|
JÉGKIRÁLYNŐ by Ravenprincess
Ravenprincess 2007.08.09. 12:51
A nap első sugarai finoman csiklandozták Amelia arcát. Ahogy kezdett magához térni, érezte, hogy az oldalán fekszik, valaki mögötte alszik ugyanúgy az oldalán, és kezét a lány hasán nyugtatja, átölelve őt. Meg sem mert mozdulni, csak érezte, hogy van rajta ruha, és ez megnyugtatta. Kezdett vissza emlékezni a tegnap estére. Lassan ráeszmélt, hogy Jared fekszik mellette, és ő kérte, hogy maradjon ott. És... És tegnap megcsókolta. Ő. Ő volt az, aki megcsókolta, és nem a fiú. És azok a csókok... Most nagy csatát vívott magában az eszével és a szívével. Szíve szerint nem bújna ki az ölelésből, de ha az eszére hallgat, gyorsan kiugrik mellőle, és elküldi. Lassan mozogni kezdett a fiú keze, jelezvén, hogy ébren van. A hátára fordult, és kiment a fürdőszobába. Amy nem mert megmozdulni, alvást színlelt. Hallotta, ahogy J. megmossa az arcát, és a fogát. Majd visszament, és elkezdett öltözködni. El akart menni, hisz tudta, mi vár rá, ha a lány felébred. Úgyis elküldi. De nem tudta ott hagyni. Vissza feküdt az ágyba, s Amelia ekkor odatette fejét a mellkasára, és egy könnycseppet engedett el. Majd villámgyorsan kiment a fürdőszobába. Jared tudta, hogy itt már baj van, elérkezettnek látta az időt, hogy végre tényleg felöltözzön, és lelépjen. A lány ekkor kijött a fürdőből, hátát az ajtónak támasztotta, leült a földre, s kezeibe temette lehajtott fejét.
- Történt valami az éjjel?
- Semmi olyan, amire gondolsz. Sajnálom, hogy nem voltam erényesebb, és nem hagytalak magadra tegnap este. Úgyis tudtam, hogy mi következik ha reggel felébredsz.
S már indult is kifelé a szobából.
- Megcsókoltalak tegnap este, ugye?
Amy ezt már elég hangosan kérdezte, mert J. már a lakás ajtajánál járt, s már ki is nyitotta.
- Igen, megcsókoltál. Próbáld meg elfelejteni. Ígérem, soha többé nem megyek a közeledbe. A
zzal becsukta maga mögött az ajtót.
- De én nem akarom elfelejteni!!!!!
A lány azt hitte, a fiú ezt már nem hallja, pedig hallotta még a folyosóról. Egy pillanatra meg is állt, és elgondolkozott, de mégsem ment vissza a lakásba.
A lány elkészítette a kávéját, s kiment az erkélyre, leült, s cigarettára gyújtott. Berakta a headsettet a fülébe, s már hívta is Vivient. Nem is sejtette, hogy J. mikor lement, és becsukta maga mögött a kis társasház ajtaját, leült a bejárat előtti lépcsőre, szintúgy rágyújtani egy cigire. A lépcsőre, ami pont a lány erkélye alatt helyezkedett el.
- Szia, itt Amy.
- Szia Amy! Mi a helyzet? Jared?
- Együtt aludtunk, de reggel, mikor felébredtem, harcok dúltak bennem.
- Mi a gond?
- Hogy hogy mi a gond? Tudod, hogy nem akarok férfit az életembe!
- Tegnap mégis megcsókoltad. Ezt tudod?
- Igen, tudom, hogy én csókoltam meg.
- Hogy érzel iránta?
- Sajnos attól félek, elég lenne egy perc ahhoz, hogy belé szeressek.
- Az már csak rajtad múlik, hogy azt a percet megadod-e magadnak, vagy nem. Ha igen, akkor akár még boldog is lehetsz. Ha nem, akkor pedig kerüld el jó messze, hagy felejtsen el Téged!
- Teljesen tanácstalan vagyok. Félek. Remegek. Reszketek Tőle. Attól, hogy bántani fog, attól, hogy meg fog bántani.
- Nyugodj meg, és válaszolj őszintén: Tudnád szeretni?
- Azt hiszem igen, tudnám őt szeretni.
- Na, akkor most szépen letesszük a telefont, felöltözöl, átjössz hozzám, és mindent megbeszélünk. Én sajnos nem tudok átmenni, mert Dave elment az Édesanyjának segíteni, a kicsik meg itthon vannak.
- Rendben. Összeszedem magam, és indulok.
Visszament a lakásba, de alig tudta megmosni az arcát és a fogát, mert valaki őrültként viselkedve nyomta a csengőt.
Ajtót nyitott, s legnagyobb megdöbbenésére Jared állt az ajtóban.
- Szóval tudnál szeretni? Elkövetted azt a “hibát”, hogy az erkélyen telefonáltál, és mindent hallottam. Meg se próbáld tagadni!
- Félek!
- Tudom. De megígérem, hogy nagyon fogok Rád vigyázni.
Oda lépett a lányhoz, két keze közé fogta arcát, és olyan gyengéden, mint előző éjszaka, megcsókolta. Amy nem ellenkezett, visszacsókolt, s belebújt J. karjaiba. A fiú felkapta a lányt, a fotelbe ült, s Ameliat az ölébe ültette. A lány el sem akarta engedni, s hosszú idő múlva, mikor végre szétváltak ajkaik, a fiú szólalt meg először.
- Most már hívhatlak Amy-nek?
- Még nem. Azt ki kell érdemelni. Attól függ, hogy rendesen fogsz-e velem viselkedni.
- Rendben. Igyekezni fogok nagyon, hogy megérdemeljelek Téged.
Kis csend következett, csak néztek egymás szemébe, s mosolyogtak egymásra. Jared még soha nem látta így csillogni a lány szemét. Nem bírta ki, hogy ne mondja, amit már rég szeretne:
- Azt hiszem, szeretlek!
- Azt hiszem, én is szeretlek! Ettől fügetlenül még mindig félek Tőled!
- Ne félj, mindig melletted leszek, s úgy fogok Rád vigyázni, mint még soha, senkire.
Ajkaik újra összetapadtak, s azon a napon talán szét sem váltak. Vagy talán nem csak azon a napon, talán soha többé nem váltak szét...
Így történt, hogy a Jégkirálynő szívében felolvadt a jég...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
