R�gi ismer�s

Vid�man, mosolyogva hagytuk el a porondot, azzal a kiel�g�t� tudattal, hogy valami k�l�nlegeset szolg�ltattunk ma is, a mindig �jdons�gokra �hez� k�z�ns�g sz�m�ra.

�desap�m v�rt r�m a sz�nfalak m�g�tt, az �lt�z� el�tt. Nem sz�lt egy sz�t sem, de hi�ba is sz�lt volna, a nagy zsivajt�l lehetetlens�g lett volna meghallani ak�r egyetlen hangot is. Mag�hoz �lelt – minden el�ad�s ut�n megteszi – mint egy jel��l azon marasztalhatatlan �r�m�nek, hogy ism�t �ps�gben j�ttem le a porondr�l, m�g akkor is, ha a mai m�sor nem volt t�ls�gosan vesz�lyes.  Gyakran egy ilyen gesztus t�bbet �r ezernyi bizonygat� sz�n�l.

- Vacsora, gyerekek! Vacsora! – Egresy n�ni hangja �lesen szelte �t az �jszaka cs�ndj�t, mely hirtelen telepszik a ki�r�lt cirkuszi s�torra. A n�ni nagyra becs�lt zsongl�r volt valamikor, szeg�ny megboldogult f�rj�vel egy�tt. Fiai, Adam �s David nem hoznak r� sz�gyent. Igaz�b�l �d�m �s D�vid, de k�nnyebben em�szthet�v� kellett tenni az amerikaiak sz�m�ra. Kettej�k k�z�tt csup�n egy �v kork�l�nbs�g van – Adam huszonkett�, m�g David huszonegy �ves. Nagy bolondok, de im�dom �ket.

Gyorsan besiettem m�g az �lt�z�be egy pul�ver�rt, hiszen az �jjeli leveg� el�g cs�p�s, �s am�gy is felhev�lt testemmel jobb nem v�llalni kock�zatot.

Amennyire az eb�dnek nincs jelent�s�ge, ann�l fontosabb a vacsora. Ilyenkor gy�lik �ssze mindenki, �s ak�r �r�kig is k�pesek vagyunk besz�lgetni. Nagyj�b�l h�rom r�szre oszthat� a t�rsas�g: id�sek, feln�ttek �s fiatalok. Ezek a csoportok nagyj�b�l egy kupacban helyezkednek el az �tkez�sn�l, �s �gy v�lem, mondanom sem kell, hogy a fantasztikus hangulatr�l mi szoktunk gondoskodni, melynek mell�khat�sa a hangoskod�s. Eln�zik nek�nk, de ett�l m�g sokat halljuk a m�r el�gg� elcs�pelt, hossz� pr�dik�ci�k elmaradhatatlan kezd�s�t: „Ez a mai fiatals�g…” vagy esetleg a v�ltozat�t: „Ezek a mai fiatalok…”.

M�r futva, n�hol ugr�ndozva k�zel�tettem az �gynevezett „fiatalok” t�bora fel�. Levet�dtem David mell�, aki b�tyj�val �ppen egy kislabd�t dob�lt m�g �gy is, hogy f�l kez�kben ott volt a mai vacsora: lekv�ros keny�r. Hmm… t�pl�l�. �n is elvettem egyet, �s j��z�en falatozni kezdtem. Mik�zben lenyeltem az els� falatot, hirtelen felt�nt, hogy Edina nincs sehol. Ez a k�rd�s eg�szen addig foglalkoztatott, m�g Adam hozz�m nem int�zte k�vetkez� mondat�t:

- �gyesek voltatok kicsi Nady. – dobta fel�m a labd�t, amit term�szetesen elkaptam. Az�rt annyira mag�t�l �rtet�d� ez, mert �n is tanultam zsongl�rk�d�st.

- K�szi. – v�laszoltam hasonl� j�kedvvel, na meg persze teli sz�jjal, �s visszadobtam neki a labd�t.

T�z �vesen „hal�losan szerelmes” voltam az akkor tizenn�gy �ves Adambe. Mivel m�r ez id� t�jt sem kellett f�lteni engem, �t k�rtem meg, hogy tan�tson zsongl�rk�dni, hogy min�l t�bbet lehessek a k�zel�ben. A kicsi Nady megsz�l�t�s r�szben innen ered. Egy id� ut�n �n is fell�ptem a testv�rekkel n�h�ny sz�mban, �s akkor mindig kicsi Nadia-k�nt konfer�ltak f�l. B�r tal�n m�g r�gebbr�l, n�gy �ves korom k�rny�k�r�l indult a dolog, mikor szint�n ezzel illettek, az oroszl�nos el�ad�sban.

L�nyegtelen, hogy honnan sz�rmazik a megsz�l�t�s, de Adamnek a mai napig kicsi Nady maradtam, pedig m�r tizennyolc �ves vagyok. M�gis, valahogy olyan kedvesen hangzik, hogy megb�k�ltem vele.

Ekkor futott be Edina, sz� szerint m�ghozz�. Rendk�v�l izgatottnak l�tszott, �s ez a hangj�n �s szavain is �rz�d�tt:

- Nady! Nady! El sem fogod hinni, hogy ki van itt! Gyere velem! L�tnod kell! Illetve � akar l�tni t�ged! – karon ragadott �s r�ngatni kezdett, �n meg annyira meglep�dtem, hogy megsz�lalni sem tudtam, nemhogy tiltakozzak. Kicsit zavaros volt, de az�rt nagyj�b�l meg�rtettem, hogy mit akar. Csak h�zott v�gig a lak�kocsik �s s�trak mellett, eg�szen a kapuig, ahol halv�nyan kezdett felsejleni el�ttem egy n�i alak.

