttal m�shogy lesz. Hogy m�shogy?

- Nem halsz meg!

- De m�r meghaltam!

- A lelked m�g itt van, vissza tudlak helyezni az �letbe.

�gy n�ztem r�, mint egy elmebetegre.

- Tudod, nem az�rt lettem �ngyilkos, mert az olyan j� buli – jegyeztem meg szarkasztikusan.

- �n meg nem az�rt vagyok, hogy a t�r�keny kis lelkedet p�tyolgassam! Azt mondtam, hogy �lni fogsz, teh�t �gy is lesz!

Tipikus, ki m�s tudna kifogni egy ilyen lelketlen �rangyalt, ha nem �n?

- Szerintem munkak�ri k�teless�ged p�tyolgatni a lelkemet!

- Nem, nem az!

- De! Egy �rangyalnak ez a dolga!

- Persze, tudod is Te, hogy mi a dolgunk...

- Lelketlen d�g!

- A Pokolba akarsz ker�lni?

- Hm... – m�g csak vitatkozni se lehet vele.

- De semmi �rtelme az �letemnek – fakadtam ki.

- Ne l�gy h�lye, minden �letnek van �rtelme!

- H�t az eny�mnek nincs!

- Bosszant�, hogy mennyire cs�k�ny�s vagy! Gyere! – megragadta a karom �s kir�ngatott az ablakon.

Rep�lt�nk, felh�karcol�k felett, felh�k k�z�tt, csod�latos volt. Olyan szabadnak �reztem magam, mint m�g soha, nem l�tezett semmi m�s, csak az arcomba kap� h�v�s sz�l, �s az alattam elter�l� v�gtelen m�lys�g. Olyan magasra ment�nk, hogy a v�ros mind�ssze apr� f�nypontok sokas�g�nak hatott.

- L�tod? – hallottam meg Lucien suttog�s�t k�zvetlen k�zelr�l. – Mennyi ember, mennyi �let, sokak� szomor�, tele szenved�sekkel, b�nattal, m�gsem adj�k fel. Mindig tal�lnak valami c�lt, ami�rt k�zdhetnek. Tiszt�ban vannak vele, hogy csak ez az egy �let adatott meg nekik, �s pr�b�lj�k kihozni bel�le a legt�bbet, legyen az b�rmilyen neh�z is. Minden �let fontos, minden �letnek van �rtelme, dr�g�m. Mindannyian r�szesei vagyunk egy eg�sznek, �s ez az eg�sz csak akkor lehet, olyan amilyen, ha abban te is r�szt veszel, �gy, ahogy rajtad k�v�l t�bb mint hat milli�rd ember is teszi. Mindenki �let�ben elj�n a pillanat, mikor �gy �rzi, nem b�rja tov�bb, de t�ll�pnek rajta, szembe n�znek vele. Neked is ezt kell tenned! Meg kell tal�lnod a saj�t utadat, �s v�gig kell menned rajta. Sosem leszel egyed�l, �n mindig melletted leszek, de nem szabad feladnod! Meg�rted?

Visszat�rt�nk a szob�mba �s �n csak b�multam r�, igaza volt, mindenben. Egyszer�en csak nem voltam el�g er�s �s b�tor ahhoz, hogy �ljek. F�ltem.

- Amikor fel�bredsz azt hiszed majd, hogy ez az eg�sz csak egy �lom volt. �s ez �gy van j�l.

Gyeng�den megfogta a kezem �s halott testemhez vezetett.

- De Lucien, mit tegyek? Hogy tehetn�m jobb� az �letem?

- Azt neked kell tudnod, dr�g�m – k�zelebb hajolt hozz�m, �s homlokon cs�kolt. – Menj haza!

�

Arra �bredtem, hogy egy h�v�s szell� v�gigfut a szob�n, f�z�san �sszeh�ztam magamon a k�nt�st �s az ablakhoz s�t�ltam. Nyitva volt, nem eml�keztem r�, hogy kinyitottam volna, de ezt most nem �rdekelt, bez�rtam �s visszam�sztam az �gyba. Mik�zben j�les�en elmer�ltem a takar� ny�jtottam melegben azon a furcsa �lmon gondolkodtam, amit az im�nt l�ttam. Borzongat� volt, �s egyre hom�lyosodott, k�t sz� maradt meg �l�nken az eml�kezetemben, de az mindenn�l t�bbet �rt: „Menj haza!”. Igen, azt fogom, tenni. Haza megyek.