Tehets�g, avagy meg nem �rtve

A s�t�ts�g birodalm�ban, a k�lvil�gt�l t�k�letesen elz�rk�zva, padl�st�ri od�mba f�szkelve magam, sem lett jobb a helyzet. Az �ri�si szob�ban, mind�ssze egyetlen egy, poros, gyenge f�ny� asztali l�mpa �gett. Halv�ny, s�rg�s sugarain�l n�h�ny �jjeli bog�r s�tk�rezett, a fekete s�t�t�t� f�gg�ny�k �ltal takart �gbolt, �s napf�ny hi�ny�ban.

A monitor, sejtelmesen dereng� hom�lya megvil�g�tja arcomat. H�feh�r, ritk�n napoztatott b�r�mr�l t�kr�z�dnek a h�tt�rk�p mint�j�nak k�kes f�nyei. �rni akarok! V�rom az ihletet, de mi�ta m�r? Egy v�gtelen, tal�n eg�sz ember�lt�t fel�lel�, lassan elt�lt�tt id�szak �ta.

Hov� t�nt a toll �s a pap�r? A modern vil�g csod�i felem�sztett�k r�gi �let�nk neh�zs�geit, k�nyelmetlens�geit, de ezek csak �gy voltak hajland�ak megad�an t�vozni, hogy mikor nem figyelt�nk oda, �szrev�tlen�l elcsent�k, magukkal vitt�k a sz�ps�geket is. M�r r�gen volt, hogy csatlakoztam t�bbi embert�rsammal egy�tt, ehhez a mindent felem�szt�, szinte ext�zisszer� tombol�sokban kit�r�, csup�n a p�nz�t f�lt�, fogyaszt�i t�rsadalomhoz. Fuj! Belegondolni is borzaszt�, hogy mi az, amit manaps�g megbecs�lnek, �s mik k�pviselik �rt�keinknek nevezett m�l�, fel�letes �s �tl�tsz� mivolt�t. Sok-sok fogalom torzult, �s �rt�kel�d�tt �t, t�l r�vid id� alatt ahhoz, hogy ez b�rkinek is f�jdalmat okozzon.

Elnehez�lten, f�radtan d�ltem az �r�asztal lapj�ra. Nem l�ttam, de �reztem, hogy ezzel felkavartam az oda hossz� id�k alatt telepedett port. El�g beleszagolnom a leveg�be, �s m�r �rzem rothad�, hanyagolt k�rnyezetem orrfacsar�, semmihez sem hasonl�that� buk�j�t. A keserny�s megvetemedett fa b�ze, mely b�toraimb�l �rad, lassan sziv�rog orrlyukaimba.

�rnom kell! V�rj�k a folytat�st, de k�ptelen vagyok gondolataimat, �rtelmes mondatokba sorakoztatni. Nem j�n az ihlet.

L�pteket hallok. Apr�, szapora, padl�sterembe felfel� igyekez� l�pteket. A v�n fal�pcs� minden mozdulatra, vagy rezzen�sre felny�g� hangja, m�r abban a pillanatban el�rulja az erre j�r�t, hogy az m�g r� sem l�pett. Nyikorogva jajvesz�kel a kilincs, amit hosszan elny�l�, f�radt hanggal told meg az olajozatlan ajt�.

Nem kaptam fel a fejem, megmozdulni is alig voltam hajland�. Nagyon-nagyon lassan emeltem f�radt tekintetem a j�vev�nyre. Kicsit �mulatba ejt�nek �reztem a l�tv�nyt, amint k�z�pkor�, magas, szolid st�lusi irodalom tan�rn�met fedeztem fel az ajt�ban.

- Mit keres maga itt? – vetettem oda neki, ugyan abban a pillanatban, amikor visszad�ltem eredeti poz�ci�mba. Nem �r�ltem neki. Mi a f�szkes fen�nek j�tt ide? Rohadtul nem hi�nyzott. Mi�rt pont engem l�togat meg?

- Az�rt j�ttem, hogy visszah�vjalak az iskol�ba, tanulni. – mondhatni felhorkantam ezen szavak hallat�n. Ut�lom az iskol�t, ott nem �rtenek meg engem.

