|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.08.02. 12:40
(Szemszögváltás vissza. )
- Persze, gyere. Alexa! Itt a Zsuzsi.
- A Zsuzsi?- kiabált ki a lány a fürdőből. – Minek?
- Nemtom’ , nem értettem mit akar. Kissé kótyagos a csaj.
Alexa magára tekert egy törölközőt, és összeráncolta a szemöldökét. Kótyagos? Pár perc múlva kopogtattak.
- Te, ennek ennyi időbe telt felvánszorogni a másodikra? – nézett ki Bence a konyhából. Alexa vállat vont, és már felöltözve nyitott ajtót a lánynak, aki kis híján beesett rajta.
- Hello. Kanapé? – kérdezte, és ledobta cipőjét. Alexa a hálóra mutatott.
- Ágy.
Zsuzsi bólintott. A falat tapogatva lassan eljutott az ajtóig, majd bezuhant rajta. Alexa becsukta mögötte, majd kiment a konyhába, ebédet főzni.
- Na mi van? Már ki is dőlt? – kérdezte Bence.
- Alszik. Légyszi’ vedd elő a húst a hűtőből. – nézett hátra a lány, miközben ő maga kést, és vágódeszkát szedett elő. Bence letette elé a húst, majd Alexa megmarkolta a kést. – És most…- szólt ördögi hangon- ... kezdődik a mészárlás! – a mondatot sátáni nevetéssel zárta. Bence az asztalig hátrált.
- Ezt ne csináld!- mondta. – Komolyan félek ilyenkor. Főleg ha kés van a kezedbe. És ne hadonássz vele!- tette hozzá, mikor látta, hogy a lány megforgatja kezében a kést, és beledöfi a húsba. – Még jó hogy már nem él.
- Áh, élő állaton poénosabb.
- Szadista!- horkant fel a fiú.
- Csak hivatásos disznóvágó. A nagymamámnál mindig segítettem. 14 évesen már túl voltam életem első gyilkosságán. Szegény malacka.
- Ha most azzal jössz hogy Micimackót is te nyírtad ki, kidoblak a lakásból.
Alexa gúnyos vigyorral nézett hátra. – Inkább add ide a sót.
- Repül!
- Kösz.
A lány tovább folytatva mészárlását dúdolni kezdett. Bence épp ki akart menekülni, mikor ismételten megszólalt a kaputelefon.
- Megmentőm!- suttogta maga elé, majd kiment felvenni. – Aha, itt van. Oké, gyere!
- Ki az?- szólt ki Alexa a konyhából.
- Dima.
- Dima? Minek?
- Nemtom’, nem értettem. Ő is… Kissé… álmos.
- Mint Zsuzsi?
- Kb.
Alexa megvonta a vállát, majd visszatért a főzéshez. Bence kinyitotta az ajtót, és az ajtófélfának támaszkodva várta Dimát. Hamarosan fel is tűnt a srác, szeme alatt sötét karikákkal. Két kézzel húzta magát a lépcsőkorlátba kapaszkodva.
- Na mi az? Mindenki ilyen illuminált állapotban kelt ma reggel?
- Kelt?! – nézett rá megrökönyödve Dima. – Ki aludt egyáltalán tegnap éjjel?!
- Ágy arra.- mutatott Bence a hálószobára. Dima bólintott, és ledobta cipőjét.- Ja de várj… ! – ám ezt a fiú már nem hallotta.
Bence elégedett vigyorral ment vissza a konyhába.
- Mi az?- nézett rá kérdőn Alexa.
- Beküldtem aludni Dimát, de kiment a fejemből hogy a húgom és Zsuzsi már ott van, és… – kezdte, de mondandóját félbeszakította egy hatalmas sikítás és egy ordítás. Alexa tétován nézett fel.
- Szerintem nem örülnek egymásnak. – a hálószobaajtó kicsapódott, és Zsuzsi viharzott ki rajta. Bement a nappaliba, és becsapta maga mögött az ajtót. Dima kidugta a fejét a hálóajtón.
- Szadista!- kiáltotta át az előszobán.
- Én?!- nézett ki Zsuzsi a nappaliból. –Ki ecsetelte másfél órán át hogy milyen zene legyen?
- De te kérdezted!
- Mert te felajánlottad! Különben is te hívtál fel!
- Mert te kérted!
- Mert a kaját nem intézhetem egyedül!
- Én se a zenét!
Alexa és Bence felvont szemöldökkel álltak az előszobában, és ide-oda kapkodták fejüket a két fél között, mint akik a teniszmérkőzésen a labdát követik. Végül a fiú unta meg, és hozzávágta Dimához a papucsát.
- Anyád hogy van Bence?- dörzsölte meg orrát a srác. Bence vállat vont.
- Bocs, de egy lányhoz nem vághatok hozzá semmit. Szóval, mi bajotok van?
- Ó semmi, csak egész éjjel telefonáltunk, és nem aludtam! – Zsuzsi karba tett kézzel támaszkodott az ajtófélfának.
- Miért én szerinted igen? Fél 12-kor fejeztem be a CD-írást, amit mellesleg háromnegyed 9-kor kezdtem el!- füstölgött Dima, majd ő is nekitámaszkodott a falnak.
Alexa felnevetett, mire mindenki felé fordult. Maga elé tartotta kezeit.
- Bocsi, de ahogy így álltok… Komolyan le kéne fotózni titeket.
- Felőlem. – rántotta meg a vállát Zsuzsi. – Csak ne telefonnal. Ha még egyet meglátok, kettétöröm.
Mintegy végszóra, megszólalt Bence mobilja. Dima megropogtatta öklét, halántéka vészese lüktetni kezdett. Alexa karon fogta őt és Zsuzsit.
