Háborúk idején

Nézz most körbe, testvér! Mit látsz?

Anyát, nyugodt szívvel ösztönzőt: Fiam játssz!

Én már sajnos nem ezt látom,

Körbenézve, szégyen ölne, számat tátom.

Szerződésre tinta szárad,

Millióink vére, patakokban árad.

Szavunk immár ennyit jelent?

Politika, észrevétlen néha füllent.

Mi választunk, mindig rosszul,

Hibáinkat elkövetve, sorsunk bosszul.

Harcba hívnak, mégis indulsz

Barátok, családod, rájuk nem is gondolsz.

Csatatéren elvérezve,

Indoktalant, értelmetlent nem érezve,

Belenyugszol: sírod Irak,

Sok ezerből, kopjádra koszorút ki rak?

Emberélet, nincs értéke,

Önző célú gyilkoltatás, nincs mértéke.

Kiáltásod elhal: béke!

Országoknak leigázás cifra éke.

Tenni szeretnél ellene?

Minden a pénz, nagyobb hatalom kellene.

Hajdan sem, és most sem tudunk,

Míg lehetőség idejéből, lassan kifutunk.