|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.07.08. 16:49
Pár perc múlva meguntuk az ücsörgést, Marcival egyszerre álltunk fel a helyünkről, mondván csináljunk valamit. Innen-onnan szálldostak az ötletek, a felelsz vagy mersz?-en át az üvegezésig, karaoke és pantomimezés, de legjobbnak Pátra ötletét tartottuk (aki időközben hazaért): ketten leülnek egymással szemben, bekötött szemmel, előttük a földön egy tál kockára vágott ananász.
- A feladat egyszerű: meg kell etetni egymást. De bekötött szemmel. Ettől lesz izgi.
A fiúk szeme felcsillant. Gyanakodva méregettem a konyha felé surranó Tilingert és Somát. Végül is , vontam meg a vállam, felőlem azt csinálnak amit akarnak, amíg nem engem szívatnak…
A két „önként” jelentkező végül is Gabi és Luca lettek. Ahogy a lányok leültek, Dudi vigyorogva felkapta a fejét, és kirohant a konyhába.
- Mi lesz ebből?- sóhajtottam, majd visszafordítottam tekintetem a lányokra. Mindenki gurult a nevetéstől: Luca egyfolytában Gabi orrába próbálta kanalazni az ananászt, míg a Gabi által adott falatok valahogy mindig Luca pólójában kötöttek ki. Ekkor megjelentek a kedves fiúk, szorosan összezárva markukat.
- Mit hoztatok? Ciánt? Mosóport? – hajoltam oda hozzájuk, mire csak egy sejtelmes vigyorgás volt a válasz.
- Ti tudjátok. – álltam arréb , helyet adva a srácoknak. Azok kb. 1 m-re álltak a lányoktól, és a kezükből csippentett valamit dobáltak a tálkába. Erős volt a gyanúm hogy valami fűszer lehet, de nem mertem mérget venni rá.
- Basszus!- sikított fel Luca, és kirohant a fürdőszobába, letépve szeméről a kötést. Vízcsobogást hallottunk, feltehetőleg kiöblítette a száját.
- Mit dobtatok a kajába? – kérdezte Klau, és mellém állt.
- Csak sót. – vonta meg a vállát Soma, majd összecsapta tenyerét a fiúkkal.
- KRETÉNEK!- üvöltötte ki Luca a fürdőből. – Ettetek már sós ananászt? Basszus rohadt szar íze van!
- Ez van Lucus. – vigyorgott Dudi.- Egyszer mindent ki kell próbálni.
- Akkor kipróbálod milyen érzés mikor megverlek?- nézett fel rá Zsuzsi várakozóan. Dudi behúzódott Tili háta mögé. – Kösz most nem.
- Látta valaki a drága cuki hugocskámat?- nézett körbe Pátra. Soma megvonta a vállát, és leült Klau mellé. Luca kijött a fürdőszobából, száját törölgetve.
- Kint vannak hátul Richivel… Romantikálnak. – kacsintott ránk. Összemosolyogtunk a lányokkal.
- Hogy mit csinálnak?- nézett értetlenül Pátra.
- Romantikálnak. Tudod: puszikácska, csókszi, smaccantás, meg ilyenek.
- Oké, azt hiszem nem akarok tudni mik azok az ilyenek. – mondta, majd leakasztotta táskáját a fogasról. – Szifonnak üzenem, hogy elmentem a barátommal moziba. Legyetek jók és ne gyújtsátok fel a házat amíg anyuék hazaérnek. Na csá!
Pápá Pátra.
- Na és most mi legyen?- tette fel a költői kérdést Dima.
- Szerintem mindenki csináljon amit akar. Az a legegyszerűbb. – mondta Zsuzsi, és lehuppant a kanapéra.
Klaudia felállt.
- Szerintem én sétálok egyet. Rég voltam már a városban, körbenézek kicsit. Nem viszek cuccot, Bence ha csörög a mobilom légyszi…
- Oké.
- Köszi. Na akkor majd jövök. Helló!
Alighogy a lány kilépett az ajtón, szinte egyszerre ugrottunk Somának.
- Mire vársz te Töket Lenke? Menj utána! – noszogattuk. Először értetlenül nézett ránk, majd hirtelen felállt, és a lány után ment.
Luca, Gabi és Rebe és Zsuzsi várakozóan néztek rám.
- Egyértelmű.- válaszoltam a ki nem mondott kérdésükre, és elindultunk kifelé.
- Hova mentek?- szólt utánunk Marci. Megfordultam.
- Szerinted? Somáék után. Hülyék vagyunk mi hogy erről lemaradjunk?- kacsintottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Marci lemondóan felsóhajtott, mire Dudi a vállára tette a kezét.