- Mi�rt j�tt ide? – irodalom tan�r l�v�n, eg�szen biztosan meg fogja �rteni, mi�rt tettem fel �jra ezt a k�rd�st. Tudnia kell egy �rnyalt fogalmaz�si m�d �rtelm�t, ugyan �gy, mintha kerek-perec megmondtam volna neki, amire gondolok. Ki olyan elvetem�lt nagy barom, hogy visszak�v�nkozzon olyan emberek k�z�, akik nem fogadj�k el?

- Ugyan gyermekem! Ha �gy folytatod, meg fogsz �r�lni. – l�pett p�r l�p�st k�zelebb, de eszel�s vigyorom l�tt�n m�r cs�ppet sem volt olyan biztos mag�ban.

- Hagy keser�tsem el: m�r bele�r�ltem! – felegyenesedtem �lt�mben, majd h�trad�ltem az �r�asztal sz�kben, �s a rendk�v�l hasznos forg�s sz�k tal�lm�nyt �gyesen kihaszn�lva, l�ktem egyet l�bammal, hogy szembe ker�ljek vele.

- M�g is mibe? Nem vagy te Einstein kisl�nyom. – b�torodott fel �jra, �s j�tt megint csak, p�r l�p�st k�zelebb. M�r eg�szen j�l ki tudtam venni len�z� arc�t, amit�l d�h�m, �s felh�borodotts�gom nem csillapodott. Einstein nem volt bolond, de tudtam, mire c�loz.

- �ppen annyira nem is v�gyom erre, mint amennyire nem vagyok az. – feleltem teljesen �szint�n, egy kis sz�npadiass�got �ltetve von�saimba.

Egy r�vid id�re cs�nd telepedett a padl�sra. M�r kezdtem rem�nykedni benne, hogy tan�rn�m felhagy a halva sz�letett pr�b�lkoz�saival, �s egyszer �s mindenkorra elt�nik innen, de t�vedtem.

- Gyere vissza tanulni gyermekem! �rj nekem tov�bbra is olyan csod�latos fogalmaz�sokat! �rvendeztess meg minket ezzel a j�v�ben is! – szinte m�r k�rlel�nek �reztem finom, n�iesen cseng� hangj�t, m�gis csup�n egy sz�r�s, oldalpillant�sra m�ltattam. Azt�n teljesen elford�tottam a fejem �s b�multam a monitorom k�perny�-pihentet�j�t. Meg kell mondjam, lassan csod�latot �bresztett bennem a kitart�sa, minthogy ez ut�n sem adta f�l, de most m�r sokkal kellemetlenebb m�dszerrel pr�b�lkozott. – Mi�rt leled �r�m�det abban, hogy idegen embereknek �rogatsz t�rt�neteket? – nem tudott feld�h�teni, de szavai �les t�rk�nt forogtak sz�vemben. Honnan is tudhatn�?

- Mi�rt lenne jobb az, ha olyan embereknek �rogatn�k t�rt�neteket, akik nem �rt�kelik a munk�mat? – feleltem k�rd�s�re k�rd�ssel. Gy�ztes diadalmenetet futattam le elm�mben, mikor nem v�laszolt. �gy d�nt�ttem h�t, hogy �n folytatom: - Vagy m�r nem is eml�kszik mi t�rt�nt legut�bb? – l�ttam rajta, hogy elgondolkodik, �s tudja mire c�loztam – M�sol�ssal, piti�ner kis lopkod�ssal v�dolt�k a k�nyvaj�nl�mat, olyan emberek, akik csup�n j�l leplezett mocskos csal�k. – felh�borod�somat nem akartam leplezni. Kezdtem kikelni magamb�l. Eml�keim �jra fellobbantott�k d�h�m l�ngj�t. Felpattantam helyemr�l, �s �gy magyar�ztam tov�bb. – Felsoroljam mag�nak azokat az embereket, akik csup�n lem�solt�k a h�tlapon tal�lhat� r�vid kis ismertet�t? Mert �n az �sszes k�nyvet olvastam azok k�z�l, �s tudom ki verte �t mag�t. – nem szoktam bek�pni senkit semmi�rt. Most sem gondoltam komolyan, de tudtam, hogy �gysem fogja k�rni, hogy felsoroljam.

