|
SZÖSSZENET by Ravenprincess
Ravenprincess 2007.08.13. 14:16
Érdekes nem kötődni senkihez. Mikor meghallasz egy szép dallamot, és nem juthat eszedbe róla senki. Hiába gondolkozol, a múltad kavarog a fejedben, de akik ilyenkor megfordulnak gondolataidban, már nem jelentenek semmit. A jelenedben pedig nincs senki, akire szeretettel gondolhatnál. Való igaz, Te választottad ezt az életformát, de az utolsó, akivel együtt voltál, arra azt mondtad, inkább a magány.
Nem találkozol VELE. Hisz nem is tudod, ki Ő... Ha tudnád, hogy ki Ő, és hogy Ő az, valószínű harcolnál érte. Egy barátom mondta egyszer: Az Ő nem annak születik. Attól lesz oly nagy az Ő, hogy Te szereted. Nem az a lényeg, hogy kit szeretsz, hanem az, hogy hogyan szereted.
Arra gondoltam, sokkal jobb volt, mikor kamaszként vágytam valaki után, aki nem lehet az enyém, mert akkor legalább tudtam valakire gondolni, ha meghallottam egy szép dallamot. Jobb volt, amikor az fájt, hogy nem lehet az enyém, mint most, mikor az fáj, hogy már nincs ilyen. Hogy már nem fog meg senki. Hogy érzem a saját jelentéktelenségemet - külsőre. Belsőre nem, mert (nem nagyképűségből) ritka az az ember, aki úgy tud szeretni, mint én, és annyit tud adni, mint én. De hát őszintén! Ez melyik huszonéves srácot érdekli??? Két nap múlva 20 leszek. Sok barátom van, akik bárhol, bármikor, bármit megtennének értem.
De valami hiányzik. Vagyis valaki. Ő hiányzik. Hogy ki az az Ő? Fogalmam sincs. Nem tudom, még nem találkoztam Vele. Vannak olyan emberek, akik találkoznak vele. Én alapjában véve nem vagyok egy pesszimista jellem, de azt hiszem én vagyok az a nő, aki ha találkozni fog is Vele, meg fog ijedni. Máris félek. Nem Tőle. Magamtól. Attól, hogy megint feladom magam. Feladom az álmaimat, az életemet, mindent amit szeretek. Legutóbb is ezt tettem 2.5 évig. Kifordultam magamból, elveszítettem önmagamat. Vajon elkövetném mégegyszer ugyanazt a hibát? Nem tudom. de szerintem nem is lesz már lehetőségem megtudni.
Néha jó. Hisz szabad vagyok. Buli, buli, buli... Ami egy főiskolás dolga. De néha rossz. Mikor este egyedül vagyok otthon a szobámban, szeretnék valakit aki elkap, és majd' összeroppant, úgy megölel. Aki ha elmegyek mellette, megfogja a kezem, és rám mosolyog. Aki mellett elaludhatok, s aki gyengéd jó éjt puszit lehel a számra. Akire ha rá nézek, látom a szemében a csillogást, mikor rám néz. Akinek az ölébe ülhetek. Aki az ölembe hajtja fejét, és én simogathatom a haját. Akihez bújhatok, bárhol, bármikor. Akin érzem, hogy szeret.
Aki azt szereti, ami ÉN vagyok, és nem azt, amilyennek szeretné, hogy legyek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