Nem akartam hinni a szememnek! R�ma Vikt�ria �lldog�lt a kapuban, sz�les mosollyal. Hihetetlennek tartom, hogy elutazott ide�ig.

Ezen a ponton azt hiszem n�mi magyar�zattal tartozom. Vikir�l sokat mes�ltek nekem a sz�leim, �s k�t �ve volt szerencs�m megismerni, �s elutazni vele Magyarorsz�gra, hogy ott a Nemzeti Cirkuszban vend�gk�nt fell�pjek. Hihetetlen �lm�ny volt, sosem felejtem el. Ezek ut�n versenyekre itt �s m�g nem egy cirkuszban vend�gszerepeltetett. Nagyon-nagyon sokat k�sz�nhetek neki. Tulajdonk�ppen a mentoromnak nevezhetem, �gy gondolom.

Nem tal�lkoztunk azonban most m�r lassan egy �ve, �s nem most sz�m�tottam a l�togat�s�ra.

- Viki! – ki�ltottam f�l, �s ugrottam a nyak�ba. Kin�zetre szinte semmit sem v�ltozott. Ugyan �gy v�llig �r� barna haja van, szolidan, csinosan �lt�zk�dik, mint mindig, �s k�k szemei sem lettek kev�sb� bar�ts�gosak, vagy kifejez�k.

- �r�l�k, hogy �ssze tudtunk futni, kedvesem! – mosolygott r�m. – Igaz�b�l, miattad j�ttem ide. – jelentette ki, �s nekem m�ris felp�rg�tt a pulzusom, k�r�lbel�l ugyan olyan temp�ban, mint a fant�zi�m, hogy vajon mit szeretne mondani.

- Hallgatlak! – jelentettem ki izgatottam.

- Hallott�l m�r az Eurov�zi�s dalfesztiv�lr�l? – k�rdezte, �s nekem kezdett derengeni valami ilyesmi. Kis �tgondol�s ut�n, m�r vil�gosan �lt bennem a m�sor eml�ke, amit �ppen egyik este, fell�p�s ut�n n�ztem a hotelszob�ban, mikor Magyarorsz�gon voltam.

- Igen. – v�laszoltam imm�ron hat�rozottan.

- Remek! A dolog, ami�rt j�ttem, nagyon hasonl�t ehhez a dalfesztiv�lhoz. - �rdekl�dve n�ztem fel r� ism�t – A rendszer ugyan az, csak �ppens�ggel artist�k m�rik �ssze tud�sukat. – teljesen izgatott lettem, �s m�r kezdtem meg�rteni, hogy mit is akar t�lem. – Magyarorsz�g sz�neiben nincs indul�, ez�rt b�torkodtam aj�nlani t�ged, mint remek, mindenhez �rt� akrobat�t. – t�tva maradt a sz�m. Egyszer�en megsz�lalni sem b�rtam. Hogy �n egy ekkora versenyen! Uram Isten! Azt hittem kiugrok a b�r�mb�l.

- H�t ez… ez – k�ptelen voltam kiny�gne egy �rtelmes mondatot, ez�rt ig�nyeimet lecs�kkentettem egy �rtelmes sz�ra, ami v�g�l is siker�lt valahogy:

- K�sz�n�m! – ez �nmag�ban nagyon nagy megtiszteltet�s volt nekem.

- Azonban azzal be kell v�llalnod egy �jabb utaz�st. A versenyt Barcelon�ban rendezik. – Spanyolorsz�g! Vil�g �letemben szerettem volna l�tni. B�rmikor sz�vesen bev�llalok egy utaz�st, �s ezt igyekeztem Viki tudt�ra adni:

- Term�szetesen sz�vesen utazok Barcelon�ba! Jaj, annyira boldog vagyok! Nem tudom el�gszer megk�sz�nni! – t�rtek ki bel�lem h�l�t �raszt� szavaim. Val�ban k�ptelen vagyok le�rni, vagy ak�r kifejezni azt az �r�m�t, ami bennem �lt, ezekben a pillanatokban.

- Ink�bb �n tartozok k�sz�nettel, hogy nem hagysz cserben, �s elv�llalod a versenyz�st. – hihetetlen, hogy m�g � h�l�lkodik! – Biztos vagyok benne, hogy sz�leid is sz�vesen elengednek majd, ha megbocs�tasz, akkor most el is menn�k besz�lni vel�k. – �s m�r indultunk is egy�tt a vacsora helysz�ne fel�, ahol azt�n kett�v�ltak �tjaink. Viki elment a sz�leimhez, �n viszont ism�t a testv�rp�r mellett foglaltam helyet, akikhez id�k�zben csatlakozott Edina is.

- Na, mit akart? – kezdett r�gt�n faggat�zni.

Vettem egy nagy leveg�t, �s elhadartam neki mindent. M�g David �s Adam is abbahagyt�k a labd�z�st, hogy legal�bb es�lyt adjanak maguknak arra, hogy meg�rts�k amit mondok.

- De j�! – Edina reakci�ja a hadon�sz�son k�v�l ennyi volt.

David felpattant mell�lem, megragadta a derekamat, �s fel�ltetett a v�ll�ra. Adam sz�tt�rt karokkal �llt el�tt�nk, �s sz�ra nyitotta a sz�j�t:

- �me kis Nady, a cirkusz kir�lyn�je! – irulva-pirulva �ld�g�ltem David v�ll�n, �s azt sem tudtam mit mondjak, annyira zavarban voltam.

A t�bbiek persze azt hitt�k, hogy csak h�ly�sked�nk valamit a sr�cokkal, ez�rt nem is nagyon figyeltek r�nk, ami�rt rendk�v�l h�l�s voltam.