- De h�t mi�rt hallgatsz az � szavukra? – l�pett m�g k�zelebb, �gy m�r csup�n m�sf�l m�ter v�lasztott el t�le. – Tudod j�l, hogy �n mindig nagyra tartottam a munk�d. – tudom j�l, de engem ez a legkev�sb� sem tud meghatni most m�r. Ezt igyekeztem f�lre�rt�smentesen, mihamarabb kifejez�sre juttatni:

- �n m�r megtal�ltam a helyet, ahol val�ban �rt�kelnek, elfogadnak, �s nincs sz�ks�gem ehhez mag�ra, vagy b�rki m�sra, �gyhogy ha az�rt j�tt, hogy „megmentsen”, akkor cseszheti! – visszaestem a sz�kbe, mellem el�tt �sszefont karokkal, �s �gy n�ztem fel r�. Az el�bbiek viszont nem a v�rt hat�st �rt�k el, �gy egy kicsit meglepett lett arckifejez�sem, d�h�s helyett.

Lesajn�l�an n�zett r�m, �s �gy is sz�lt hozz�m:

- Mi�rt pazarolod a tehets�gedet kisl�nyom? – k�rdezte egy kis, roppant ideges�t� fejcs�v�l�s k�s�ret�ben. Nem sokat kellett gondolkodnom a v�laszon. Sosem voltam az a zavarba ejthet� t�pus.

- Tehets�g? Akkor magyar�zza el nekem, hogy mit is jelent ez pontosan, mert azt hiszem, eddig f�lre�rtelmeztem. – tettetett �rdekl�d�ssel, boci szemeket meresztve n�ztem fel r�.

- A tehets�g egy veled sz�letett aj�nd�k. Egy bizonyos dologb�l val� kiemelkedetten j� teljes�tm�nyt jelent. – t�relmesen magyar�zott, mintha �t �ves lenn�k.

- Nem… - feleltem, most m�r ink�bb komolyan, �s �rtelmes tiszta fejjel gondolkodva, nem �gy, mint az el�bbiekben. – Mondja csak tan�rn�, mikor �t�dikben �tvette az oszt�lyt, ki milyen es�llyel indult �nn�l? – szel�den, val�di nyugalommal tekintettem r�.

- Term�szetesen mindannyian egyenl� es�lyekkel indultatok. – most el�sz�r v�ltem felfedezni szem�ben az �rdekl�d�s szikr�j�t.

- �s gondolja, hogy ez nincs �gy sz�let�s�nk pillanat�ban is? – felvont szem�ld�kkel n�ztem elgondolkod� arc�t. Elpillantva mellette, egy eg�szen m�sik pontot k�mlelve, halkan, nyugodtan, finoman cseng� hanggal folytattam:

- A tehets�g nem maga a hozz��rt�s, hanem sokkal ink�bb az a k�pess�g, amivel el� tudjuk csalogatni, az egyenl� m�rt�kben megkapott adotts�got. Ki jobban, ki kev�sb�, ki ebb�l a t�m�b�l, ki abb�l. �rti mire gondolok? – szegeztem neki a k�rd�st. Nem v�laszolt. H�tr�lni kezdett, kil�pett az ajt�n, �s k�sz�n�s n�lk�l t�vozott.

Sok�ig �ltem m�g ott, �s b�multam ut�na. Ha semmi m�sra nem is, de arra j� volt ez az id�szak, hogy bizonyosan elhat�rozzam: holnap vissza fogok menni az iskol�ba. Elrejtem azt, ami val�ban lelkemben �l, annak �rdek�ben, hogy bizonyos m�rt�kben be tudjak �p�lni t�rsaim k�z�. Mert ebben a vil�gban sokszor megesik az, hogy �llarcot h�zva kell �lned, csak az�rt, hogy elfogadjanak, ha nem is szeretnek meg. Az �larc seg�t elmenek�lni az a borzaszt� �rz�s el�l, mikor k�rnyezeted nem csup�n azt adja �rt�sedre, hogy nem �rdekli amivel foglalkozol, hanem tekintet n�lk�l �rz�seidre, ki is g�nyol miatta. Kor�n hozz� kell szoknod ehhez, mert ha nem tudsz, �r�kk� meg nem �rtett, kirekesztett maradsz.

by: Aini