- Nem hülyék.- mondta. – Csupán lányok.
***
- Csönd már!
- Ne lépj a lábamra!
- Fogd be Gabi!
- Basszus a szemembe könyököltél!
- Pofa be Luca!
- Vidd arrébb a lábad, kivered vele a fogam!
- Rebe ne böködj!
- Kuss már Zsuzsi!
- Mindenki fogja be!- pirítottam rájuk. Egy nem túl terebélyes fenyő mögé bújtunk, és tűkön ülve (szó szerint, hiszen a fenyőtűk szúrták a valag… mármint a fenekünket) vártuk, hogy felbukkanjon Klau és Soma.
- Nézd, jönnek!- mutatott balra Rebe. Valóban, a két fiatal egymás mellett lépkedett. Mázlink volt, pont egy olyan fa mögött rejtőztünk, ami előtt egy pad állt. Gerlicéink ide ültek le. (Nem mázli drágám- csak én.)
- Zsuzsee pofa be!
- Hm?- nézett rám Gabi. Megráztam a fejem.
- Semmi semmi. Cssss beszélgetnek. – feszülten figyeltünk.
- Miért jöttél utánam? – kérdezte Klau a sráctól.
Soma megvakarta a fejét.
- Gondoltam nehogy eltévedj. Te magad mondtad hogy régen jártál erre.
- Igaz. - bólintott a lány. Óh öcsém, gyenge, elég gyenge… De sebaj, amíg a csaj megkajálja, addig csináld csak Soma.
- És – kezdte a fiú- te hol éltél eddig?
- Angliában voltam, anyuék odaküldtek tanulni. Szerintük hasznos, ha kint élek és tanulom a nyelvet.
- Értem.
Ezután csend állt be közéjük. Zsuzsi képes lett volna eléjük ugrani, és rájuk ordítani, hogy csókolják már meg egymást, ha Rebe le nem fogja hátulról. Hajrá Rebeka!
- Mit szarakodnak ennyit?- sziszegte Zsuzsi. Egy pisszenéssel leintettem. Hagyja már őket! Aranyosak ahogy így bénáznak. Soma alias Töket Lenke szolgálatban.
- És neked… mi a hobbid? – kérdezte végül Klau.
- A foci.
- Tényleg?- nézett fel meglepetten a lány. – Imádom a focit!
Az égre kacsintottam. 3-0 neked, Jézuska! Ekkora mázlink komolyan nem lehet! Öregem… Akkor tényleg el kell…
- Nincs kedved eljönni majd egy edzésemre? Megnézni. – Köszi Soma hogy kisegítettél.
- De szívesen. – mosolygott a lány.
- Huh de meleg van… - törölte meg a homlokát a srác. Dehogy van meleg! Csak fűt a szenvedély. Na jó… Tényleg meleg van. Ráadásul szúrnak ezek a ro… mármint fránya tűk.
- Lehűtselek?- suttogta mellettem Rebeka, mire a többiek kuncogni kezdtek. Feléjük intettem, hallgassanak már el!
- Nem indulunk el vissza? – kérdezte Klau, és felállt, pont abban a pillanatban amelyikben Soma. Ennek köszönhetően végül egymás karjaiban kötöttek ki.
- Még várjunk egy kicsit…- suttogta a srác. Arca a lányéhoz közeledett, ám amaz elfordította fejét.
- Stop.- mosolygott, látva Soma értetlen tekintetét. – Nálam egy csókot is ki kell érdemelni.
- És mivel lehet?- kérdezte szintén mosolyogva a fiú. Klau elgondolkodva nézett rá.
- Majd elválik. – vonta meg a vállát, és nevetve belekarolt a fiúba. – Na induljunk vissza.
- Oké. Alexa ti nem jöttök?
Basszus.
- Szóltam, hogy fogjátok be! – mondta Gabi, miközben kikászálódtunk a fa mögül.
- Ja, mert te aztán annyira csendben voltál. – szólt oda neki Luca gúnyosan.
- De te sem panaszkodhatsz, Lucus!- mondtam neki, és leporoltam farmeromat.
- Még jó hogy én csak Rebekát hallottam. – vigyorgott Soma. A lány lehajtotta a fejét.
- Tehetek én róla hogy a Zsuzsi folyton dumált nekem?
- Hé, ne fogd rám!- nézett fel az említett.
- Na jó, inkább induljunk vissza! Gyerünk!- noszogatta Somát Klaudia.
Oké. Az „Alexa összehozza Somát és Klaut” hadművelet sikeres volt. Leszámítva hogy maguktól jöttek össze. De amíg nincs csók, addig nem pihenek!
***
- Ó jesszus, már ennyi az idő? – nézett Zsuzsi a nagy faliórára. – Menni kéne.