- Tudjátok mit, álommanók? Kimegyünk szépen a konyhába, leülünk, és megiszunk egy kávét. És elmagyarázzátok mi folyik itt. Te meg vedd már fel azt a szart!- nézett szúrósan Bencére, ám az csak nevetett a hálószobaajtóban állva. Alexa felhúzta a szemöldökét.
- Tudjátok… Klaudia… nem ébredt fel. – a fiú nem bírta tovább, lerogyott a földre, és ott röhögött tovább. Alexa mellé lépett, és belesett a szobába: valóban, a lány mit sem sejtve aludt tovább, hasra feküdve.
- Klaudia van bent?- kérdezte Zsuzsi.
- Egen. Miért?- nézett rá Alexa, és óvatosan behúzta az ajtót, majd átlépve Bencén elindult utánuk a konyhába.
- Ja, semmi, semmi… Beletérdeltem valamibe, és nyögött egyet. Csak fogalmam nem volt mi az…
Alexa felsóhajtott.
- Asszem’ rájár a rúd szegény kiscsajra. – mondta, majd leült Dima mellé, és letett eléjük két csésze forró kávét. – Szóval, miben mesterkedtek ti ketten?
- Szülinapi buli Marcinak.- mondta Zsuzsi, és nagyot kortyolt kávéjából.
- Tényleg? Szuper!
- Ja, csak eléggé körülményes. Két napja nem aludtunk. – sóhajtott Dima, és leborult az asztalra.
Alexa felállt megkeverni a levest. Közben hátranézett Zsuzsira.
- Akkor új forgatókönyv. Majd én segítek nektek. Megcsináljuk azt a bulit, és kialusszátok magatokat.
- Jó lenne…
- Tudjátok mit? Beszervezünk még pár embert, akik jól ismerik a Marcit. Mondjuk…
- Robina, Vivi? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Zsuzsi, majd gúnyosan elmosolyodott. – Az remek lenne…
- Nem rájuk gondoltam eszes. Hanem mondjuk Ádi? Norbi? Luca?
- Luca hogy jön ide? – kérdezte Zsuzsi.
- A Luca szerintem le se szarja a Marci születésnapját. Már bocs. – nézett fel Dima.
- Szerintem se egyébként. De van fantáziája.
A konyhaajtó kinyílt, és egy álmos arc bukkant fel.
- Á, jó reggelt Klau.
- Jó?! - nézett fel megrökönyödve a lány. – Reggel valaki pofán vág, az egy dolog. De hogy utána át is esnek rajtam, miközben vagy háromszor beletérdelnek a vesémbe… Hát bocs, de ez a reggel minden volt, csak jó nem. És ne higgyétek hogy nem hallottam a veszekedéseteket…
- Bocs hogy van magánéletünk! – fortyant fel Dima.
- Legyen! Teszek a magánéletedre! De ne az én lakásomban!
- Már bocs de ez az én lakásom. – szólt oda Alexa.
- Nem Bencéé?- kérdezte Zsuzsi.
- Részletkérdés. – vágta rá egyszerre a két lány.
- Oké, oké, bocs. – Zsuzsi védekezően maga elé emelte karjait. Klaudia öntött magának egy kis teát, majd Dima felé fordult.
- Kérsz sütit?
- Aha.
- És tányéron kéred vagy a képedbe?
Zsuzsi egy zuhanó repülőgép hangját utánozta, jelezve barátjának hogy épp most lőtték le.
- Rohadt vicces.
- Bocs de ideges vagyok. Mostantól minden nap erre fogok kelni?- csapta le a pultra a csészéjét Klau.
- Nyugi, nem fogsz. – mondta Alexa. – Na, de térjünk vissza erre a bulira. Marci szülinapi buliját rendezik. – tette hozzá látva Klau kérdő tekintetét. – Mikor lesz egyébként?
- Hát… A szülinapja jövő hónapban.
- Jövő hónapban?! Akkor hova a francba siettek?
- Én is ezt kérdeztem!- sóhajtott fel fájdalmasan Dima. – Van még kávé? Mindjárt bevágom a szunyát.
- Miért nem fekszel le?- kérdezte Zsuzsi. – Én tök jót aludtam.
- Jah, a gyomromban a könyököddel. – morogta Klau.
Zsuzsi kuncogott.
- Miért nem hívjuk össze a bandát? Menjünk le a játszóra dumálni, és egyelőre felejtsük el ezt a bulit. Na? – vetette fel Alexa. Egységes bólintás.
- Akkor én összeszedem a bátyám, meg felhívom Somát, tiétek a többi. – mondta Klau, majd kiment átöltözni. Alexa és Zsuzsi telefonáltak, Dima pedig öntötte magába a kávét. Hát igen… Eléggé kialvatlan szegény.
Fél óra múlva mindenki indulásra készen állt az ajtóban. Szép kis tömeg gyűlt össze, tény. Zsuzsi és Dima a falnak dőlve próbáltak nem elaludni, Bence pedig a cipőjét húzta.
- Egy kérdés. Miért pont hozzánk jöttetek? – kérdezte, miközben felegyenesedett.
Zsuzsi felvonta a szemöldökét.
- Nemtom. Biztos akartam lenni benne hogy nyugodtan alhatok, ezért gondoltam rátok.
- És te, Dima? Te lent laksz a város másik végében…
- Felmentem Zsuzsiékhoz leadni a CD-t de az anyukája mondta hogy ide jött.
- Aha. Na jó!- csapta össze a tenyerét Bence, majd felvett egy elég szerencsétlen Buzz Lightyear pozíciót.- Irány a végtelenbe, és még tovább!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
