Végre összepakoltak mindent, amire a hétvége folyamán szükségük lehet, és elindultak. A ház előtt négy motor várta őket, és az ismerős arcok. Még az egyetemen jött össze ez a 10 fős csapat, bár néha cserélődtek a lányok a fiúk mellől... Chris és Alice voltak, akik végig kitartottak egymás mellett.
- Mit csinálsz? -kérdezte Chris.
- Én viszlek el.
- Haha. Na nem! Majd hazafelé. Oda felé én vezetek. Utoljára Te vezettél, most én vagyok a soron.
- Hah... Jó. Nem fogok veled vitázni...
Chris felpattant a motorra, Alice mögé ült, s már indultak is. Igen. Erről beszéltem. Nem vitáznak. Valamelyikük mindig enged, de ehhez már hozzá szoktak, s meglepő módon nem is sérülnek, ha nem érvényesíthetik az akaratukat. Vagy ez csak egy álca, és belül tombolnak amiatt, hogy inkább a csendet és önmaguk feladását választják, a béke érdekében ? Majd kiderül...
Egy kis faluban voltak, kb. fél úton a céljuktól. Alice már szenvedt, s ennek hangot is adott:
- Elültem a fenekem. Álljunk meg!
- Érdekes ez a nagy kanyar.
- Szerintem durva, - szólt közbe Mark - mert például egy kamionos nem hogy nem látja be, de éjjel még a kihelyezett "tükrökbe" sem tud bele nézni. Amik elvileg megkönnyítenék, hogy lásd, mi van a kanyar másik végén, de éjszaka a fényszóró ha bele világít, mit sem látsz. Sőt! Még vakít is.
- Hm... Hallottam már róla, hogy itt azért vannak balesetek. Hiába széles az út a buszmegálló miatt... Menjünk. Még a tudatba is bele borzongok, hogy itt valaki meghalt esetleg.
Alicét nagyon rosszul érintették ezek a dolgok. Az út hátra lévő részében ez járt az eszébe. Alig várta, hogy megérkezzenek. Tudta, hogy az, ami rájuk vár ott, minden negatív gondolatát elűzi.
Végül odaértek a valóban lenyűgözően gyönyörű helyre. Az egész hely tulajdonképpen úgy nézett ki, mint egy park. Mark édesapja ismeri a tulajdonost. Egy nagyon régi barátjának, - aki elég gazdag - van itt egy "háza". A "ház" - ami inkább egy óriási birtoknak nevezhető, - gyönyörű környezetben fekszik. Van ott egy nagy tó. A tónak a háztól messzebb eső részén senkit sem zavarnak. Évek óta oda járnak. Nyugalmuk van, hisz magánterület, és senkit nem engednek be rajtuk kívül, dehát őket ismerik. Egy lélekkel sem szoktak találkozni. Csak élvezik a friss levegőt, egész nap áznak a tóban, jókat nevetnek, és a szabadban főznek.
Alig hogy megérkeztek, a fiúk máris kiabálni kezdtek:
- Ruhákat le, fürdőruhákat fel, lányok!
- Még csak most jöttünk. Tudsz várni?
- Ellenkezel Linda?
Mark azzal a lendülettel elkapta barátnőjét, Lindát, és motoros ruhástól bele dobta a tóba. A többi lány sem menekülhetett párjaik elől... Persze először duzzogtak, meg sikítoztak, hisz a ruhában most, hogy megálltak, elég melegük lett, mert már nem érte őket a szél úgy, mint a motoron, s a tó vize ahhoz képest elég hideg volt. De gyorsan megszokták, s utána már élvezték.
Nem múlhatott el bosszú nélkül a hétvége. A lányok még aznap kieszelték, hogy elküldik a fiúkat valahova, ahol látó távolságon kívül vannak. Be küldték őket a városba, hogy hozzanak alapanyagokat a vacsorához.
- Van nálunk puding-por meg tej, mire vissza értek, megcsináljuk nektek... Na? Milyen ajánlat?
A fiúk duzzogva, de bementek a közeli városba, a lányok addig hozzá láttak a pudinghoz.
- Na mesélj Mira, mi van nálad? - Kérdezte kíváncsiságtól égve Linda.
- Nah. Ez egy nagyon nagyon lassan ható altató. Kb 3-4 óra kell, amíg az ember kiütődik tőle, de ha kiütődik, akkor az tíz óra tömény alvást jelent. K.O. az emberkének, aki ezt beveszi.
- Még mindig nem értem.
- Alice! Akkor figyi! Bele rakjuk a pudingba. Megcsináljuk a vacsit. Eszünk, és kb. utána ki is fognak dőlni. Várunk egy kicsit, hogy tuti legyen minden, majd a matracokra pakoljuk őket, amin alszanak, és behúzzuk őket a tóba. A jó friss levegőn fognak aludni.
- De ez nem kockázatos?
- Ha véletlenül valamelyik beleesne a tóba, nyilván, hogy azonnal felébred! A hideg víz felébreszti. Amúgy a fiúknak mindenhol leér a lábuk, ne feledd, a gazdag pasas csinálta ezt a mesterséges tavat a kis unokáinak. Szóval nem eshet bajuk!
- Igazad van. Rendben, csináljuk!
- Már alig várom hogy lássam a fejüket reggel, amikor majd felébrednek!
S a lányok máris jót derültek annak ellenére, hogy még semmit nem tettek...