- Mé’?- kérdezte Dima. A lány csípőre tette a kezét.
- Na mé’? – fintorgott, majd óvatosan Marci felé bökött. Mi van Marcival?
- Ó tényleg! Menni kell, menni kell!- ugrott fel a fiú, majd Zsuzsival a nyomában, egy gyors sziasztok mellett kisprintelt. Nektek is csá.
- Ezeknek meg mi bajuk?- kérdezte Richi, és levágódott a kanapéra.
- Na és nektek? Több mint másfél órát ültetek kinnt. - néztem rá. – Vagy nem is csak ültetek?
A fiú válaszul hozzám vágott egy párnát. Na ez aztán fájt.
- Oké, befogtam!- sóhajtottam. – Egyébként fogalmam sincs hova húztak el. Marci nem tudod?- a fiú megvonta a vállát. Szal’ nem. Erről ennyit.
- Bence, miért vagy ilyen csendben?- nézett Rebe a fiúra. Bence megrázta a fejét, majd újra belemélyedt az újságba amit olvas.
- Nők Lapját olvasol? Találtál benne valami neked valót?- néztem rá vigyorogva. Gúnyosan visszamosolygott, majd felemelte az újságot, így láthattam valójában mi van a térdére fektetve. Felnevettem. Tudtam…
- Mi olyan vicces?- kérdezte Gabi, és közelebb jött. Bence gyorsan visszacsúsztatta az újságot.
- Semmi semmi. – mondtam. Rápillantottam az órámra. Fél 8? Azta… Így elment az idő? Álmos vagyok…
- Álmos vagyok… Menjünk haza. – néztem rá Bencére. Klau, aki Soma mellett ült, szintén elnyomott egy hatalmas ásítást. Kettő-egy.
- Oké, megyünk.- állt fel a drága ex-pasim. – De ki segít Sziszinek összepakolni?
- Majd én. – állt fel Rebe. – Én úgyis itt alszom.
- Igen?- nézett rá Sziszi csodálkozva. Ja, hogy ő még nincs is beavatva…
- Egen. Na, menjetek, Klau mindjárt bevágja a szunyát. – valóban, szegény lány már elég kómás állapotban volt. Nem csoda, ma elég korán kelt… Mellé léptem, és átkaroltam a vállát, mielőtt még állva elaludt volna. Elköszöntünk, majd Bence kocsija felé vettük az irányt. Betuszakoltam Klaut a hátsó ülésre, majd bepattantam Bence mellé.
- Go home.- mosolygott a srác.
- Go home.- mondtam, és nagyot ásítva elnyúltam az ülésen.
***
Másnap reggel friss kávé illatára ébredtem. Sajnos még túl reggel volt nekem, és elfelejtettem hogy már nem egyedül alszom a nagy franciaágyon, ezért nyújtózásom közepette kegyetlenül orrba nyomtam a mellettem békésen szunyáló Klaudiát. A lány egy fájdalmasat nyekkent, majd elfordult a másik oldalára, és aludt tovább. Elmosolyodtam, és óvatosan kimásztam az ágyból. A konyhában Bence ücsörgött, ölében és lábainál egy-egy cicával. Mikor beléptem, Ropi egyből a kezembe ugrott, nyávogásával jelezve, hogy éhes.
- Még nem volt időm.- vonta meg a vállát Bence. Sóhajtottam, és egy nagy adag kaját szórtam kedvenc állatkám tányérjába. Mármint, a macskáéba.
- Figyu, nálatok mikor van vége a sulinak? – kérdeztem, és egy csésze kávéval leültem a Bencével szemközti székbe.
- Ma lesz évzáró. Este hatkor.
Színpadiasan körbeszimatoltam körülötte.
- Áá, szóval ezért fürödtél meg! Vagy már hónap utolsó péntekje van, és ideje volt?
- Ha-ha.
- Bocsi, de tiltotta a vallásom hogy ezt kihagyjam.
- Nincs is vallásod.
- Nincs hát. – mondtam, és kiittam a kávém. – Na.
- És nálatok mikor lesz évzáró?
- Azt hiszem csütörtökön. Hétfő-kedd-szerda szóbeli érettségi a 12.-eseknek. – megborzongtam, ha arra gondoltam, hogy jövőre én is érettségizem. De hé! Az idei volt az uccsó előtti év!
Még mindig kissé álmosan kibattyogtam a fürdőszobába, ám alighogy megnyitottam a csapot, csöngettek.
- Hagyd csak!- hallottam Bence hangját az előszobából. Bezártam a fürdőajtót, és folytattam manőveremet a zuhanyzás felé.
Bence felkapta a kaputelefont, amiből egy álmos lányhang válaszolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
